Bemutatjuk a MAZSIHISZ Magyar Zsidó Múzeum legrégebbi tárgyát
A MAZSIHISZ Magyar Zsidó Múzeum lépcsőfeljárójában látható sírkő a múzeum legrégebbi darabja. Az időszámításunk szerinti harmadik században készült zsidó sírkő a 19. század utolsó évtizedében került elő a Duna esztergomi szakaszán, amely 1933-ban került a múzeum gyűjteményébe.
Megtalálása után az esztergomi érseki palota udvarára került több más ókori emlékkel együtt. A kő annak a korszaknak az emlékét őrzi, amikor Magyarország Dunától nyugatra eső területei Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz tartoztak.
A puha mészkőből faragott kő felirata szerint Juda apának és Kassia anyának állít emléket. A görög nyelvű felirat nevei, és a felirat fölött látható menóra motívum arra utalnak, hogy a síremlék zsidó halottak emlékét őrzi, akik a harmadik században Pannónia provincia egyik kolóniájának területén éltek. A menóra motívum a jeruzsálemi Szentély nagy arany menórájára emlékeztet. A Szentélyt Titus seregei időszámításunk szerint 70-ben lerombolták, s a berendezési tárgyakat – köztük a menórát – Rómába hurcolták. Jeruzsálemet elfoglalták, s a zsidó nép ezek után szétszóródott a római és a szomszédos perzsa birodalom területén.
A közösségek mindenhol őrizték a közös eredet, s a közös kultusz emlékeit. Ekkor lett a legelterjedtebb zsidó szimbólum a menóra, melyet számos katakomba, zsinagóga-mozaik és sírkő ábrázolásai között megtalálunk. A csak majd évszázadokkal később lezárt Talmud szövege szerint a menóra lángjai a középső láng felé hajolnak. Sírkövünk ábrázolása még nem ezt a gyakorlatot követi, hanem a lángok éppen ellenkezően, széttartóan égnek.
A Magyar Zsidó Múzeum 1931-ben költözött jelenlegi épületébe. A költözés és az új kiállítás berendezése mellett ekkor vették először számba, hogy milyen tárgyakat szeretnének megszerezni ahhoz, hogy hitelesen mutathassák be a magyarországi zsidó közösség történetét. Az esztergomi érsekség kertjében fekvő sírkő az egyik legfontosabb megszerzendő tárggyá vált, mint a magyarországi zsidó közösség első emlékeinek egyike. Az 1920-as 1930-as évek felerősödő antiszemita szólamai között visszatérő vád volt a zsidó közösség gyökértelensége. E vádak ellen a korabeli zsidó szellemi élet jelesei különösen fontosnak érezték egy olyan tárgy megszerzését, amely azt bizonyította, hogy a Magyarország területén már jóval a magyar törzsek honfoglalása előtt is éltek zsidók.
A kő tulajdonosa az esztergomi érsek volt, aki érezve a zsidó közösség elszántságát, csak hosszas tárgyalások után, nagyon magas áron adta át a követ. Végül zsidó bárók, gyárosok és felsőházi képviselők közbenjárásának segítségével, további mecénások bevonásával sikerült előteremteni a kért cseretárgyakat: egy szepességi fa-stallumot, egy Maulbertsch képet és egy forrásokból nem egyértelműen meghatározható szobrot.
