A világ átlelkesítése és a belső béke: a szombattartás mint meditáció– Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 20 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 29 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Mispátim (Mózes 2. 21:1–24:18.) hetiszakaszt olvassuk a Tóra második könyvéből.
A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.
A hetiszakasz
visszatér a nemrég, a Tízparancsolatban kinyilatkoztatott Szombat napjának
ünneplésére: „Hat nap alatt végezd el a dolgod és a hetedik napon engedd el a
munkát, hogy ökröd és szamarad pihenhessen, szolgálód és a veled élő jövevény
új erőre kapjon”.
Szokásunk úgy
gondolni, hogy valamivel „ki kell töltenünk” a napjainkat, mintha a mi
buzgólkodásunk nélkül üresek lennének. Mintha maga Isten semmit sem teremtett
volna a világba, illetve mindent csak a mi fontoskodásunk nyersanyagaként
teremtett volna. A szombatot viszont, figyelmeztet a Tóra, azzal kell
„kitöltenünk”, hogy vagyunk, hogy egyszerűen, de intenzíven jelen vagyunk a
világban, a világunkban. Nem kell mindig hasznosnak lenni, munkával igazolni a
létjogosultságunkat. Meg kell tanulnunk nem csinálni valamit, anélkül figyelni
a világot, hogy valamit akarnánk tőle. Éntelenül figyelni. Ahogy a nagy ortodox
tanító, a 90-hez közel is aktív Irving Greenberg rabbi mondja: „az a tudati
hangoltság kerül ilyenkor előtérbe, amely egyszerűen engedi lenni a dolgokat.
Harvey Cox a sati, a teljes éberség elgondolásához hasonlította ezt a
tapasztalatot: „teljesen látni, tökéletesen tudatában lenni egy almafának
anélkül, hogy álláspontunk volna róla, terveink vagy szándékaink vele
kapcsolatban. A sábát utat nyit a meditációnak, amely több lesz puszta
önvizsgálatnál. Olyan belső csendet teremt, amelyben egy magasabb egység
mutatkozik meg, válik észlelhetővé”
Mindez azonban nem
befordulás, bezárkózás, pláne nem passzivitás. Minden jó változást, amelyet a hat
nap során, amíg a dolgunkat tesszük, kiharcolunk, a szemlélődés, a megszokás, a
világ újabb állapotával kötött béke tesz tartóssá. A hetiszakasz idézett
versében szereplő ige, az „új erőre kap” (jináfes) többször is megjelenik a
Tórában a Szombathoz kapcsolódóan, a Tóra-értelmezés egyik hagyománya szereti
úgy fordítani, hogy „átlelkesít”. A Szombat nem tétlenség, hanem az előző napok
munkájának, a Teremtés anyagának átlelkesítése. Továbbá az önismeret tanít meg
valóban mélyen és őszintén, valóban kapcsolódni is másokhoz, a szombat a
közösség ideje is.
Éppen ezért, a
számos rokonság mellett, a szombatot a keleti vallások meditatív gyakorlataitól
a társadalmi dimenziója különbözteti meg, a pihenésnek és az elmélyülésnek
külső feltételei vannak, meg kell ezeket teremteni mindenki számára, erről szól
a hetiszakasz idézett verse is. Pihenjen ökröd és szamarad, új erőre kaphasson
a szolgáló és a veled élő jövevény is.
Amikor
Jeruzsálemben bejön a szombat, a város lassan lefékez, végül megáll. A külső
csend a belső csendet visszhangozza, segít megteremtenünk önmagunkban. A
szombati rituálék, a felöltözés, a gyertyagyújtás, az ünnepet megszentelő ima,
a kiddus ugyanezt segítik elő. Az átlépést az én nélküli kontempláció idejébe, ahogy
Greenberg rabbi mondja, az etika Isten szolgálatának útja, a rituálé esély,
hogy kapcsolódjunk Istenhez, és a szombat egyesíti a kettőt.
Jó szombatot kívánunk!
