És készíts szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek, tiszteletül és díszül
Jó Szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:54 óra, az ünnep kimenetele: 18:00 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:00 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Teváve” (Mózes 2. 27:20–30:10.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok”! (27:20).
Nem csupán a szidra első mondatában, hanem a későbbiekben sincs említve Mózes neve az eheti tóraolvasás alkalmával. Erre a különlegességre számos magyarázatot kínál a rabbinikus irodalom, a heti elsőt Rabbi Zeev Leff, aki Rásira hivatkozva azt írja: eredetileg Mózes lett volna a főpap, de a pozíció elvétetett tőle, és Áron kapta meg.
Tecáve szakasza majdnem teljes egészében a főpapi viselettel és a felavatási eljárással foglalkozik. Felmerülhetne, hogy Mózes keserűséget érzett a tisztség elvesztése miatt, és ezt kompenzálandó, legalább a témáról szóló szidra sokszor említhetné a nevét.
Annak igazolására, hogy Mózes teljes szívvel örült bátyja kinevezésének, egyáltalán nincs említve a párásában, hiszen készségesen félreállt, hogy Áron kerüljön reflektorfénybe. Mielőtt a kommentár kissé erőltetett voltáról kezdenénk polemizálni, érdemes végiggondolni, hogy kevesek képesek örülni a másik sikerének, pláne akkor, ha az részben az ő kudarcuk, arról nem is beszélve, hogy milyen kevesen érzik meg azt a pillanatot, amikor félre kell állniuk. Szóval, ha valaki érezhetett és cselekedhetett így, az kizárólag Mózes, Isten embere lehetett, és nem elsősorban azért mert majdnem lehetetlen ezen a módon (is) kiválónak lenni, hanem, mert annyira ritka.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok”! (27:20). A kommentárok többnyire azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy Mózes neve miért maradt ki a párásából, egyesek viszont azt vizsgálták, hogy miért pont ebből?
Az Oznájim L’Torá abból indul ki, hogy a hetiszakaszt mindig Zájin Ádár (Ádár hetedike), Mózes születése és elhalálozása évfordulójának hetén olvassuk, és Mose rábénu nevének kihagyását szembeállítja azzal a nem zsidó szokással, mely szerint ünnepeket állapítanak meg vezetőjük születésnapjára, illetve halálozási évfordulójára. Mi csendben és csenddel emlékezünk.
Máshonnan közelít Ráv Ovádjá Joszef, aki rámutat, hogy a Mózes által mondott „törölj ki engem könyvedből” (szifr’há) úgy is olvaható, hogy a „könyv huszadikjából” (szefer „káf”, a káf betű számértéke húsz), ami arra utal, hogy a Tóra huszadik hetiszakaszából legyen eltüntetve Mózes neve, ez pedig – természetesen – Tecáve szidrája.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örök mécset gyújtsatok”! (27:20)
Az előző héten szebben indult a szidra, hiszen az ott beszedett adományok – „akit erre ösztönöz a szíve” (25:1) – önkéntes alapon működtek. Miért kellett az olaj kapcsán parancsot adni?
Jákob ben Áser szerint azért, mert a mindennapi micva teljesítése anyagi veszteséget okozott, és ügyelni kellett, hogy őseink emiatt ne hanyagolják el a megtartását.
A Rásbám szerint a felajánlások (trumá) a Hajlék építére vonatkoztak, vagyis behatárolt időre szólt az utasítás, viszont a fény biztosításának előírása minden nemzedéknek (civuj ze lehol hádorot) szóló parancs. Az igazi nehézséget az jelenti, hogy ez a kötelesség a szó szellemi vonatkozásában is örök, amint írva van (Jesája 49:6): „..teszlek nemzetek világosságává, hogy segítségem a föld végéig érjen”.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécsest gyújtsatok” (27:20). A Gemárá (Menáhot 86b) kiemeli, hogy „neked”, vagyis Mózesnek kellett hozni az olajat, és nem Istennek, mert nem az Örökkévalónak van szüksége a fényre.
Ennek kapcsán jegyzi meg Rabbi Joszef Pacsnovszki, hogy e fényeknek nem csak a „találkozás sátrában” (27:21), vagyis a zsinagógákban és a tanházakban kell világítani, hanem a „függönyön kívül” (uo.), az utcán, a munkahelyen, minden szituációban, ahol embertársainkkal érintkezünk. A „nér támid” (örökmécses) kifejezés is erre utal, amint írva van: „az Örökkévaló mécsese az ember lelke”(Mislé 20:27), vagyis napjaink örökmécsesei őrzik a fényt a zsinagógákban, viszont annak falain kívűl e kötelesség ránk hárul.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécsest gyújtsatok” (27:20). A héten írtam arról, hogy nem Áron lett volna a kohén, hanem Mózes, de ez a pozició elvétetett tőle. Ennek okáról a Tóra nem beszél, de Rási igen. Smot hetiszakaszában (2Mózes 4:14) olvassuk a következőket: „És felgerjedt az Örökkévaló haragja Mózes ellen és mondta: nemde testvéred neked a Lévi nemzetségből való Áron?”
Rási kommentárja szerint a Teremtő itt valójában erről beszél: „nemde Áron a testvéred, aki lévinek volt szánva és nem kohénnak, mert a kohénságra azt mondtam volna, hogy származzon tőled. Mostantól nem így van, ő lesz a kohén és te leszel a lévi”.
Miért volt Isten mérges Mózesre? Mert nem akarta válallni a rábízott isteni küldetést (4:13), ez pedig legalább akkora hiba, mint az ilyen küldetések megszerzésére való törekvés. Mindezek figyelembe vételével azt hihetnénk, hogy Mózes a második helyre szorult Áron mögött. A Tóra ezt az esetleges félreértést eloszlatja: „Te – vagyis Mózes” – parancsold meg Izrael fiainak”.
„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok” (27:20). Amint erre Rabbi Jákob ben Rabbi Hánánél (Torát HáMinhá) rámutatat a faolajnak szimbolikus jelentősége is van: „Hozzanak neked, vagyis „csoportosuljanak köréd a Tóra rejtett titkainak tanulmányozói, akik hasonlatosak az olajhoz (Énekek éneke 1:3): „illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved, azért szeretnek téged a leányzók”.
Miért? Azért, hogy megjavítsák lelküket, kiteljesedjenek, és érdemesek legyenek az eljövendő világra, legyenek „töröttek” ezen a világon, azaz fáradozzanak a Tóráért, hogy érdemeket szerezzenek, és magasabbra emelkedjenek.
Végül egy midrási idézet, amely azt a gondolatot erősíti, hogy Isten soha nem kér lehetetlent Izraeltől: „Figyeld meg: amikor a Szent Áldott Ő adott Izraelnek, akkor korlátlanul adta, de amikor kért tőlük, akkor nem kért tőlük, csak mindig egy keveset… Isten világított nekik ereje szerint, amint írva van: „az Örökkévaló pedig járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy menjenek nappal és éjjel”(13:21). Azonban amikor tőlük kérte, hogy világosságot biztosítsanak, akkor erejükhöz mérten kért: „hozzanak neked tiszta, törött faolajat”.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
