Magyar zsidó arcképcsarnok – Herman Lipót
Herman Lipót
(1884-1972)
Herman Lipót Nagyszentmiklóson született, kereskedőcsaládban. Rajztanára a polgári iskolában figyelt fel a tehetségre, de a családi elvárásokat követve kereskedelmi tanulmányokat folytatott Szegeden. Az érettségi után végül szülei beleegyeznek, hogy 1901-től művészeti tanulmányokba kezdjen.
A pesti Mintarajziskola növendéke lesz, és nem dédelget különösebb festőművészi ambíciókat, saját visszaemlékezéseiben vall arról, hogy illusztrátornak készült. Akkori ambíciói szempontjából különösen jó iskola volt számára a karikatúra műfaja, így remek bemutatkozási lehetőségnek bizonyult, hogy másodéves növendékként karikaturistaként kezdett dolgozni a Kakas Márton és a Borsszem Jankó című élclapoknál, valamint a Vasárnapi Újság részére is készíthetett rajzokat. Már pályája első éveiben is több alkalommal nyílt lehetősége hosszabb időt eltölteni Németországban, majd Párizsban és Londonban. Munkássága és művészi fejlődése szempontjából különösen fontos második berlini útja, ugyanis ekkor figyel fel Cézanne, Daumier és Marées munkáira. Különböző külföldi tanulmányútjai között egyre aktívabb szerepet játszik a magyar művészeti életben is, ennek egyik jelentős állomása, amikor 1910-ben részt vesz a kecskeméti művésztelep megalapításában.
Az 1910-es évek előtt egy-egy tájképét, karikatúráját már kiállítják a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban, de ezek teljesen visszhangtalanok maradnak. 1911-ben Párizsba látogat, és visszatérése után, egy 1913-as kollektív kiállításon megtörik a jég. Az Ernst Múzeumban kiállított munkáira már felfigyelnek, és komolyabb bevételre is szert tesz. Egyre ismertebb alakja lesz a művészeti életnek, többek között rendszeresen vendége a Japán Kávéháznak (ma: Írók Boltja) Szinnyei Merse Pál, Lechner Ödön, Fényes Adolf, Csontváry Kosztka Tivadar és mások társaságában. 1910-es „felvételét” az asztaltársaságba művészélete fordulópontjának tartja. A művészasztal című kötetében szellemes anekdotákkal érzékelteti a társaság életét, amely anekdotákban többek között Csontváry Kosztka Tivadar, Fényes Adolf és Szomory Dezső alakja elevenedik meg. Ezeken a beszélgetéseken születik meg a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre ideája is. Az első világháborúban Szerbián teljesít frontszolgálatot Első világháborús szerbiai szolgálata során hadifestőként ténykedik, a Tanácsköztársaság idején pedig szakszervezeti szerepet vállal. 1920-tól egyik alapító tagja a Szinyei Merse Pál Társaságnak, amelynek egyik fő célja a fiatal művészek támogatása. Első nagy nemzetközi sikerét 1929-ben a barcelonai kiállításon aratja, ahol aranyérmet nyer. A harmincas évek elején többször megfordul Olaszországban, Párizsban, Münchenben, ekkor már nemzetközileg is jegyzett, elismert művészként. Alkotói tevékenysége mellett a húszas évektől kezdődően pedagógusként is dolgozik, 1921-től tanít az OMIKE szabadiskolájában, később pedig a szentendrei művésztelepen is, és rendszeresen jelennek meg művészeti írásai többek között a Színházi Életben is.
Festészetére a természet iránti szeretete mellett a barokk festészet monumentalitása és az impresszionizmus előtti festői hagyományok tették a legnagyobb hatást. Főleg tájképeket, portrékat, csendéleteket, mitológiai jeleneteket ábrázoló képeket készített, a kezdeti sötétebb színvilágot a húszas évektől oldottabb, derűsebb színvilág követi.
A második világháborút követően több kitüntetést, elismerést is kap Magyarországon. 1952-ben először Munkácsy-díjjal tüntetik ki, 1964-ben Érdemes Művész lesz. Halála után özvegye nemcsak Herman Lipót művészi örökségét igyekezett életben tartani, de pedagógusi örökségét is: 1977-ben és 1979-ben díjat alapított két-két végzős festő- és szobrásznövendék számára, amely díjat évente ítélnek oda. Hagyatéka – száz festmény, száz grafika, két szobor, a művész személyes tárgyai (pipája, asztala), egyéb dokumentumok és a francia forradalom és a napóleoni korszak híres festőjének, Jacques Louis Davidnak a festőállványa – Gyöngyösre került, ahol hosszú évekig, megfelelő hely hiányában, a teljes gyűjteményt csak 1998-ban, az új könyvtárépületben állították ki. A kiállítást Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa rendezte, és 2004-re a színes katalógus is elkészült. Budapesten 1978 augusztusában a Budapesti Zsidó Hitközség által létrehozott idősek klubját Herman Lipótról nevezték el.
Dr. Peremiczky Szilvia / Mazsihisz
| Források:
1 Az Est hármas könyve 1923. Lexikon az ujságolvasó számára. ( Szerk. Salusinszky Imre, Mikes Lajos.) |
