Ma öt éve halt meg Elie Wiesel, az „emberiség hírvivője”
A Máramarosszigeten 1928-ban, mélyen vallásos zsidó családban született Elie Wieselt a Nobel-emlékdíjat odaítélő testület nevezte az „emberiség hírvivőjének”. Az író egyike volt azoknak a holokauszttúlélőknek, akik örök érvényű irodalmi mélységgel tudósítottak az ember által teremtett pokolból.
Elie Wiesel anyanyelve a jiddis volt, hiszen édesanyja haszid, édesapja pedig ortodox zsidó családból származott, s mivel Máramarosszigeten született, a második anyanyelvének a magyar tekinthető. Miután Erdély egy részét visszacsatolták Magyarországhoz, immár az erdélyi zsidóságra is a magyar törvények vonatkoztak. Wieselt – aki ekkor tizenöt éves – is deportálták, a koncentrációs táborokban családja zömét meggyilkolták – nincs mit rajta csodálkozni, hogy a holokauszt után Wiesel nem kíván többé megszólalni magyarul.
Ellenben ír – kiapadhatatlan energiával veti bele magát a szépirodalomba, élete végéig csaknem 60 könyvet publikál. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a világhírt hozta meg számára. Habár sokáig élt Franciaországban, a választott hazája az Egyesült Államok lesz, Bostonban egyetemen tanított, s közben élénk társadalmi tevékenységet folytatott a kirekesztés, rasszizmus, fajgyűlölet és megkülönböztetés egyik élharcosaként.
Harmincöt évvel ezelőtt, 1986-ban kapott Nobel-békedíjat ezzel az indoklással: Elie Wiesel az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét is, ám ezt 2012-ben visszaadta, mert elveivel ellenkezett, hogy Magyarországon újraéledtek a Horthy-kultusz visszás jelenségei.
Elie Wiesel az Egyesült Államokban halt meg 2016. július 2-án.
Emlékéből fakadjon áldás!
