„Ne kövesd a sokaságot rosszra…” – Jó Szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:32 óra, az ünnep kimenetele: 17:39 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:39 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Mispátim” (Mózes 2. 21:1–24:18.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
„És ezek a rendeletek, melyeket eléjük tegyél” (21:1). A rabbinikus irodalom sajátossága, hogy az aprónak látszó részletekkel is foglalkozik, sokszor első olvasatra nem felismerhető okból. Példa: „az „és” szócska teremti meg a folyamatosságot az előző héten felolvasott Tízparancsolat, illetve az aktuális hetiszakaszban felsorolt – kizárólag emberi viszonyokat szabályozó – törvények között.
Rási rámutat a midrás alapján: „ahol az „ezek” kifejezés áll, érvényteleníti az előzőket, (vagyis egy új rész kezdete), de azok a helyek, melyek az „és ezek” kifejezéssel kezdődnek, azok a megelőzőkhöz adódnak hozzá, azaz folytatása a szövegnek.
„Ahogy a Tízparancsolat a Szináj-hegyen adatott, úgy ezek a törvények is ott adattak”- fejezi be Rási a vers kommentárját. Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, hogy egyértelmű legyen: a Tóra és ezáltal a zsidó hagyomány egésze nem elsősorban magasztos, vagy annak vélt témákat tárgyal, hanem a mindennapok gyakorlatának javítását célozza. Más szóval: Istenhez csak és kizárólag az emberekkel való megfelelő bánásmód elsajátítása után/által vezethet út.
A héten néhány rabbinikus igazságot el kell mondanunk a hazugság témakörében, mert azt olvassuk: „Hazug dologtól maradj távol” (23:7). A kocki rebbe véleménye szerint: „a zsoltárban (85:12) írva van: „az igazság a földből sarjad”. Igaz, de tudnotok kell, a világon semmi sem sarjad, amit nem ültettek el korábban. Az „igazság magja” nem más, mint a hazugság. Miután a hazugságot jó mélyre temetik el a földben, kinőhet helyén az igazság”.
A cádik, a lizsenszki Elimeleh, aki korának óriási Tóra-tudósa volt, mondta egy alkalommal: „biztos lehetek abban, hogy hosszú életem során érdemessé váltam arra, hogy az eljövendő világban helyet kaphassak. Miért vagyok ebben biztos? Mert ha megkérdeznek: eleget foglalkoztam Tórával? Akkor megmondhatom az igazságot: nem hajtottam végre a micvát, úgy, ahogy a háláhá megköveteli. Azonnal megállapíthatja a bíróság: igazmondásom okán jogosult vagyok belépni az eljövendő világba”.
Bizonyos esetekben mestereink nem bűnként tekintettek a hazugságra, sőt, voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy amennyiben a békesség megtartása, helyreállítása miatt miatt tér el az igazságtól, az egyenesen micvát hajt végre. Annyit azért megjegyeztek, hogy csak abban az esetben igaz ez, ha más lehetősége biztosan nem volt az embernek.
Az ilyen jellegű hazugságok kapcsán is óvatosságra int a következő talmudi (Jevámot 63a) történet: „Ráv felesége bosszantotta a férjét. Ha Ráv lencsét kért, borsót tett elé, ha borsóra vágyott, lencsét kapott. Amikor Ráv fia, Hijja felnőtt, fordítva adta át apja kérését, így azt kapta, amit kért. Apja megjegyezte: „Anyád jó útra tért!” Fia azt válaszolta, „Én voltam, aki megváltoztattam szavaidat. Apja azt válaszolta: ahogy a mondás tartja: „utódod tanít bölcsességre.” Ennek dacára se tégy így, mert írva van: „hozzászoktatják nyelvüket a hazugsághoz” (Jeremiás 9. 4)”.
Vannak mondataink, melyek jelentőséget első olvasatra átlátjuk, ugyanakkor a kommentárok tovább erősítik a tartalmát, példának okáért: „Mikor pénzt kölcsönzöl népemnek, a szegénynek melletted, ne légy felé hitelezőként, ne vessetek rá kamatot” (22:24).
Az előírás részletezéséből kiderül, hogy a rabbinikus értelmezés szerint e vers megtiltja a közreműködés minden formáját olyan ügylet esetén, ahol kamatot szednek. Vagyis egyaránt tilos közvetítőként, kezesként, tanúként, vagy akár írnokként részt venni hasonló ügylet esetén.
A tilalom kiterjesztésének határozott célja, hogy a végsőkig nehezítsék a kamatszedést, ennek indoka az egyszerű, de nehezen vitatható felismerés: ha nem kap segítséget az uzsorás, akkor nincs uzsora. Rási megjegyzése talán ennél is fontosabb: a mondat első szavát (héberül: „im”) majdnem mindig úgy fordítjuk: „ha”. Az egész Tórában három kivétel van, ez a mondat egyike ezeknek (a másik kettő: 2Mózes 20:22, 3Mózes 2:14), mert azt kívánja a hagyomány megtanítani, hogy a szegények megsegítése nem opcionális, hanem kötelező mindenki számára.
Hetiszakaszunk második szava héberül így hangzik: hámisptáim. E fogalom azon isteni rendeletek összefoglaló neve, melyeket az ember logikai úton megérthet. Egyesek rövidítésként értelmezik a kifjezést: „hádáján mecuve sejáásze pesárá terem jáásze mispát”, ami magyarul nagyjából ezt jelenti: a bíra köteles kompromisszumos megoldásra törekedni mielőtt a törvény előírását végrehajtja. Ez egybecseng Zehárja próféta (8:16) szavaival: „igazsággal és a béke törvényével hozzatok ítéleteket kaputokban”! A béke és a törvény egyidejű alkalmazása csak egy módon lehetséges, éspedig úgy, ha kompromisszumra törekszünk, bíraként, civilként egyaránt.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
