Zsidó világpanoráma hétről-hétre
A hét világpolitikai eseménye Izrael, de korántsem csak Izrael szempontjából Putyin elnök bejelentése volt a szíriai orosz hadműveletek részleges felfüggesztéséről. Az első külföldi vezető, akivel Putyin a bejelentés után tanácskozott, izraeli kollégája, Reuven Rivlin államfő volt.
Oroszország
Közös sajtótájékoztatójukon az orosz elnök leszögezte, hogy a két országot a kölcsönös megértés és a barátság szálai fűzik össze, Rivlin pedig tudatta, hogy Izrael soha nem felejti el a Szovjetunió közreműködését a Harmadik Birodalom legyőzésében, ezzel kapcsolatban kitért arra is, hogy a holokauszt számos túlélőjét a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel. Utaltak továbbá az Izraelben élő több százezer orosz zsidó családra és az országba irányuló orosz turizmusra is.
A roppant szívélyes hangnemű találkozó első számú témája ugyanakkor „a terror elleni fellépés”, a biztonságpolitika, legkivált természetesen a szíriai helyzet volt: Izrael el akarja kerülni, hogy az oroszok távozása után az Oroszország által megsegített Aszad-rezsim szövetségesei, Irán és az általa szponzorált Hezbollah megerősödve kerüljenek ki a konfliktusból és még súlyosabb fenyegetést jelentsenek Izrael északi határainak közelében.
Oroszország és Izrael között sok tekintetben valóban érdekközösség áll fenn, az iszlám szunnita ágához kapcsolódó terrorszervezetek egy része mindkét állam számára komoly fenyegetést jelent. A síita, iszlám forradalmi teokrácia, Irán és az Iránhoz fűződő, fegyverszállítási tárgyalásokra is kiterjedő orosz kapcsolatok azonban nyugtalanítják Izraelt. Nem véletlenül utalt arra Rivlin, hogy Izrael számára az Iszlám Államnál nem kisebb fenyegetést jelent a síita Irán vallási fundamentalizmusa.
A szíriai orosz katonai műveletek során ugyanakkor mindvégig magas szintű és folyamatos egyeztetések zajlottak a két ország között, egyes források szerint Izrael orosz jóváhagyással likvidálhatta pár hónapja a Hezbollah egyik Szíriában tevékenykedő vezetőjét, Samir Kuntart, aki az egyik legborzalmasabb terrorakció felelőse volt a modern Izrael történetében.
A két állam közötti szorosabb viszony jele volt az a diplomáciai szempontból beszédes hallgatás is, amely a Krím orosz megszállását követte. Izrael, az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese elkerülte, hogy egyértelműen elítélje Putyin lépését. Az orosz elnök azt is bejelentette, hogy nemsokára Netanjahu miniszterelnökkel is találkozik majd.
Izrael
Kevésbé kellemes hangú üzeneteket kapott Izrael az Egyesült Államok, Franciaország és Németország vezetőitől, miután a héten kiderült, hogy az állam a Nyugati Parton – a palesztin remények szerint leendő államuk területén – kisajátított egy 234 hektáros földterületet a Holt-tenger és Jerikó városának közelében. Először az USA jelezte, hogy határozottan ellenzi a Nyugati Parton lévő izraeli telepek további kiterjesztését célzó kísérleteket, mivel ezek kétségeket hagynak Izrael valódi szándékairól, arról, hogy valóban elkötelezett-e az ország a „két állami megoldás” iránt, valóban kívánja-e a palesztin állam létrejöttét a béke feltételeként.
„Rossz jelzés, rosszul időzítve”- ez volt a német külügyminisztérium véleménye. Úgy látják, hogy a jelenlegi, különösen feszült helyzetben végképp nem volt szerencsés Izrael döntése.
A francia diplomácia, amely komolyan törekszik arra, hogy közvetíthessen a felek között az esetleg újrainduló béketárgyalásokon, a nemzetközi jog megsértését emlegette.
Ezzel párhuzamosan, ugyancsak a héten, arról számolt be a Daily Mail, hogy az Európai Unió olyan területeken is finanszíroz engedély nélküli palesztin építkezéseket a Nyugati Parton, amelyek felett egyértelműen Izrael gyakorol joghatóságot. Az Unió ezzel jogsértést követ el, és amikor felelősségre kívánják vonni, diplomáciai mentességére hivatkozik.
Folytatódott a héten a „vallásháború” is Izraelben. A Siratófal ügyében született kompromisszumot, amely szerint egy a Fal körzetében lévő szakaszon a nemi egyenlőség iránt elkötelezett közösségek is imádkozhatnak, nők is viselhetnek kipát és tfilint, a Fallal kapcsolatos ügyeket kontrolláló ortodox rabbi, aki maga is részese volt a tárgyalásoknak, utólag elfogadhatatlannak minősítette. Levelében arra kérte az ultraortodox pártok képviselőit, ne hagyják, hogy a Kneszet bármilyen formában elismerje a nem-ortodox vallási irányzatokat és törekvéseket.
A szefárd ultraortodox párt, a Shas szellemi vezetője arra figyelmeztette Netanjahut, hogy a koalíció elhagyását fogja javasolni pártja számára, ha bármilyen engedményt tesz az állam a reformzsidóságnak. A reformzsidók szerinte „szétrombolják a zsidó vallást és megsértenek mindent, amit mi szentnek tartunk”.
Netanjahu két tűz közé kerülhet: ha visszakozik, ami állítólag nem áll szándékában, akkor a népes és befolyásos amerikai reformzsidóságot haragíthatja magára.
Újra előkerült az a törvénytervezet is, amely megkönnyítené a katonai bíróságok számára, hogy halálbüntetést szabhassanak ki terrorcselekmények elkövetőire. A benyújtó az egykori külügyminiszter, Avigdor Liberman radikális jobboldali pártja, az Izrael a hazánk, érveik szerint a halálbüntetés szükséges feltétele az elrettentésnek és így a terroristák elengedésébe, fogolycserékbe is kevésbé lehetne terrorakciókkal belezsarolni Izraelt. A Kneszet nemrég egyértelműen elutasított egy hasonló kezdeményezést: az egyetlen ember, akin Izrael halálos ítéletet hajtott végre, Adolf Eichmann volt.
Egyesült Államok
A legfontosabb Izrael-párti amerikai lobbicsoport, az AIPAC jövő heti konferenciáján majdnem az összes versenyben lévő elnökjelölt fellép majd és előadhatja Izraellel kapcsolatos álláspontját egy nem pártos, republikánus és demokrata szimpatizánsokat egyaránt magába foglaló, igen tekintélyesnek ígérkező tömeg előtt. Azért csak majdnem mindegyikük, mert a minden várakozást messze felülmúlóan teljesítő, az elnökjelöltségről azonban így is minden bizonnyal lemaradó zsidó származású demokrata jelölt, Bernie Sanders kampánykörútja miatt nem lehet jelen.
Vallásos és szekuláris zsidó csoportok alkalmi koalíciója úgy döntött, hogy az eseményt jelenlétével megtisztelő, immár toronymagas republikánus esélyes, Donald Trump elleni csendes tiltakozásra használja fel az alkalmat, a tervek szerint számosan némán kivonulnának a teremből, amikor Trump emelkedne szólásra. Az amerikai reformmozgalom és a konzervatív irányzat egy tekintélyes vezetője is elítélte Trump nők, mexikóiak és moszlimok elleni gyűlöletkeltését, illetve azt, hogy híveit erőszakra buzdítja. Ortodox rabbik is arra kérték levélben az elnökaspiránst, hogy utasítsa vissza világosan a fajgyűlölet és az erőszak nyelvét.
Trumpnak vannak viszont lelkes zsidó hívei is, állítólag az ultraortodoxia egyes köreiben népszerű és egy izraeli közvélemény-kutatás szerint, bár a többség inkább Hillary Clintonra szavazna, mégis úgy vélik, hogy Trump elnöksége volna jobb Izraelnek. Trump mindenesetre hétfőn szólal fel.
Barack Obama a nemrég elhunyt Antonin Scalia helyére egy mérsékelt, centrista zsidó jogászt, Merrick Garlandot jelölte a Legfelsőbb Bíróságba, abban a reményben, hogy ha választottja nem túl liberális, van rá esély, hogy a Republikánus Párt méltányolja a kompromisszumkereső gesztust és nem fogja blokkolni a folyamatot. Egyelőre úgy tűnik, hogy csalódnia kell. Garland személye ellen keveseknek van kifogása, de a republikánus hangadók szerint nem szerencsés, ha Obama ciklusának legvégén jelöl főbírót, hoz olyan, évtizedekre szóló döntést, amely érzékenyen érintheti a konzervatív és liberális főbírók arányát a testületben.
Európa
Százhúsz évi működés után bezárt a corki zsinagóga, Írország nem túl nagy számú zsidó közösségének egyike megadta magát az enyészetnek-számol be a forward.com. Cork, Írország második legnagyobb városa az első települések egyike volt, ahol a zsidók Írországban megtelepedtek. A zsidók folyamatosan a 15. századtól kezdve vannak jelen Írországban, Spanyolországból kiűzött tömegeik érkeztek először a szigetre. Soha nem éltek itt nagy számban, bár Cork történetében komoly szerepük volt, még polgármestert is adtak a városnak. (Az ír zsidók leghíresebbjei talán a litvániai zsidó családból származó Robert Briscoe politikus, az Ír Köztársasági Hadsereg tagja és Leopold Bloom, James Joyce Ulysses című regényének főhőse voltak).
Jelenleg három zsinagóga működik Írországban, két ortodox és egy reform, immár mind Dublinban és körülbelül 1900 ír állampolgár tekinti magát zsidónak.
Az utolsó istentiszteletre sokan látogattak vissza a Corkból elszármazott zsidók, hogy elbúcsúzzanak egykori zsinagógájuktól. „Borzasztóan szomorú volt”-mondta a zsinagóga egykori oszlopos tagja, a 89 éves Freddy Rosehill. „Valami egészen különleges dolognak szakadt vége”.
Ugyanakkor az angol zsidó sajtó egy újjászületésről is beszámol: egy huszonéves brit rendező Szegedi Csanád életét és megtérését bemutató filmjéről, amely a jövő hónapban részt vesz egy neves new-yorki filmfesztiválon és még ebben az évben bemutatják az Egyesült Királyságban is.
Dél-Amerika
A hét elején több tucat új bevándorló érkezett Tel-Avivba. Brazíliában él a dél-amerikai kontinens második legnagyobb zsidó közössége, amely mintegy 120 ezer főt számlál. Az utóbbi években folyamatosan nőtt az alijázók száma, tavaly 500-an érkeztek, idénre már ezer fővel kalkulálnak Izraelben. A súlyos gazdasági és politikai válság (a brazil gazdaság mély recesszióban van, óriási korrupciós botrány rázta meg az országot, milliós tömegek követelik az utcán az elnök távozását, százezrek tüntetnek mellette) alighanem jelentős mértékben hozzájárul a jellemzően fiatal, 45 alatti zsidó családok távozásához.
Ázsia
Miközben Törökország és Izrael nehéz és lassú tárgyalásokat folytat viszonyuk normalizálásának feltételeiről, a hét végén Isztambulban terrorakciót követett el az Iszlám Állam, amelynek három izraeli halálos áldozata volt, a sérültek közül 11-en izraeliek. A török és az izraeli hatóságok folyamatosan együttműködtek a helyzet kezelésében, egy kormánypárti képviselő antiszemita twitter-bejegyzésétől élesen elhatárolódott az ország vezetése.
Az Izraellel szemben határozottan ellenséges, mérsékelt iszlamista török hatalom az utóbbi időben azonban komolyan meggyengült az országon belül és kívül is, összeveszett Oroszországgal és egyre jobban aggódik Irán hatalmi ambíciói miatt: egyre több közös gazdasági és politikai érdek köti Izraelhez. Ugyanakkor számos vitakérdésben kell megegyezésre jutniuk, elsősorban Törökországnak a Hamasszal és az Iszlám Testvériséggel fenntartott, közeli viszonyát illetően.
Iránban letartóztattak két fiatalt, akik a Purimra utalva „halál Hámánra” graffitiket írtak a falakra és az utolsó hírek szerint még nem engedték el őket. A Purimot és Eszter könyvét Iránban sokan antiszemita propagandacélokra használva értelmezik át, a zsidók perzsák elleni „holokausztjaként” tartják számon.
Afrika
A Dél Afrikai Köztársaságban, az egykori apartheid-rendszer szülőhazájában csúnyán megbukott idén az Izraeli Apartheid Hét, noha az elmúlt években kiemelkedően népszerű volt – számolt be a hét elején a dél-afrikai zsidók ernyőszervezetének vezetője a Jerusalem Post hasábjain. Tapasztalatai szerint ezúttal az Izrael-ellenes aktivisták csak erőszakosságukról és vitaképtelenségükről tudtak tanúságot tenni, míg a „másik oldal” nyitottnak és párbeszédképesnek mutatkozott. Mindez a Dél Afrikai Köztársaság és Izrael közötti közeledés idején történt és a cikk szerzője úgy érzi, mindez talán valóban jelentős változásokat ígér a több tízezres dél-afrikai zsidó közösség életében.
