Ballada a senki fiáról: Egyiptom felett az Ég – Jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 44 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 16 óra 55 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Váérá (Mózes 2. 6:2–9:35.) hetiszakaszt olvassuk.
A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot, sikeres és boldog polgári új évet kívánunk!
A zsidó képzelet magát II. Ramszesz fáraót szokta a Kivonulás történetének fáraójaként, Mózes ellenfeleként elképzelni: a Nap fiát a Senki fia ellen a történetben, amelyben a Senki Fia győz. Rámszesz neve azt jelenti, Ré, a Napisten fia. Rá-Mszesz.
A történetben azonban van egy másik hasonló, Mszesz nevű szereplő, Mózes neve is ez. Ő is a fia, …Mszesz – valakinek, csak nem Ré Napistennek, hanem a héber szolgáknak, aki a királyi udvarba kerül. Eredetileg nem tudni, hová tartozik. Nem a szegény legény, aki elnyeri az uralkodó fele királyságát, a mese sémájának megfordítója. Olyan királyfi, aki szegénylegénnyé lesz a mese végére. Ő csak Mszesz, nem tudni pontosan, ki fia-borja, a Senki Fia, aki a Láthatatlan Király gyermekévé válik és az ő nevében fordul szembe a Föld hatalmasságaival.
Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája – énekelte a Kádár-korszakban a Hobo Blues Band.
Mszesz, a Senki Fia a tíz csapás idején végső összecsapásra készül a Napisten Fiával, ismerős ellenfelével, Rámszesszel. Az adott, látható világ legfőbb istensége, a Nap a héberek még ismeretlen Istenével, aki úgy mutatkozott be nemrég Mózesnek, hogy: „leszek, aki leszek”. Ő a jövő, a remény, az Ígéret most megmutatkozó Istene.
Amikor a kilencedik, az utolsó előtti csapás során elsötétül az ég Egyiptom felett, az ennek a háborúnak a része, a Nap elhomályosodása Mózes Istenének, a rabszolgák a senkik Istenének diadala a Napisten hatalma felett.
De hogy lehet aztán, majdnem a legvégén, a remény Istenének bemutatkozása a napokig tartó „elsötétítés”?
Milyen reményt ígér ez nekünk?
Mind tudjuk, hogy minden felismeréshez sötét alagutakon át vezet az út, a legtöbb megújulást mély válság előz meg. Sötétben botorkálva indulunk el legtöbbször, mint a Senki Fia és az ő népe, a szabadság felé. De minden lépésünkkel jobban látjuk majd, hogy merre tartunk.
A Fény valódi forrását kell először megtalálnunk,
a nap fényében megérezni a világ alkotóját. Ezért áll a kora reggeli imarend „központi” részének elején az a mondat, hogy Ő „a fény alkotója és a sötétség teremtője”. Mindkettőé. Az átmeneti sötétben is van remény meglátni Őt. Aki Izrael népét, a Senki Fia, Mózes révén, a szabadságba vezette, mellettünk is ott áll a sötétben is.
Boldog új évet, jó szombatot.
