Zsidó világpanoráma hétről-hétre
„Zsidó világpanoráma” rovatunkban ez alkalommal Dél-Amerikától az Egyesült Államokig, Afrikától Ázsiáig gyűjtöttünk össze híreket, de természetesen az öreg kontinens zsidó eseményeiről és híreiről is beszámolunk.
Dél-Amerika
Argentínában, Buenos Airesben tartja különleges közgyűlését a Zsidó Világkongresszus március 15. –és 17. között, egy időben a Végrehajtó Bizottság ülésével. Az eseményen több mint 400 zsidó vezető vesz részt – köztük a MAZSIHISZ elnöke, Heisler András – az esemény megnyitóján felszólal Argentína nemrég megválasztott elnöke, Mauricio Macri is.
A dél-amerikai államot nem csak azért választotta a Zsidó Világkongresszus tanácskozása helyszínéül, mert Latin-Amerika legnagyobb, mintegy 230 ezer főt számláló zsidó közösségének ad otthont, hanem azért is, mert a jobbközép irányultságú Macri elnök megválasztása új fejezetet nyithat az ország és Izrael, illetve a zsidó világ viszonyában. Az elnök sokkal inkább Izrael-barát külpolitikát kíván folytatni, mint előde és – szemben az eddigi, vélelmezhető gyakorlattal – nem gördít majd akadályt az elé, hogy több mint két évtized után az igazságszolgáltatás megkísérelhesse felelősségre vonni az 1992-es 1994-es, Izrael és zsidóellenes, Argentínában végrehajtott terrorakciók felelőseit.
Jelen lesz Paraguay elnöke, a szintén középjobboldali Horacio Cartés is, akit a Kongresszus kitüntet kiegyensúlyozottnak ítélt Izrael-politikája miatt.
A szomszédos Uruguayban, az argentin határ közelében a hét elején egy Allahot éltető merénylő meggyilkolt egy 50-es éveiben járó zsidó férfit. Az országos főrabbi szerint az antiszemitizmus nemigen van jelen a 15 ezer zsidó lakost számláló országban, remélhető, hogy a tragédia elszigetelt eset marad.
Afrika
„Izrael visszatér Afrikához. Afrika visszatér Izraelhez” – jelentette be Benjamin Netanjahu február végén, tudatva egyúttal, hogy nyáron hivatalos afrikai útra megy a Jeruzsálembe látogató kenyai elnök hívására. Ilyen vezetői útra 50 éve nem volt példa az ország történetében. Ugandába is tervez ellátogatni a miniszterelnök és a diplomáciai körút időben egybeesik majd az „Entebbe-akció”, az ugandai tússzabadítás (lásd itt) negyvenedik évfordulójával is, amelyben Netanjahu fivére hősi halált halt.
Az új erőre kapó együttműködés Izrael és az afrikai országok között kiterjedhet az egészségügyre, a tudományra, a mezőgazdaságra és nem utolsósorban biztonsági kérdésekre is, mivel, mint Netanjahu mondta, az iszlám terrorizmus ezt a kontinenst is fenyegeti.
Az afrikai nyitás jegyében a héten az izraeli külügyminisztérium egy vezető tisztségviselője tett látogatást a Dél Afrikai Köztársaságban, hogy megkezdődjön az évek óta meglehetősen feszült viszony rendezése a két ország között.
Angola alelnöke szintén tárgyalást folytatott a napokban az izraeli nagykövettel, amelynek konklúziójaként megerősítették az eddigi mezőgazdasági, oktatási és egészségügyi kooperáci fontosságát. „A kapcsolatok jók, de még bőven van mód a további együttműködésre mindkét nép érdekében” – mondta a nagykövet a megbeszélést követő sajtótájékoztatón.
Ázsia
Iránnak a hét elején végrehajtott ballisztikus rakétatesztje (a rakétákra ráírták, hogy „Izraelnek el kell tűnnie a föld színéről) erőteljesen megmozgatta a nemzetközi közösséget. Komoly viták folynak arról, hogy ez a lépés megsértette-e a nemrég megkötött nukleáris alkut Irán és a hat nagyhatalom között, az Egyesült Államok és Franciaország szankciókat követel, Izrael is az érintett hatalmak erőteljes fellépését sürgeti. Az ENSZ főtitkára visszafogottságot kért Irántól.
Újabb Irán-ellenes lépésként az Arab Liga is terrorszervezetnek minősítette az Irán által pártfogolt libanoni Hezbollahot: a síita Irán térségi hatalmi törekvéseit – Irakban, Jemenben, Libanonban és Szíriában – a szunnita hatalmak nem nézik jó szemmel, egyre határozottbbaan lépnek fel ellene és ebben a törekvésükben mintha mutatkozna némi együttműködés köztük és Izrael között. A döntés ellen csak Libanon (amelynek kormányzásában a Hezbollah is részt vesz) és Irak tiltakozott hangosan.
Az Arab Liga új főtitkárának személye szintén éles vitákat váltott ki. A posztot Ahmed Aboul Gheit szerezte meg, aki Mubarak alatt, az arab tavaszt megelőzően Egyiptom külügyminisztere volt. Ebben a minőségében a vádak szerint különösen jó kapcsolatot alakított ki Cipi Livni egykori izraeli külügyminiszterrel, jelenlegi ellenzéki vezetővel. Gheit ezt minden alapot nélkülöző állításnak nevezte. Az arab média számos fórumán Izrael bábjának nevezték az új vezetőt, akinek a Hamaszról sincs különösebben jó véleménye. Ezt elsősorban a Gázát uraló mozgalmat – egyes kommentátorok szerint Izrael hallgatólagos jóváhagyásával – segítő Katar nehezményezte.
Egyiptom és a Hamasz viszonya is gyakran terítékre került még a héten: Izrael szerint is erőteljes együttműködés mutatkozik a Sínai-félszigeten jelenlévő, a központi hatalom ellen harcoló Iszlám Állam-sejt és a Hamasz között, Egyiptom szerint egy az Iszlám Állam által végrehajtott politikai gyilkosságban is közreműködhetett a Hamasz, amelynek tárgyalódelegációja a héten Egyiptomba látogatott, hogy megkísérelje mérsékelni a feszültségeket.
A hét első felében, épp az amerikai állampolgárságú áldozatot is követelő terrorhullám idején Izraelbe és a Palesztin Hatóság területére is ellátogató Joe Biden sajtóhírek szerint egy nagyvonalú, Jeruzsálem megosztását is felvető béketervet mutatott be Mahmud Abbasznak, a Palesztin Hatóság vezetőjének, aki elutasította a javaslatot.
A Távol-Keleten pedig egyre szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat ápol Japán Izraellel, ezen a héten is került sor megállapodásokra egy állami vezetőkből és üzletemberekből álló japán delegáció izraeli látogatásán. Izrael technológiai innováció keltették fel az utóbbi években Japán figyelmét, a Sony nemrég – hatalmas áttörésként – megvásárolt egy izraeli start-up vállalkozást.
Európa
Méltatlan körülmények között kénytelen tevékenykedni a Világ Igazainak, a második világháborús embermentőknek a szervezete Varsóban. A lengyel zsidóság katasztrófája volt a legirtózatosabb a Holokauszt során, ennek az óriási, a háború kezdetétől német fennhatóság élő, üldözött közösségnek írmagja is alig maradt. A lengyelek között vannak a legtöbben a Világ Igazai is. Mintegy 7000 ember önfeláldozását ismerték el ezzel a címmel, közülük még 250-en élnek. Ezeknek az immár nagyon idős embereknek az aprócska varsói irodája nagyon rossz állapotban van, a mozgáskorlátozott embermentők lift hiányában fel sem tudnak menni az emeleti helyiségbe. Vendégek fogadására az iroda alkalmatlan: egyszerűen nem férnének be, hely sincs arra, hogy meghallgassák az érdeklődők a Világ Igazainak történetét. A méltatlan körülményekre egy brit segélyszervezet vezetője figyelt fel nemrég és gyűjtést rendezett, hogy olyan körülményeket teremtsen a hősöknek utolsó éveikre, amilyeneket megérdemelnek. Egy alkalmas iroda bérlésére gyűjt, a lengyel kormány támogatja az akciót-számolt be a brit zsidó újság, a Jewish News. „Versenyt futunk az idővel” az utolsó embermentő generációnak gyűjtve-mondta Jonny Daniels, a gyűjtést rendező segélyszervezet alapítója.
A májusi londoni polgármester-választáson induló munkáspárti jelölt, a munkásosztálybeli, pakisztáni eredetű, muszlim családból származó Sadiq Khan a héten kijelentette, hogy megválasztása esetén gondoskodni fog róla, hogy a rendőrség kiemelt ügyként kezelje az antiszemita indíttatású bűncselekmények felderítését. Khannak ez azért különösen fontos, mert, mint mondta, saját bőrén tapasztalta meg, milyen a megkülönböztetés, amely származása, családi háttere miatt sújtja az embert.
A Munkáspártot és Khant magát is némiképp bizalmatlanul kezeli a zsidó sajtó és a zsidóság hivatalos képviselete. Khant azért, mert, mint a napokban kiderült, pár éve még bojkottot sürgetett Izrael ellen. Mára azonban megváltoztatta a véleményét, úgy látja már, hogy az izraeli termékek elleni bojkott csak az érintett cégek munkavállalóinak árt, a békéhez nem visz közelebb. Nyilatkozata szerint olyan polgármester kíván lenni, aki „moszlimként többet tesz a londoni zsidó lakosság biztonságáért, mint bármelyik előde”. Hetekkel ezelőtt, a Munkáspárttal szembeni minden fenntartása és konzervatív riválisa zsidó származása ellenére is őt ajánlotta inkább a zsidó választók figyelmébe a nagy múltú zsidó újság, a Jewish Chronicle egyik publicistája.
Egyesült Államok
A hét elején megjelent egy nagy közvéleménykutatás az izraeli lakosság vallási-politikai attitűdjeiről, amelynek eredményei szinte sokkszerűen hatottak. A kutatás megerősítette, hogy az izraeli társadalom különböző rétegei – különböző módon vallásosak és szekulárisak – egyre élesebben különülnek el egymástól, szinte párhuzamos társadalmakat alkotnak. (Ebbe a folyamatba illeszkedhet az ország szefárd főrabbijának friss javaslata, hogy az ortodox családok csökkentsék minimálisra kapcsolataikat vallástalan rokonaikkal, nehogy rossz hatások érjék gyermekeiket. A tanácsot az ortodox közösségen belül is többen elítélték).
Ezen túl kiderült az is, hogy az izraeli társadalom politikai vonatkozásban egyre inkább jobbra tart. A válaszadók jelentős része gondolta úgy, hogy Izrael zsidó állampolgárait különb elbánásban kell részesítse az állam, mint a többieket és majdhogynem felük támogatná az izraeli arab lakosság eltávolítását az országból. Reuven Rivlin államelnök a (módszertani szempontból némiképp vitatott) eredményekkel szembesülve lelkiismeret-vizsgálatra szólította fel az izraelieket.
Ugyanebből a kutatásból derült ki az is, hogy az amerikai és az izraeli zsidóság értékrendje folyamatosan távolodik egymástól. Az amerikai zsidók, a legfontosabb és legnépesebb diaszpóra-közösség tagjai liberálisabbak, jellemzően kevésbé vallásosak és tanultabbak is az izraelieknél, a béke esélyében is inkább hisznek.
Az eltérések egy része a nagyon különböző társadalmi környezettel is magyarázható a kutatást kommentáló társadalomtudósok szerint: az amerikai zsidók nem alkotnak teljes társadalmat, míg az izraeliek értelemszerűen igen, az amerikai „elit” zsidósága ezért lehet összességében tanultabb, a kevésbé ellenséges környezet a liberális attitűdöknek kedvez.
A két közösség jelenleg erős kapcsolatai ellenére is számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy amennyiben sok tekintetben ellentétes irányba fejlődnek, az egy idő után megnehezíti majd a megértést Izrael és Amerika zsidósága között.
Az Egyesült Államok második legnagyobb, zsidó közösségeket összefogó szervezetének vezetője a héten, szokatlanul éles hangon, arra kérte az izraeli politikai vezetést, maradjon ki az egyetemi campusokon az Izrael-ellenes és az Izrael-párti diákok és szervezeteik között dúló ütközetekből, egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a bojkott-felhívások jelentőségét kár eltúlozni. Komolyabb baj szerinte, hogy a liberális zsidó fiatalok számára egyre kevésbé fontos Izrael és ezen a kritikátlan Izrael-pártiság erőltetése nem segít. Úgy látja, ez jelenleg a legkomolyabb probléma, amellyel az amerikai cionizmus kénytelen szembenézni.
A következő, keddi előválasztásokat olyan államokban tartják, ahol sok zsidó él és döntésük érdemben képes befolyásolni, akár eldönteni egy szoros versenyt (elsősorban Floridában). A republikánus jelöltek ezért különösen sokat beszéltek Izraelről a „Zsidó Szuperkeddhez” közeledve. Mind Donald Trumpot támadvták, aki azt mondta, hogy igyekezne a reménybeli-palesztin izraeli tárgyalásokon semleges segítőként fellépni. Mind úgy látták, Izraelnek nincs tárgyalópartnere, ezért a béke esélyéről nincs értelme beszélni, egyszerűen ki kell állnia az Egyesült Államoknak Izrael mellett. Trump újra elismételte, hogy ő is lelkes barátja Izraelnek, utalt lánya betérésére, zsidó unokáira is.
