Latorcai Csaba: a magyarországi zsidóság él és erős
A magyarországi zsidó közösség él és erős, a holokauszt feldolgozásában viszont Magyarország még csak ott tart, ahol az egykori Nyugat-Németország a hetvenes években – mondta Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hétfőn Berlinben a magyar nagykövetség rendezvényén, amelyen bemutatták a Nem tűntem el – Richter Gedeon története című portréfilmet.
A modern magyar gyógyszeripar alapítójáról szóló 2014-es alkotás bemutatója újabb része volt a külképviselet évek óta tartó rendezvénysorozatának, amelynek témája a zsidó élet Németországon és Magyarországon.
A nyilasok által 1944 végén a Dunába lőtt zsidó származású gyógyszerészről Spáh Dávid rendezésében készült portréfilm vetítése után tartott pódiumbeszélgetésen Kapronczay Károly történész, egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum címzetes főigazgatója egyebek között rámutatott: Richter Gedeon vállalkozásának fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy a trianoni szerződés nem érintette a gyógyszeripart.
Günter Morsch, a Berlin mellett fekvő egykori sachsenhauseni koncentrációs tábor területén működő múzeum vezetője kiemelte: a film egyik gyengesége, hogy a kevésbé tájékozott néző nem tudja meg, mit is jelentett a nyilasok vérengzése. A néző továbbá nem tudja meg, hogy a magyarországi zsidóság kiirtására irányuló törekvésnek egy másik fő formája is volt, a deportálás a koncentrációs táborokba, és az sem derül ki belőle, hogy az antiszemitizmusnak „mélyebb gyökerei” voltak Magyarországon.
Egyebek között hozzátette: megfigyelhető, hogy „új mítoszok” teremtődnek a múlttal való „kíméletlen szembenézés” helyett. Ezt jelzi a budapesti Terror Háza koncepciója, amely a nyilasok szerepére „összpontosít”, és „messzemenően elhallgatja” a magyar állam szerveinek szerepét a holokausztban – vélekedett a német szakember.
Latorcai Csaba a többi között kiemelte: a kormány mindig is elismerte, hogy a deportálások az akkori magyar hatóságok közreműködésével valósultak meg, „ennélfogva a magyar állam felelős volt 500 ezer magyar zsidó honfitársunk haláláért”.
Hozzáfűzte, hogy a kormány egyebek mellett a Terror Háza körüli kritikák miatt döntött a zsidó áldozatokra emlékező budapesti Sorsok Háza létrehozása mellett, amely ugyan már felépült, de csak akkor nyithatja meg kapuit, ha a magyar zsidó közösség és a nemzetközi szakértők egyetértésükről biztosítják a kormányt a „belső tartalmat” illetően. A kormány ezzel biztosítani kívánja, hogy a Sorsok Háza „narratívája” körül ne legyenek olyan viták, mint a Terror Háza ügyében.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a kommunizmus alatt a holokauszt „tabuvá vált”, és a „szembenéző feldolgozás” csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején indulhatott el. (MTI)
