Megemlékezések a nemzetközi holokauszt-emléknapon
Obama Izrael nagykövetségén mondott beszédet a holokauszt-emléknapon
A nemzetközi holokauszt-emléknapon Barack Obama beszédet mondott a washingtoni izraeli nagykövetségen szerdán. Az amerikai elnök arra is figyelmeztetett, hogy erősödőben van az antiszemitizmus, és bármely hit elleni támadás minden hit elleni támadás egyben.
A megemlékezésen két-két olyan amerikai és lengyel állampolgárt ismertek el posztumusz a Világ Igaza izraeli állami kitüntetéssel, aki életét kockáztatva segített és mentett zsidó embereket. Barack Obamát – aki az amerikai elnökök közül elsőként mondott beszédet az izraeli nagykövetségen – Steven Spielberg filmrendező, a Holokauszt Történeti Alapítvány létrehozója mutatta be.
„Nagyon gyakran, kivált változások idején, kivált aggodalmak és bizonytalanságok idején, túlságosan is engedünk azon mélyen szunnyadó óhajnak, hogy találjunk valakit, valaki tőlünk különbözőt, akit okolhatunk a nehézségeinkért” – fogalmazott Obama. Hozzátette: „itt ma este szembe kell néznünk a valósággal, és a valóság az, hogy világszerte erősödik az antiszemitizmus. Ez tagadhatatlan.”
A Világ Igaza posztumusz kitüntetést – amelyet családtagok vettek át – két amerikai és két lengyel állampolgár kapta: Roddie Edmonds, a Tennessee állambeli Knoxville-ből, Lois Gunden, az indianai Goshenből, valamint a varsói Waleri és Marila Zbijewski.
Beszédében Obama úgy fogalmazott, hogy a holokauszt egyedi, „a történelemben páratlan bűntény”, hozzátéve ugyanakkor azt is, hogy aggodalom tölti el őt a más vallások iránti türelmetlenség miatt. „Fel kell emelnünk szavunkat a vakhit minden formája ellen, el kell utasítanunk legsötétebb gondolatainkat, és óvakodnunk kell a törzsi gondolkodástól” – jelentette ki, és a Tórából idézett: fogadjuk el az idegeneket, hiszen idegenek voltunk valaha mi is.
Az ünnepségen bemutatták Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő videoüzenetét, amelyben egyebek között azt mondta, hogy Izrael adósa a most kitüntetetteknek, akik bátorságukkal zsidó katonákat és gyermekeket mentettek meg. Azt is mondta: „Tudjuk, hogy nincs jobb barátunk, mint az Amerikai Egyesült Államok”.
A posztumusz kitüntetettekről közzétett életrajzok szerint Roddie Edmonds katonaként az amerikai erőkkel szállt partra Európában, de német fogságba esett, és amikor a németek a zsidó hadifoglyokat rendelték raportra, kiállt, és azt mondta: „mi valamennyien zsidók vagyunk”. Lois Gunden franciatanárként dolgozott, Dél-Franciaországban gyermekotthont hozott létre, és a közeli internálótáborból megszöktetett zsidó foglyokat ott bújtatta. A lengyel házaspár pedig egy zsidó kisgyereket bújtatott varsói otthonában, mindaddig, amíg az édesanyja érte nem tudott menni.
Megemlékezés a Bundestagban
Megemlékezést tartottak szerdán a német törvényhozás alsóházában (Bundestag) a holokauszt áldozatairól az auschwitz-birkenaui náci haláltábor felszabadításának 71. évfordulója alkalmából. A berlini Bundestagban huszadik alkalommal megtartott emlékülés fő témája a náci kényszermunka volt.
Az 1996 óta kialakult hagyományoknak megfelelően az emlékülésen a képviselők mellett a legfőbb közjogi méltóságok is részt vettek, és egy szemtanú, túlélő mondott ünnepi beszédet. Ezúttal Ruth Klüger amerikai irodalomtudós, író, aki Bécsben született és zsidó származása miatt deportálták. Auschwitz-Birkenauban 1944 nyarán, 12 éves korában csak úgy tudta elkerülni az azonnali, biztos halált, hogy 15 évesnek mondta magát és így bekerült a kényszermunkások közé, ahová a nők közül csak 15 és 45 év közötti, munkaképes foglyokat válogattak be.
Egyebek között elmondta, hogy férfiaknak való kemény munkára, favágásra, vasútépítésre fogták őket. A környékbeli falvak lakói „vadembereknek” nézték a kényszermunkásokat, de ez azért nem tartotta vissza őket attól, hogy néha „kikölcsönözzenek” néhányat. A háború végeztével viszont ezeket az emlékeket „elnyomták”, a nácik bukása után senki nem akart tudni arról, hogy mi minden történt a közeli lágerben, arról pedig végképp nem, hogy „esetenként ők is profitáltak” abból.
A kényszermunka még a rabszolgamunkánál is rosszabb, hiszen a rabszolga értéket jelent a tulajdonosának, amelyet elveszít, ha halálra éhezteti vagy hagyja megfagyni, a kényszermunkások viszont értéktelenek voltak a nácik számára.
„Annyira sok – ahogy ők mondták – emberanyag állt rendelkezésre, hogy az sem számított, ha szó szerint elégetik ezt az anyagot” – fogalmazott Ruth Klüger.
Hangsúlyozta, hogy nem lenne szabad megfeledkezni a szexuális kényszermunkára fogott rabokról. Elmondta, hogy a háború után ezeket a nőket nem sorolták a kényszermunkás áldozatok közé, és nem támaszthattak igényt jóvátételre, kárpótlásra. Azt a „tiszteletet sem adták meg nekik, amelyet – ha nem is mindig, de gyakran – megkaptak a lágerek túlélői” – mondta az emlékülés szónoka.
Egyebek között hozzátette, hogy a nácizmus bukása óta már három nemzedék felnőtt Németországban, a huszadik század legszörnyűbb bűntetteiért felelős országban, amely ma kiérdemeli a világ megbecsülését, amiért „megnyitotta határait és nagylelkűen befogadta, és még mindig befogadja a szíriai és más menekültek áradatát”.
Ruth Klüger kiemelte, hogy ő is azon „kívülállók” közé tartozik, akik előbb „csodálkozással”, most pedig már „csodálattal” tekintenek Németországra a menekültválságban tanúsított magatartása miatt, és jórészt ezért fogadta el a Bundestag meghívását.
Norbert Lammert, a Bundestag elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a nácik által végeztetett kényszermunka „tömeges jelenség” és „mindenki szeme láttára elkövetett bűncselekmény volt”. Kényszermunkásokat dolgoztattak nagyvállalatoknál és kisiparosoknál, egyházi és állami intézményeknél és magánháztartásoknál is – mondta a Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa.
A német törvényhozás tudatában van felelősségének és mindent megtesz az áldozatok kártalanításáért. Állami és vállalkozások által biztosított források révén már másfél milliónál is több áldozatnak fizettek kárpótlást, és tavaly óta az egykori szovjet hadifoglyok is igényelhetnek kárpótlást ebből az alapból – mondta Norbert Lammert.
Az évfordulón a Bundestag egyik épületében kiállítást rendeztek a nácik által a vidéki Németországban végeztetett kényszermunka történetéről. A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából sok más eseményt is szerveztek az országban. A berlini Német Történeti Múzeumban (DHM) a vészkorszak idején fogságban készített képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás. A 100 munkát bemutató tárlat a holokauszt kutatásával, oktatásával, forrásainak gyűjtésével és bemutatásával foglalkozó jeruzsálemi Jad Vasem Intézet művészeti gyűjteményének legnagyobb szabású kiállítása, amelyet Izraelen kívül rendeztek.
A tárlatot Angela Merkel kancellár nyitotta meg hétfő este, beszédében csodának nevezte az izraeli és a német nép barátságát. Kedd este pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) szervezésében nagy sikerrel vetítették Berlinben egy meghívásos, előzetes bemutatón a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölt, Saul fia című magyar filmet, amelyet március 10-től játszanak a német mozikban.
Auschwitzban megemlékeztek a haláltábor áldozatairól
Auschwitz mindig intő jel lesz, arra figyelmeztet, mi történik, ha a hatalom tévútra tér, ha a társadalom életében gyűlölet uralkodik el, ha megsértik a nemzetközi jogot, és a nemzetközi közvélemény erre nem reagál idejében – jelentette ki az auschwitzi haláltáborban szerdán elhangzott beszédében Andrzej Duda lengyel elnök.
Lengyelországban szerdán megemlékeztek a második világháborús náci német haláltáborok áldozatairól, a központi ceremóniát az auschwitz-birkenaui volt haláltábor területén tartották mások között Andrzej Duda és egykori foglyok részvételével. A tábor felszabadítása 71. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen jelen volt a hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnök is.
A túlélők mintegy 80 fős küldöttségében jelen volt – Andrzej Duda különvendégeként – Zofia Pilecka-Optulowicz, a lengyel földalatti Honi Hadsereg (AK) katonájának, Witold Pileckinek lánya. Pilecki önként záratta be magát a táborba, ellenállási sejteket szervezett ott, majd bravúrosan megszökött, és már 1942-ben értesítette a nyugati szövetségeseket az emberirtásról. Ők azonban nem hittek sem az ő, sem Jan Karski, a „futár” ezzel egyidejű beszámolóinak, és nem tettek megfelelő intézkedéseket.
„Auschwitz mindig nagy intő jel lesz, mely arra figyelmeztet, mi történik, ha a hatalom tévútra tér, ha a társadalom életében gyűlölet uralkodik el, ha megsértik a nemzetközi jogot, és a nemzetközi társadalom erre nem reagál idejében” – mondta el beszédében a lengyel államfő.
Magyarországot az auschwitzi megemlékezésen – más országok diplomatái mellett – Körmendy Adrienne krakkói főkonzul képviselte, aki szerda este jelen lesz Nemes Jeles László Saul fia című, nagy sikerű, Oscar-díjra is jelölt, minap lengyelországi forgalmazásra került filmje krakkói vetítésén is. Varsó, Krakkó, Poznan és Wroclaw egy-egy mozijában szerda este egyenesben közvetítik a Saul fia strasbourgi vetítését, valamint az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz és a film főszereplője, Röhrig Géza részvételével a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából rendezett ottani vitát.
A náci Németország 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára létesítette az auschwitzi (Oswiecim) koncentrációs tábort. A szomszédos birkenaui (Brzezinka) láger két évvel később jött létre, a megszállt Lengyelország területén működtetett számos más tábor mellett ez lett a zsidók megsemmisítésének fő színhelye.
Az auschwitzi múzeum szakértői hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszik a táborkomplexumba deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, ők alkották a zsidók legnépesebb csoportját. Közülük – az auschwitzi múzeum adatai szerint – 325-330 ezren azonnal érkezésük után haltak meg gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket. A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió volt.
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben döntött arról, hogy január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja legyen, mivel ezen a napon szabadult fel az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor. A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500, végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. (MTI)
