A Purim spiel a jiddis színház eredetének tekinthető
Az ünnep során a jelmezek és a maszk viselése talán az olasz zsidóktól eredeztethető a 15. századból, amit valószínüleg a római karnevál ihletett és elterjedt egész Európában. A „Purim spiel” leíró kifejezés már az 1500-as évek közepén széles körben elterjedt az askenáz zsidók körében – olvashatjuk a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai, a purimra időzített Facebook-posztjában.
Ismert különböző ábrázolásokon az a jelenet, amikor Hámán megszégyenülve vezeti a lovon ülő díszes ruhába öltözött Mordechájt, akit a király kitüntetett, miután értesült róla, hogy még nem kapott semmilyen jutalmat, amiért korábban meghiúsította az uralkodó elleni merényletet. Hámán saját magát képzelte el azon a lovon, a királyi díszekkel, ám végül a gonosz elnyeri méltó büntetését; ezt az üzenetet (is) teszi a későbbi hagyomány egyetemessé Eszter története alapján, olykor saját helyi purimokat tartva, ahol a kor (rossz) uralkodója, vezetője és a közösség megmenekülése került párhuzamba az eredeti történettel.
Ezt tette a ricsei Natan Liebermann is, aki Megilát Eszlár című művében héberül írta le az 1882-es tiszaeszlári vérvád-per eseményeit; a szöveg nyelvi fordulataival és címválasztásával is utal Eszter könyvére. A felmentő ítélet és a per lezárásának évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták a művet – olvasható abban a bejegyzésben, amelyet ma tett közzé a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár az intézmény Facebook-oldalán.
A teljes bejegyzés ide kattintva érhető el.
(Címlapkép: S.M.P. Krakow, 1903, képeslap, fekete-fehér – a zsidó múzeum gyűjteményéből)
