Gazdagabbá és intenzívebbé tenni a zsidó-keresztény párbeszédet – új szentszéki dokumentum
Forrás: Vatikáni rádió
December 10-én csütörtökön hozta nyilvánosságra a Vatikánban a Zsidósággal való kapcsolatokért felelős Bizottság azt a dokumentumot, melynek címe: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11, 29) – Reflexiók a katolikus-zsidó kapcsolatok teológiai kérdéseiről a Nostra aetate (4) 50. évfordulójára”.
Általános célkitűzések
A hét pontból álló, tizenöt oldalas új dokumentum a II. Vatikáni Zsinat ötven évvel ezelőtt megjelent Nostra aetate kezdetű, a nem keresztény vallásokról szóló nyilatkozata negyedik fejezetéhez kapcsolódik, melynek címe: „Benső kapcsolat az izraelita vallással”.
A bizottság dokumentumának a megfontolásai szeretnék hálával nyilvánvalóvá tenni mindazt, amit meg lehetett valósítani a zsidó-keresztény kapcsolatokban az elmúlt évtizedek során és egyidejűleg új impulzust adni a jövő számára. Miközben leszögezi a dokumentum a zsidó-katolikus kapcsolatok különleges jellegét a vallásközi párbeszéd legtágasabb összefüggésében, olyan teológiai szempontokat szembesít egymással, mint a kinyilatkoztatás jelentősége, az Ó- és Újszövetség közötti kapcsolat, valamint a Jézus Krisztusban hozott megváltás egyetemessége és azon meggyőződés közötti kapcsolat, mely szerint Istennek az Izraellel kötött szövetsége nem szűnt meg, továbbá az egyház evangelizáló küldetése a zsidósággal kapcsolatban. A bizottság dokumentuma az említett témák katolikus értelmezését kínálja, miközben azokat teológiai összefüggésbe helyezi azzal a szándékkal, hogy annak jelentőségét aztán mindkét fél hithagyománya kölcsönösen elmélyíthesse.
A szöveg nem egy tanítóhivatali dokumentum és nem is a katolikus egyház „doktrinális tanítása”, hanem a bizottság által készített „reflexió” a zsidósággal folytatott vallási kapcsolatok számára a jelenlegi teológiai kérdésekről, kiindulva a II. Vatikáni Zsinat tanításából. Kiindulópont szeretne lenni utólagos teológiai elmélyítés számára, annak a reményében, hogy gazdagítja és intenzívebbé teszi a zsidó-keresztény párbeszéd teológiai dimenzióját.
A dokumentum egyes fejezeteinek rövid összefoglalása
A Nostra aetate zsinati dokumentum hatásának rövid története az elmúlt ötven évben
Az elmúlt ötven évben nagy előrelépések történtek a párbeszéd terén, hogy a távolságtartó együttélésből eljutottunk egy mély barátságig. A Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata világosan meghatározta, első alkalommal, a katolikus egyház álláspontját a zsidósággal kapcsolatban és a dokumentum erős hatást gyakorolt különféle szinteken.
A zsidó-keresztény párbeszéd teológiai alkotmánya
A zsidósággal folytatott párbeszédet egyáltalán nem lehet hasonlítani a más világvallásokkal való dialógushoz, hiszen a kereszténység gyökerei a zsidó vallásban rejlenek. Jézust csak akkor tudjuk megérteni, ha őt korának a zsidó kontextusába helyezzük, jóllehet ő, Izrael Messiásaként és az Isten Fiaként túllép ezen a történelmi horizonton.
A kinyilatkoztatás a történelemben, mint „Isten Szava” a zsidóságban és a kereszténységben
Isten a Szaván keresztül tárja fel magát, és közli magát az emberekkel. A zsidók számára ez a Szó jelen van a Tórában, a keresztények számára Isten Szava megtestesült Jézus Krisztusban. Mindazonáltal Isten Szava osztatlan, és az emberek részéről választ vár, mely lehetővé teszi nekik, hogy megéljék Azt az Istennel való helyes kapcsolatban.
Kapcsolat az Ó- és Újtestamentum valamint az Ó- és Újszövetség között
Az Ó- és Újszövetség közötti kapcsolat egy felbonthatatlan egység, még akkor is, ha a két szövetséget a zsidók és a keresztények a különböző saját vallási hagyományuk alapján magyarázzák. A keresztények számára az Ószövetség csak az Újszövetség fényében értelmezhető és magyarázható. Az Ó- és Újszövetség az Isten és az ő népe közötti egy és egyetlen történelem része, jóllehet az Újszövetséget úgy kell értelmezni, mint az Ószövetség ígéreteinek a beteljesedését.
A Jézus Krisztusban való üdvösség egyetemessége és az Izraellel kötött szövetség vissza nem vonása
Jézus Krisztus halálán és feltámadásán keresztül minden ember részesül az üdvösségben, mindenki megváltást nyert. Jóllehet a zsidók nem hisznek Jézus Krisztusban, mint egyetemes Megváltóban, nekik részük van az üdvösségben, mert Isten adományai és a meghívás visszavonhatatlan (vö. Ró, 11,29). Az, hogy ez miként valósul meg, az Isten üdvözítő tervének kifürkészhetetlen titka.
Az egyház evangelizáló küldetése a zsidósággal kapcsolatban
Még ha a katolikusok a zsidókkal folytatott párbeszédben tanúságot is tesznek a Jézus Krisztusba vetett hitükről, ők tartózkodnak a térítés és a missziós hitterjesztés minden aktív kísérletétől a zsidókkal kapcsolatban. A katolikus egyház nem irányoz elő a zsidók felé irányuló semmiféle intézményes missziót.
A zsidókkal folyatott párbeszéd célkitűzései
A testvéri párbeszédben a zsidóknak és a katolikusoknak meg kell tanulniuk mind mélyebben megismerni egymást, hogy elkötelezzék magukat együtt az igazságosság, a béke előmozdításában, a teremtett világ védelmében, az antiszemitizmus minden formája elleni hatékony küzdelemben. El kell mélyíteniük az együttműködésüket a szegények, a gyengék, a peremre szorítottak humanitárius területén, hogy így együtt legyenek áldás az egész világ számára.
