Cáv – Zsidó emlékezetpolitika: Jó Szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:45 óra, az ünnep kimenetele: 18:51 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:51 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Cáv” (Mózes 3. 6:1-8:36.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Cáv, vagyis parancsold meg. Ezzel a határozott felszólítással kezdődik a hetiszakasz első mondata. Az esetek jelentős részében a felajánlásokra vonatkozó utasítások a „mondd el”, vagy a „beszéld el” kifejezésekkel vannak bevezetve, ezért váratlannak tűnik a szigorúbb parancs.
A Rabbi Simont idéző Rási szerint azért van ebben a formában kiadva a micva, mert anyagi veszteséggel járt. Arról, hogy ez pontosan hogyan is értendő, megoszlanak a vélemények. Egyesek (Gur Arje) szerint a kohénokat érte financiális kár, mert azáltal, hogy a szolgálattal voltak elfoglalva nem volt módjuk, hogy civil foglalkozásuk által gyarapítsák javaikat.
A Rámbán más véleményt képvisel, szerinte azért következett be pénzveszteség, mert a kohénok számára előírt micva volt, hogy a sajátjukból mutassanak be ételáldozatot, az Or HáHáim pedig azokra az emberpróbáló erőfeszítésekre vonatkoztatja, melyeket őseink a mindennapi (támid) áldozatok bemutatása érdekében tettek.
„Parancsold Áronnak és fiainak: ez az égőáldozat tana…” (6:2). A midrás (Tanhuma) e vers kapcsán idézi a Példabeszédek könyvét (10:12): „a gyűlölködés viszályt ébreszt, de mindent eltakar a szeretet”, majd kifejti: „a gyűlölködés viszályt ébreszt” – a gyűlölködés – melyet Áron helyezett Izrael és Égi Atyja közé – volt, ami felébresztette Isten különösen szigorú ítéleteit feléjük.
Rabbi Ászi mondta: a vers azt tanítja, hogy Áron fogott egy kalapácsot és elcsúfította az Aranyborjút előttük (Izrael népe), és azt mondta nekik: tudnotok kell, hogy nincs benne valós tartalom. Erre mondta Mózes Áronnak: „mit tett neked ez a nép”? (2Mózes 32:21). Azt mondta: jobb lett volna nekik, ha véletlenül vétkezőként vannak elbírálva, mint szándékosan vétkezőként, az általad mondott figyelmeztetés következményeként.
Ez az, amit a Kádos Báruh Hu említett Mózesnek: „aki vétkezett ellenem, azt kitörlöm a könyvemből” (2Mózes 32:33). Ez az a szándék, ami írva van: „Áronra is megharagudott az Örökkévaló nagyon, hogy elpusztítsa, de imádkoztam Áronért is abban az időben” (5Mózes 9:20).
Azt mondta Rabbi Jehosua Szihnin-ből Rabbi Lévi nevében: a versben írt „elpusztítás” Áron fiainak és lányainak megsemmisítésére vonatkozik. Amint a T’náh megjegyzi: „megsemmisítettem gyümölcsét felül és gyökereit alúl” (Ámosz 2:9). „De mindent eltakar a szeretet” – a Mózes által érte (Áronért) mondott imára vonatkozik a versben említett szeretet. És mit (milyen imát) imádkozott érte Mózes?
Rabbi Máná Jisáv-ból és Rabbi Jehosua Szihnin-ből Rabbi Lévi nevében: a könyv (Vájikrá) elejétől ideáig az van írva: „rendezzék el Áron fiai” (1:8), és „hintsék Áron fiai” (1:11), és „tegyék Áron fiai” (1:7), vagyis Áron háttérbe szorul, csak a fiai kerülnek említésre.
Azt mondta Mózes Istennek: a kút gyűlölt, de a vize kedvelt? Amint a Misnában (Támid 2:3) tanuljuk: „minden fa megfelel a máglyára az olívafa és a szőlőtőke kivételével”. De Áront nem részesíted tiszteletben a fiai miatt? Azt mondta neki Isten: életedre, hogy miattad engedem közel, valamint őt (Áron) teszem elsődlegessé, és a fiai mellékesek lesznek: „Parancsold Áronnak és fiainak…”
„Parancsold meg Áronnak és fiainak, mondván: ez az égőáldozat tana (6:2). A midrás szerint így szólt Isten: mindenki, aki (gőgösen) felemeli (értékeli) magát, a vége, hogy tűzre kerül. A kommentár az égőáldozat (), illetve a felemeli () szavak hasonlóságára épül.
Példával is alátámasztották a midrás állítását. „Jiftáh fogadalmat tett (Bírák 11.) nem előírásszerű módon, hogy feláldozza lányát az oltáron, egészen pontosan megfogadta, hogy feláldozza az első embert, aki szembejön vele. Pinhász, Elázár fia volt a főpap, Jiftáhnak fel kellett volna keresni, hogy feloldja fogadalmát, de nem ment.
Így beszélt: én vagyok egész Izrael feje, én menjek el hozzá? Pinhász a főpap sem volt különb, ezt mondta: én vagyok a főpap, aki főpapnak fia, hogyan mehetnék én le ehhez az ám háárec (jelen esetben: egyszerű) emberhez? Neki lenne szüksége rám és én menjek?” Az összegzés így hangzik: „mindketten büntetést érdemelnek a lány kiontott véréért”.
Nagy kár, hogy a gőgösségből fakadó párbeszéd-képtelenségnek ez a megrázó történet nem vetett véget, de Istennek hála – aki mehádes betuvo behol jom támid máászé berésit, vagyis végtelen jóságában minden nap megújítja állandóan a teremtés művét – sosem késő változtatni.
Bár Purim számos más aspektusáról elnevezhető lett volna, de mégis a sorsvetésről (pur) kapta a nevét, nem véletlenül. Ez a név utal a Jom HaKippurim és a Purim közti kapcsolatra, többek közt azáltal is, hogy a „ki purim” kifejezés úgy fordítható: „mint Purim”, vagyis Jom Kippur olyan, mint Purim.
Milyen vonatkozásban? Ahogy Jom Kippur az Örökkévalóhoz való közeledés, a bűnbánat és megtérés napja, amely a múlt elhibázott cselekedeteinek javítását szolgálja, ugyanúgy Purim is a megújulás és a szellemi értelemben vett megtisztulás napja.
Jom Kippur minden előírása azt célozza, hogy a megtérés érdekében szakadjunk ki a fizikai világból, viszont Purim napján az evilági örömök által, azok felhasználásával indulunk el a tesuvá (megtérés) útján.
Purim Jom Kippur előképe, mert a jövőben ez a nap az önsanyargatás helyett az öröm napja lesz. A purimi alkoholfogyasztás célja, hogy ne ismerjük fel a különbséget a gonosz Hámán és a cádik Mordeháj között (ád delo jádá), ami voltaképpen nem más, mint az első emberpár, Ádám és Éva édenkerti állapotának felidézése, mert csak ott és csak akkor valóban nem volt különbség cádik (igaz) és rásá (róse) között.
Purim egyik fő célja, hogy bepillantást nyerjünk a Gán-Éden-be, és ezáltal megerősödve folytassuk a megváltásig vezető rögös utunkat.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
