Holokauszt emléknapot és TuBiSvátot tartottak Komáromban
A Komáromi Zsidó Hitközség január 24-én délután az ENSZ holokauszt emléknapja és a TuBiSvát ünnepe, azaz a fák újéve alkalmából ökumenikus rendezvényt tartott a Menház Zsidó Kulturális és Közösségi Központban, ahol a házigazdákon kívül a katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint Stubendek László polgármester és Keszegh Béla alpolgármester személyében a városvezetés is képviseltette magát.
Az 1791-ben alakult Komáromi Zsidó Hitközség a II. világháború előtt sokrétű tevékenységet fejtett ki. A holokauszt borzalmait azonban csak pár tucat komáromi zsidó családnak sikerült túlélni. Koncentrációs táborokban 1922 komáromi zsidó vesztette életét, a hazatérők közül több mint háromszázan pedig Izrael Állam megalakulása után elhagyták a várost.
A rendszerváltás óta a túlélők és leszármazottaik számára az 1896-ban épült Menházban, a közösségi és hitélet Eötvös utca 15. szám alatt található központjában rendszeresen kulturális és vallási rendezvényeket, ünnepségeket szerveznek. A Menház 1896-ban Fried Kálmán kezdeményezésére abból a célból épült, hogy szegényeknek lakhatást és ellátást biztosítson. Jelenleg e sarki épületben található a hitközség irodája, téli imaterme és a közösség múltját szemléltető kiállítás is. Spitzer Béla nyomdász nevét viseli az ottani könyvtár, dr. Schnitzer Ármin helyi főrabbiról pedig a zsidó közösség történetét bemutató állandó mikromúzeumot nevezték el. Schnitzer főrabbiként 52 éven át vezette a hitközség vallási életét, majd a budapesti rabbiegyesület elnöke lett. Bár a Késmárkhoz (Kežmarok) közeli Hunfalván (Huncovce) született, és Komáromba érkezésekor még nem beszélt magyarul, de rövid idő alatt önszorgalomból nagyon jól megtanult. Legendásan híres barátság fűzte őt Papp Gábor helyi református püspökhöz.
Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a Komáromi Zsidó Hitközség az ENSZ holokauszt emléknapját összeköti a tavaszváró TuBiSvát ünneppel, jelezve azt, hogy a helyi zsidó közösség több mint hét évtizeddel a szomorú események után ma is él. Az idei minden érdeklődő számára nyitott és ingyenes rendezvény témája az embermentők tevékenysége volt.
A TuBiSvát (magyarul: svát hónap 15-e) ünnepének, azaz a fák újévének jelentőségét Totha Péter Joel, győri rabbi méltatta. Elmondta, hogy a zsidó nép számára a természet szeretete és különösképpen a gyümölcsfák védelme már Mózes korában is fontos volt. Ezt igazolja az, hogy a gyümölcsöt termő fákat még háború idején sem volt szabad kivágni. Ennek egyik megnyilvánulása ez az ünnep is. Az előadó hangsúlyozta: a zsidók a Szentföld elhagyása után ezen ünnepen keresztül tudtak kapcsolódni Izrael földjéhez.
Az ókori Izrael törvényei a mezőgazdasági szolgáltatások miatt írták elő a fák újévének megtartását, a törvények a mai zsidóságra is érvényesek, az ünnepet napjainkban is világszerte megtartják. Izraelben nem szabad megenni a fák termését az első három évben, a negyedik évi termést pedig fel kell vinni Jeruzsálembe, hogy elárasszák vele az utcákat. Ott svát hónap tizenötödikén ültetik a fiatal csemetéket. Ezen a napon sok helyen műsoros összejövetelt is szoktak tartani, ahol az alkalom során fán termő gyümölcsöket és aszalt gyümölcsöket fogyasztanak, lehetőleg olyat, amely Izraelben is honos. A komáromi rendezvényen jelenlevők is tizenötféle gyümölcsöt kóstolhattak.
Szemben a korszellemmel címmel a szociális testvérek II. világháború idején végzett embermentő tevékenységét ecsetelte dr. Németh Emma szociális testvér, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gazdasági főtanácsadója. Előadása során elsősorban Slachta Margit (Kassa, 1884 – Buffalo, 1974) magyar szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő sokrétű, áldásos munkásságára fókuszált.
Slachta Margit pályáját pedagógusként kezdte, de 1908-ban abbahagyta a tanítást, hogy a szociális munkának éljen. Az év elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett. November 19-én az elsők között lépett be a Farkas Edith által alapított Szociális Missziótársulatba. Majd 1923-ban 35-en megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, amely krisztusi elvek szerint társadalmi reformokért kívánt munkálkodni. 1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1932-ben lapot is indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát.
Slachta 1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. A testvérek Thököly úti rendházában bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklós feleségét, valamint Rusznyák Istvánt is.
Az evangélikus egyház embermentő szerepéről Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztálya vezetője tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy miközben országszerte alulról szerveződött a zsidómentő tevékenység, ahhoz felülről, az illetékes hatóságok részéről nem kapták meg a kellő támogatást. Vázolta Ordass Lajos mártírsorsú magyar püspök, Kemény Lajos püspök-helyettes, Keken András lelkész, Sztehlo Gábor lelkész és Járosi Andor lelkész-tanár-író példaértékű, jótékonykodással és zsidómentéssel kapcsolatos tetteit. Végül leszögezte: „A Tízparancsolat mindannyiunk közös kincse. Szentírásunk komolyan vétele segít abban, hogy megtegyük, amit megtehetünk. Közösen válaszoljuk meg a kérdést: segítenünk kell-e másoknak, s ha igen, mit tehetünk értük…“.
Végül saját édesanyja, Farkas Gáspárné, Csukás Erzsébet zsidómentéssel kapcsolatos bátor cselekedetét idézte Farkas Gáspár mérnök, a Komáromi Református Egyházközség gondnoka. A tősgyökeres komáromi szekeresgazda sarja a II. világháború alatt zsidókat bújtatott otthonában. Amikor ez kiderült, előbb nyilvános akasztásra ítélték őt. Egy szégyentáblával a nyakában hurcolták körbe a városban az asszonyt, aki szégyenében öngyilkos akart lenni. Később ítéletét Komáromból történő azonnali kitiltásra változtatták. Fia múltidézése végén kiemelte: nem minden keresztény ember volt antiszemita, közülük sokan segítettek a zsidóknak.
Az emléknap szervezői a szlovák nyelvű résztvevők számára szinkrontolmácsolást, a gyermekek számára pedig alkalmi játszóházat is biztosítottak. (Forrás: hírek.sk)
