Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (99. rész) – Zeitinger (Zolnai) Jenő

1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon
időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító
szereplők közül.

Zeitinger Jenő az
1930-as évek elején színre lépett Dohnányi-növendékek közé tartozott. Olyan
pályatársakkal kezdett zenélni, mint Petri Endre, Fischer Annie, Földes Endre.
A kezdés egyik eseményéről, egy növendékhangversenyről számolt be 1931
májusában a Népszava:

„Fischer Annie,
Földes Bandi, Petri Endre jólismert tényezői zongoraművészeink legfiatalabb
gárdájának és negyedik társuk, Zeitinger Jenő már legalábbis a ’tehetséges
növendék’ jelző évek óta elismert birtokosa… Mi sem természetesebb, hogy mind a
négy ifjú pianista ezúttal mesterük, dr. Dohnányi Ernő erősen érezhető
befolyása alatt muzsikált.”

Az 1911-ben
született Zeitinger Jenő már 1927-ben előadhatta egy szerzeményét egy olyan
hangversenyen, ahol fiatal zeneszerzők mutatkoztak be. Erről az Újság tudósított
1927 júniusában. A budapesti Zeneakadémián előbb Stefániai Imre, majd Dohnányi
Ernő tanítványa volt.

1928 végétől
sorozatos rádiófellépésekben és zeneakadémiai bemutató hangversenyek alkalmával
tűnt fel. 1932-ben elnyerte művészi oklevelét, erről számolt be júliusban,
rövid cikkében az Egyenlőség:

„A Zeneművészeti
Főiskolán a legutóbbi művészoklevélpályázaton újból egy fiatal zsidó művész
tűnt ki. Zeitinger Jenő, akinek a legnagyobb elismerés között nyújtották át a
művészi diplomát és mestere, dr. Dohnányi Ernő és a főiskola összes tanárai is
a legnagyobb jövőt jósolnak.”

Az 1930-as években
ettől fogva rendszeresen adott hangversenyeket itthon és külföldön. A kritikák
kedvezően írtak róluk. Így például a Nemzeti Újság, 1934 márciusában: „Finoman
stílusos értelmezése és kiegyenlítetten bravúros dologi tudása nagy sikerrel
érvényesült szép műsora minden számában.”

Az 1930-as évek
második felében helyettesként az Újpesti Zeneiskolában tanított.

1940 januárjában
lépett fel az OMIKE Művészakcióban egy Goldmark-esten. Ezt követően – a dátum
nem ismert – megváltoztatta a nevét és innen kezdve Zolnai Jenőként szerepelt.

A második
világháború alatt munkaszolgálatos volt. Korányi György a munkaszolgálatról
szóló 2005-ös visszaemlékezésben – centropa.org – említi Zeitinger (Zolnai)
Jenőt:

„Minden este
műsoros estet rendeztünk. Egy ukrán tanítónő kölcsönadta ütött-kopott
pianínóját, amelyen Zeitinger (Zolnai) Jenő zongoraművész (később zeneakadémiai
professzor) szólódarabok interpretálásán kívül Bencze Miklóst – aki az
opera-irodalom legszebb baszbariton áriáit adta elő – és az én és Wittenberg
(Várnai) Ernő humoros hegedűszámait is kísérte. Prózai előadások is tarkították
a műsort, elsősorban Tabi László konferansziéi.”

1949–50-ben a
Magyar Zeneművészek Szabad Szervezetének utolsó főtitkára, miközben az 1949-ben
alapított Hangversenyrendező (Muzsika) Nemzeti Vállalatnak, az Országos
Filharmónia elődjének első vezérigazgatója lett. 1950-től a Fővárosi
Zeneiskolai Szervezet továbbképző tanszakán tanított zongorát.

Hangversenyszereplései
ritkábbá váltak, ugyanakkor szerzeményeit időnként bemutatták. 1957-ben
ünnepelte művészi pályafutásának 25 éves évfordulóját, s ez alkalomból
hangversenyt adott a Zeneakadémián, ahol saját zeneművét is bemutatta. Pedagógiai
célzatú kompozíciói vitákat váltottak ki. Művei között szerepel két kantáta,
két zongoraverseny, hegedűszonáta, vonósnégyes és két dalciklus (József Attila
műveire és japán versekre).

1971. július 27-én
baleset következtében hunyt el.

Képek:

1.) Dohnányi Ernő
tanítványaival: Földes Andor, Fischer Annie, Zeitinger Jenő, Petri Endre, 1932.
Gramofon Könyvek
2.) Magyar Rádió
Újság, 1931.
3.) Rádióélet, 1937.
4.) Színház 1947. 2.
22.

---

---