Szerdócz Ervin: Az isteni terv lényege a zsidóság spirituális emelkedettsége
Aktuális hetiszakasz-magyarázatában az újpesti főrabbi azt a kérdést járja körül, hogy a zsidó nép kishitűsége kapcsán az Örökkévaló számára vajon miért éppen a Szentföldről rossz híreket hozó kémek hitetlensége és az ő kishitű véleményük elfogadásával „telt be a pohár”?
„… meddig nem hisznek bennem mindazon jelek mellett, amelyeket köztük műveltem?” (IV.M.14/11.)
Mózes, népe kérésére, a törzsek száma szerint embereket küldött „….nézzétek meg az országot…” (IV.M. 13/18.) utasítással. Küldetésük következménye tragikus volt: „ …és rossz hírét terjesztették az országnak” (uo. 32.).
A zsidó nép az egyiptomi szabadulást követően számos esetben adta jelét kishitűségének.
„Vajon köztünk van-e hát az Örökkévaló avagy nincsen?” (II.M. 17/7.) – kérdezték szabadulásuk, és az azt követő, a sorsukat érintő csoda ellenére. Hitetlenkedtek a tenger szétválásánál, a Tóraadás után aranyborjú-istent készítettek. Elégedetlenek és engedetlenek voltak a mennyből hullott táplálékkal, a mannával, mellyel Isten táplálta őket. Húst követeltek, mire Isten a rosszullétig lakatta őket fürjek húsával. Majd jött a kémek vétke, és a nép inkább hitt a kémeknek, mint Istennek, aki nekik ígérte az Őseik Földjét. Látszólag „betelt a pohár”.
Abban a feszült pillanatban Isten így szól Mózeshez: „Meddig nem hisznek még bennem, mikor fogják fel a csodákat, melyeket megtettem velük?”.
A Midrás beszámol egy képzeletbeli párbeszédről Isten és Mózes között:
Vádlón szólt Isten Mózeshez: „Minden jó tanácsomat megtagadtátok…”
Mózes visszakérdez: hogyan értsem ezt, Mennyei Atyám?
Isten válasza: Úgy értsd, ahogy írva van: „elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek” (Mislé1:25). Nemde mondtam, hogy „lemegyek Egyiptomba, hogy felhozzam őket és megmentsem, de ti a tengernél megtagadtatok… Nemde, amikor a Szináj hegyhez érkeztetek, alászálltam és beszéltem veletek… Nem ért benneteket semmi rossz, és a halál angyalának sem volt hatalma felettetek…. Tanácsomat sem fogadtátok meg. Erre értettem hát: „elvetettétek minden tanácsomat” (Tánchumá, Slách, hoszáfá 1.).
Miért éppen a kémek hitetlensége és kishitűsége elfogadásával „telt be a pohár”? Hogyan kell értelmezni a Midrásban azt, hogy „minden tanácsomat elvetettétek”?
Egykor Isten így szólt Ábrahám ősapához: „Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig. De azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal” (I.M: 15/13-14.). A zsidó nép egyiptomi rabszolgasága és szabadulása annak az isteni tervnek volt a része, amit a Teremtő Ábrahámnak ígért.
A terv beteljesülése a zsidó népnek a Szentföldön való letelepedése volt. Önmagában a föld másodlagos. Az isteni terv tartalmi lényege az, hogy a kiválasztott nép spirituális emelkedettségben éljen, melyben meghatározó Isten jelenléte! Az, hogy a nép „otthont biztosítson Istennek az alanti világban” (Midras Táchumá Núszo 16.).
Az egyiptomi, több évszázados rabságot megélt nép azonban még nem érett meg a szabadságra! A világlátásukban két alternatíva közül választhattak.„…erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt…..” (V.M. 8/17.) vagyis az, amiben az ember saját erejére épít, és nem veszi számításba Isten sorsot meghatározó hatalmát.
A másik alternatíva: „Nem a tömegben rejlik Isten hatalma, s nem a hatalmasok Istene Ő, hanem az alázatosaknak Istene, a lealacsonyítottaknak segítője, az eltaszítottak oltalmazója, a kétségbeesettek megsegítője.” (Judith 9/11.) Ehhez azonban idő kell, ehhez fel kellett nőni! A második szemlélethez tudni kell a felfoghatatlant felfogni, a „lelki szem” látásának képessége szükséges „látni” az örök Egy Létezőt!
Isten és a zsidó nép kapcsolatának lényege a szövetség! Az egymásrautaltság!
Isten már választott: „Íme, az én szolgám, akik tartok, az én választottam, kit kedvel lelkem. Reá adtam szellememet, hogy törvényt vigyen szét a nemzeteknek. …..Én az Örökkévaló hívtalak igazsággal, és megfogom kezedet; megóvlak és teszlek a népek szövetségévé, nemzetek világosságává; hogy megnyissad a vak szemeket, hogy kihozzad börtönből a foglyot, a fogházból a sötétségben ülőket” (Jes. 42/1-7.).
A kiválasztottság nemcsak kiváltság, hanem küldetés is!
De a zsidó nép szabadulása után még szellemi vakságban volt, ezért kérdezte: „Vajon köztünk van-e hát az Örökkévaló avagy nincsen?” (II.M. 17/7).
Hol van Isten? A választ a haszidizmus ideológiája adta meg: „Isten ott van, ahova beengedik”. „Mit görnyedezel lelkem és miért zajongasz ellenem? Remélve várj Istenre, mert még háladalban fogom megzengeni arcom segedelmét…” (42. Zsolt. 12.)
Mert íme az ígéret: „Minden helyen, ahol említeni engedem nevemet, eljövök hozzád és megáldalak! (II.M.20/21.)
