Szerdócz Ervin rabbi írása a Tecávé hetiszakaszról
„És te engedd magad elé járulni, (…) hogy pappá avasd nékem
őket” (M.2.28.1.)
Áron, Mózes idősebb testvére volt az első Kohén Gádol: az első Főpap. Mintakép a jövő számára, hiszen a főpapi szolgálat meghatározó volt a zsidó nép spirituális életében.
A Talmud szerint tudjuk, hogy ez a szolgálat, sem volt mindig tökéletes.
Talmud Joma 9.a.-ban utalás van arra, hogy a Főpap szolgálatának „minősége” meghatározta a szolgálata időtartalmát is.
„Rabba bar Hana mondta Rabbi Johanán nevében: „Az Ö-való félelme (azaz a szolgálati alázata és elkötelezettsége) nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek”
„Az Ö-való félelme nyújtja az életet” (Péld.10:27) – utalás az első Szentély idejére, amely 410 évig működött. Ez alatt 18 Főpap szolgált a Szentélyben.
„A gonosz évei megrövidülnek” – ez utalás a második Szentély idejére, amely 420 évig működött. Ez idő alatt több, mint 300 főpap szolgált. A példaképek: Simon HáCádik 40, Johanán 8, Jismael ben Pavi 10, és Elazar ben Harszum 11 évig volt a Szentély szolgálatában Főpapi minőségben. Ők mind igaz emberek voltak, ezért szolgálhattak ilyen hosszan.”
Ezek szerint a kevésbé „érdemes” Főpap működésének ideje nem érte el az egy évet. (Smot
rábá 37:4.) I-ten
megbízta Mózest, hogy avassa fel testvérét Főpapnak.
Mi
volt Áron érdeme, hogy ő lett a főpap és nem Mózes?
A „papi
rend” kiválasztása az után történt, hogy a zsidó nép aranyborjú bálványt
készített és körbe táncolta azt. Áron lebeszélhette volna népét gyalázatos tervéről.
Ehelyett részt vett a bálvány borjú elkészítésében. Igaz, féltette életét a
megzavarodott néptől. Időt akart nyerni, mert remélte, hogy Mózes eközben visszatér
I-ten hegyéről.
Hogyan
lehetséges, hogy mindezek után Áron lett kiválasztva főpapi szolgálatra? Mivel
magyarázható, hogy az aranyborjú elkészítése után I-en megbízta a népét: készítsenek
Szentélyt, hogy közöttük „lakjon”? Nem lett volna egyszerűbb, hogy kész
Szentélyt bocsájt le az égből?
Eliezer
ben Elijáhu rabbi (Egyiptom, 1513–1588) kérdezte: miért mondta I-ten az ember
teremtésekor: „Alkossunk embert képünkre és hasonlóságunk szerint!” (M.1.1.26.)
Mire
vonatkozik a többes szám?
Eliezer
rabbi szerint a többes szám arra utal, hogy az embernek törekednie, sőt
tudatosan tennie kell, tökéletesedése érdekében.
„Ekkor
megáldotta I-ten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott I-ten
minden művétől, amit teremtett és alkotott.” (M.1.2/3.)
A
mondat más fordításban a mondat így hangzik: „melyet teremtett I-ten az
alkotásra.”
Ebben
az értelmezésben tehát az Ö-való nem fejezete be a teremtést. Az emberre bízta, hogy tudatos hozzájárulásával
tökéletesítse azt.
Midrás
rabba Beresit 28. A Teremtő „állj-t” parancsolt a világnak. Megállította a
világ fejlődését, hogy az ember felismerje feladatát a világ tökéletesítésében.
Nincs
ebben ellentmondás? Tapasztaljuk, hogy a világ nem tökéletes. Hogy lehet „törekedni”
a tökéletességre? A világ tökéletesebbé tételének eszköze a cselekvés általi
spirituális emelkedés. „A lényeg, a cselekvés” (Avot 1/7)
A
Miskán (Pusztai Szentély) a világ tökéletesítésének szimbóluma. I-ten nem
bocsátotta le készen az égből, pedig megtehette volna. A nép, aki távol állt a
tökéletességtől, Áron közbenjárásával aranyborjút készített. Ezután I-ten
esélyt adott a népnek azzal, hogy saját kezűleg járuljon hozzá, a Szentély
elkészítéséhez. Ezzel a zsidó nép bocsánatot is nyert és a spirituális
emelkedettség szintjére került.
A
Szentély elkészült és ezután Áront főpapi ruhába öltöztették és felevatták
Főpapnak. Áron, az aranyborjú készítője is bocsánatot is nyert és spirituális emelkedettség
szintjére került. Mózest utasította I-ten: „És készíts szent ruhákat fivérednek, Áronnak méltóságra és fényes díszül”(M.2.28.2.)
„Méltóságra” (…) ez a „Spirituális emelkedettség”, mely Áron példás viselkedésében nyilvánult meg. „Fényes díszül” Ez a „Sechina”: ez I-ten jelenléte népe körében.