„Egyértelmű a feladatunk: emberek szenvedését kell enyhíteni”
A frissen avatott Kurucz Ákos rabbival a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki magazinjában olvashatnak interjút, amelyben szó esik a menekültválságról, a világ bizonytalanságáról és az Örökkévalóba vetett hitről; arról, hogy mennyire nehéz közelről és folyamatosan nézni az emberi szenvedést és mégis milyen fontos közel menni hozzá; s arról is, hogy miért a szukot a kedvenc ünnepe.
– Amikor egész éjszaka ingázol Nyíregyháza és a határ között, az autódban szállítod, majd eteted, altatod, ellátod azt a pár tucat embert, közelről látsz síró gyerekeket és szétszakított, apa nélküli családokat, az nagyon megterhelő lelkileg. Kevés emberrel találkoztam, de velük testközelből, így jobban megviselt a krízis. Pesten a feleségem (Teszter Nelli zongoraművész – a szerk.) jótékonysági koncerten vesz részt, szinte éjjel nappal tolmácsol, menekülteket kísér, illetve gyűjtöttük, szállítottuk a szükséges dolgokat – mondja Kurucz Ákos rabbi a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár e heti magazinjának adott interjújában.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában a közelmúltban felavatott rabbi szerint „egyértelmű a feladatunk: emberek szenvedését kell enyhíteni a lehető legnagyobb mértékben. Önkénteskedni kell, pénzzel segíteni, ennivalót vinni, ruhát, játékot adni, tolmácsolni, szállítani őket, néhány napra befogadni, bármit. Minél többet beikszelsz ezek közül, annál jobban teljesíted a zsidó etika egy mondatban megfogalmazható lényegét: nem az számít, hogy mit mondasz, hanem sokkal inkább az, hogy mit csinálsz”.
– A zsidók nagyon sokszor kerültek hasonló helyzetbe, mint most az ukránok, és megtapasztalták, milyen az, amikor magukra hagyják a menekülőket, elfordulnak tőlük és bezárják előttük az ajtókat. A vallás parancsa, az erkölcs előírása, a lelkiismeret szava mellett a történelmi tapasztalataink miatt is kötelességünk egyénileg és közösségi szinten is segíteni az üldözötteket – mondja.
Kurucz Ákos a beszélgetés során elárulja azt is, hogy a szukot a kedvenc ünnepe. Ezt így indokolja: „azért a szukot a kedvenc ünnepem, mert az ideiglenes építményként funkcionáló sátor a világ bizonytalanságát, a stabilnak és megdönthetetlennek hitt struktúrák és mechanizmusok ideiglenességét, az egy pillanat alatt a feje tetejére állás lehetőségével »kecsegtető« életünket szimbolizálja”.
Majd hozzáteszi: „de ugyanennek a sátornak három oldala vesz körül bennünket, ami a Tánách, a zsidó Biblia 3 egységét (Tóra, prófétai könyvek, szent iratok) jelképezi, tehát az életünkben az Örökkévaló gondoskodása az egyetlen biztos pont”.
Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
(Címlapkép: BZSH/P.T.)
