Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (108. rész) – Kelen Dóra
Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű
kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos,
festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Kelen Dóra 1910-ben született Szucsányban. Neve
színművészként első alkalommal 1932 januárjában jelent meg a sajtóban, amikor a
Nemzeti Újság beszámolt a Színművészeti Akadémia növendékeinek az óbudai
Kisfaludy Színházban tartott vendégjátékáról. Még abban az évben így írt egy
másik fellépéséről a Múlt és Jövő: „Mint új szavalóművésznő mutatkozott be
Kelen Dóra, aki héber költőkből szavalt mélyhatású szemelvényeket”.
1934-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, ahol
Fáy Szeréna, Hevesi Sándor és Ódry Árpád tanítványa volt. Az akkor szerveződő
Kamara Színház szerződtette le, majd 1937-től a Vígszínháznak volt a tagja.
Folyamatosan szerepelt előadóesteken is, mivel sikeres és népszerű
szavalóművész volt. Egyaránt fellépett az előző korszak nagy költőinek vagy a
zsidó származású kortárs költőknek szentelt előadóesteken. Ez utóbbi egyikéről
így számolt be az Egyenlőség 1938 februárjában:
„Kelen Dóra a Vígszínház művésznője frenetikus
sikerrel adta elő Szabolcsi Lajos ’Jiszgadal’ és ’Szól a kakas már’ verseit.”
Az első zsidótörvény nyomán, 1938 végén megszervezett
Színészkamara nem vette fel tagjai közé zsidó származása miatt, így színházi
pályafutása derékba tört. Az előadóesteken való részvétele tovább folytatódott,
például fellépett 1939 januárjában a Vajda János Társaság előadóestjén,
februárban a Zeneakadémia nagytermében rendezett Ady-esten. Folyamatosan,
éveken keresztül szerepelt a Goldmark-teremben és a Pesti Izraelita Hitközség
ifjúsági csoportjainak rendezvényein. Ugyancsak sűrűn hívták meg szakszervezeti
művészmatinékra.
Egyik 1943. júniusi rendezvényben játszva, amelyen
Gellért Lajosnak a bibliai Ruthról szóló játékát mutatták be, így dicsérte
játékát Az Újság:
„Kelen Dóra a tragikus sorsú anya szerepében hangjának
változatos játékával, kifejező erejével, nemesen finom, alig felcsendülő
pátosszal, könnyekbe törő fájdalomtól remegő örömbe átcsapó vidámsággal adta
meg a mesteri kamarajáték alaptónusát”.
1939 novemberétől volt az OMIKE Művészakció
társulatának tagja. Fellépett a november 11-i megnyitó esten, ahol, amint erről
A Magyar Zsidók Lapja beszámolt: „Avigdor Hameiri-nek a Levél a kapitány úrhoz
című versét szavalta el nagy hatással”. 1940-ben szerelmes verseket mondott,
furcsa módon kabaré-esteken. 1941-1944-ben olyan színdarabokban játszott, mint
például Szabolcsi Lajos: A király gyűrűje, Racine: Eszter, Ibsen: A vadkacsa,
Pap Károly: Mózes. „Kelen Dóra drámai erőtől duzzadó módon játszotta meg az
egyiptomi királynő szerepét” – számolt be az utóbbi bemutatójáról Az Újság,
1944 januárjában.
1945. április végén ott volt a Népszava május elsejei
ünnepi művészdélutánján a Zeneakadémia nagytermében. Folyamatosan szerepelt a
Szociáldemokrata Párt rendezvényein, többek között, mint a párt
szavalókórusának vezetője. Ennek kapcsán a Szivárvány 1947 áprilisában interjút
közölt Kelen Dórával. Egy részlet ebből:
„A szavalást pedig ne hagyja abba – búcsúzott tőlem
Ódry Árpád, mikor a Színiakadémián levizsgáztam. – Vizsga után azonnal
szerződtettek a Nemzeti Kamara Színházba, ott játszottam két éven keresztül
főszerepeket. Azután jöttek a rossz idők … Még egy ideig a Goldmarkban
működtem, a Zeneakadémia úgyszólván az utolsó percig felléptem, még 1940-ben
is. Aztán egészen áttértem a szavalásra.”
A versmondást nem hagyta abba. Előadóművészként,
valamint rádióműsorokban folyamatosan jelen volt a hazai művészeti életben.
Dolgozott a Kulturális Kapcsolatok Intézetében is. Szerkesztett mese-és
versantológiákat is.
1973 júliusában(?) hunyt el (a napilapok augusztus
5-én adnak hírt róla), sírja a Farkasréti temetőben található.
Képek:
1.) Múlt és Jövő, 1932.
2.) Színházi Élet 1935. 36.
3.) OMIKE Művészakció, 1942.
4.) Szivárvány, 1947. 1.
