Purim – a sorsvetés ünnepe
Oláh János docens
Idén a Purim ünnepe március 12-ére (vasárnap) esik, előtte való nap este, március11-én (szombat) este olvassuk fel Eszter tekercsét, a Megilát Esztert a zsinagógáinkban.
Áldott emlékezetű Scheiber Sándor professzor úr, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, az ő idejében még Országos Rabbiképző Intézet tudós főigazgatója írta:
„A purim a sok zsidó tragédia közepette a kevés számú szabadulások egyikének megünneplése. Ezért találta a zsidóság ezt a napot legalkalmasabbnak arra, hogy a bibliai időktől kezdve a középkoron és az újkoron keresztül mindmáig ezen élje ki mindazt az elfojtott humort, élcet, tréfát, szatírát, paródiát, színjátszó képességet, művészi készséget és konyhaművészetet, amelyet máskor féken kellett tartania.”
A purim, az emlékezés ama eseményekre, melyek a bibliai Eszter könyvében olvashatók.
E könyv szerint az ókori Perzsiában a zsidógyűlölő, nagyhatalmú Hámán főminiszter elhatározta, hogy az országban élő összes zsidót elpusztíttatja, mivel egy Mordeháj nevezetű zsidó férfi megsértette őt, nem hajolt meg előtte. Azonban Eszter királynő és Mordeháj, valamint a történetben láthatatlan, de a mégis mindenütt jelenlévő isteni gondviselés akaratából kieszközli a kegyelmet Ahásvéros királynál és megmenekül az akkori és az ottani zsidóság a genocídiumtól, a népirtástól.
E megmenekülés örömünnepe a purim, a sors fordulásáé, a rossz jóra változásáé. A zsidógyűlölő Hámán akkor és ott elbukott, azonban a „hámánok” még nem tűntek el a világból, a zsidógyűlölet szelleme tovább élt az idők folyamán, de az Eszterek, Mordehájok és az isteni gondviselés is tovább élt és hisszük, hogy most él.
Kölcsey Antónia, a Himnusz szerzőjének unokahúga, 1839-ben, Csekén látott egy zsidó purimi vigadalmat és azt Naplójában meg is örökítette. Többek között így ír: „A ‘sidók ma Hámán ünnepét ülték (…) Minden ‘sidó nagy vigalomba vala ‘s jó napot csinált magának (…) Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak, mint bár milly, örömittas úr a’ velenczei, vagy római Carnevalba. Így a’ boldogságot nem lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzéséből vagy fogalmából áll (…) Mindég megindulást ‘s mozgalmat érzek keblemben, midőn ‘sidót szenvedni látok, ‘s örömet akkor, ha boldognak vélem őt lenni.”
Kívánom, hogy legyünk boldogok mindahányan! Szimhát purim! Vidám purimot mindnyájunknak!
Mazsihisz / OR-ZSE
