Ki és miért nem szerette a leghíresebb zsidó filozófust?
Martin Buber az előző század zsidó gondolkodásának intellektuális sztárja volt: Én és Te című műve a legnépszerűbb, legolvasottabb filozófiai munkák között szerepel, a fekete polgárjogi mozgalom ikonikus alakja, Martin Luther King is idézte gondolatait a szegregáció ellen érvelve (a polgárjogi mozgalomban sok zsidó volt aktív, még mártírok is kerültek ki a soraikból).
A hászidizmus képét a nem zsidó világban nagymértékben alakították Buber hászid történetei, az ő hászidizmus-értelmezése. Nagy jelentősége van még korán elhunyt barátjával, Franz Rosenzweiggel elkezdett német nyelvű Biblia-fordításának is.
Buber népszerűsége ugyanakkor másfelől kéz a kézben járt kartársai gyanakvásával, kritikáival, amint ez legfrissebb, tavaly megjelent életrajzából is kiderül.
Az életrajz szerzője, Dominique Bourel, aki írt már életrajzot a felvilágosodás nagy zsidó filozófusáról, Moses Mendelssohnról és Herzl harcostársáról, Max Nordauról is, Jeruzsálemből adott nemrég interjút a Forward.com-nak. Bourel úgy látja, hogy Buber túl jól írt ahhoz, hogy igazán filozófus lehessen, verseket is írt, ez egyszerre magyarázhatja vonzerejét – Leonard Cohen számára például ihlető erő volt Buber műve – és filozúfus-tudós kollégái bizalmatlanságát is.
A zsidó misztika történetének legnagyobb kutatója, Gersom Scholem viszont úgy látta, hogy Buber stílusa dagályos, affektált és néhol hamisan csengenek a szavai. Scholem Buber hászid-ábrázolását is kritizálta, történelmietlennek tekintette, másfelől viszont mégis nagyra becsülte és nagy hatásúnak tartotta tevékenységét, számos vitájuk ellenére is. Úgy vélte, hogy Buber kritikátlan rajongóinak át kell esniük a „Bubertás”-koron.
Franz Kafka „langyosnak” tartotta stílusát, a nagy zsidó konzervatív filozófus, Leo Strauss hiányolta a világosságot Buber szövegeiből, az izraeli ortodox gondolkodó, Yeshayahu Leibowitz szerint Buber nem szerette a judaizmust, meghamisította a hászidizmust és a kereszténységhez vonzódott. A sor folytatható: Scholem barátja, Walter Benjamin, a szintén talányos stílusú német zsidó filozófus egyenesen azzal vádolta, hogy a nemzetiszocializmus terminológiáját vitte bele zsidó problémák tárgyalásába.
Buber, teszi hozzá az új életrajz szerzője, boldog, derűs zsidó ember volt, ami szokatlan a zsidó történelem fontos figurái között, az idegenkedés egy része szerinte ezzel is magyarázható. A nagy és ellentmondásos gondolkodó könyveinek friss héber fordítása, az új életrajzzal együtt, új szempontokat kínálhat Buber tanulmányozásához.