80 éve (1942) zajlott a wannsee-i konferencia
Az 1942. január 20-án lezajlott Wannsee-konferencia a náci tisztviselők találkozója volt, amely formalizálta az európai zsidók millióinak tömeggyilkosságának napirendjét. A konferencia biztosította a német kormány különböző ágainak együttműködését a „végső megoldás” náci célkitűzésében, az összes zsidó felszámolásában a német erők által elfoglalt területeken. A „konferencia”, a birodalmi biztonsági főhivatal vezetőjének, Reinhard Heydrichn elnökletével az Interpol német hivatalában, a berlini Am Grossen Wannsee 56-58. szám alatt zajlott le.
A megbeszélés szervezési kérdések megoldásával foglalkozott, mert a végső megoldásról magáról már régen meghozták a döntést. A résztvevők elhatározták, hogy az összes európai zsidót Keletre toloncolják. Ez alól az intézkedés alól a 65 évesnél idősebbeket, a súlyos hadirokkantakat és a háborús katonai kitüntetésekkel rendelkezőket mentesítették. Úgy tervezték, hogy ezeket a Theresienstadt-i aggok gettójába internálják.
A „vegyes fajúak” és a „vegyes házasságok” kérdését is megtárgyalták. Eszerint az „1. fokozatú vegyes fajúak”-kal mint zsidókkal bánnak, és lehetőleg meddővé teszik őket. A „2. fokozatú vegyes fajú”-akat a „németvérűekkel azonos jogállásúvá kívánják tenni, de azzal a megszorítással, hogy e csoport tagjaival szemben, ha magtartásukkal közfeltűnést keltnek, úgy kell eljárni, mint a zsidókkal. Noha a konferencia során a likvidálás szót egyetlenegyszer sem jegyzőkönyvezték, úgy látszott, hogy valamennyi résztvevő megértette a birodalmi biztonsági főhivatal (RSHA) vezetőjének fejtegetéseit; mert Heydrich elgondolása, amellyel szemben semmiféle ellenvetés nem hangzott el, nem hagyott kétséget az iránt, hogy a tervezett végső megoldás az európai zsidók teljes fizikai megsemmisítését jelenti. Így szóltak a zsidókkal való bánásmódra vonatkozó rendelkezések is. „Megfelelő vezetés alatt a zsidókat a végső megoldás folyamán alkalmas módon Keleten munkára kell bevetni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint elkülönítve, a munkaképes zsidókat útépítésre viszik ezekre a területekre, ennek során nagy részük természetes fogyatkozás révén kétségtelenül kiesik majd.
Az esetleg végül megmaradó maradék állományt, mivel itt kétségkívül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelő módon kell majd kezelni, mivel ez, a természetes kiválasztódást képviselve, szabadon bocsátás esetén a zsidó újjáépítés csírasejtjének tekintendő”.
Annak ellenére, hogy itt fogadták el e rendszabályt, ez csak a gyakorlat legalizálását jelentette. Ekkorra az A akciócsoport az Északi Hadseregcsoport területén már 136 421 zsidót pusztított el. A B akciócsoport a középső Hadseregcsoport területén 45 467, a C akciócsoport a Déli Hadseregcsoport területén 95 000 és a D akciócsoport a Krímben 92 000 zsidót gyilkolt le.
Január 30-n Adolf Hitler egy beszédében nyíltan a kiirtás programját hirdette, sokan ezt a konferencián meghozott döntés nyilvánosságra hozatalának tartják. A koncentrációs táborok beteg foglyain tavasszal végrehajtották az első, még csak kísérletnek szánt elgázosításokat.
