Ungvári Tamás az OR-ZSE díszdoktora lett
Hanuka utolsó napján, a nyolc láng lobogásától kísérve vonult be az Egyetem Doktori Tanácsa a zsúfolásig megtelt Oktogonális terembe, az avatás helyszínére, hogy átadják Dr. Ungvári Tamásnak a megítélt díszdoktori oklevelet.
A a magyar és az izraeli himnusz elhangzása után Ungárné Dr. Komoly Judit professzor emeritus, levezető elnök köszöntötte a megjelenteket, közöttük Heisler Andrást, a MAZSIHISZ elnökét, dr. Kunos Péter ügyvezető igazgatót; Dr. Frölich Róbert országos főrabbit, Deutsch László főrabbit, a Rabbitestület megjelent képviselőit, a hitközségek és a testvér egyházak küldötteit, az OR-ZSE oktatóit, hallgatóit, dolgozóit és a barátokat, ismerősöket. Ezután Fekete László főkántor közreműködésével az egybegyűltek elénekelték a „Moajz cur”-t.
A levezető elnök ezt követően beszámolt a díszdoktori eljárás folyamatáról és felolvasta az OR-ZSE doktori szabályzatának 13. pontját: „Az egyetem az arra érdemes bel- és külföldi személyeket tiszteletbeli doktorrá (doctor honoris causa) avathatja.
A kitüntető címet nemzetközi elismertségű tudományos munkássággal és az egyetem érdekében kifejtett tevékenységgel lehet kiérdemelni.” és ismertette a Doktori Tanács határozatát: „Az OR-ZSE Doktori Tanácsa Dr. Ungvári Tamás professzor emeritus úrnak a doctor honoris causa – azaz az OR-ZSE DÍSZDOKTORA kitüntető címet adományozza.”
Majd Dr. Lichtman Tamás professzor úrnak, a Doktori Tanács vezetőjének laudációja következett, amelyet ide kattintva lehet elolvasni.
Dr. Schöner Alfréd rektor, a Doktori Tanács elnöke közvetlen, megható szavakkal köszöntötte az ünnepeltet, majd felolvasva az oklevél szövegét, átnyújtotta az ugyancsak meghatott kitüntetettnek a díszdoktori diplomát. Ezt a díszdoktorrá fogadás kézfogásai követték. Az ünnepély fényét a 100. zsoltár emelte, amelyet Fekete László főkántor, Tóth-Takács Judit zongora kíséretével énekelt el.
Ezután Ungvári Tamás, az OR-ZSE új díszdoktora, székfoglaló beszédében köszönte meg a kitüntetést. Elsősorban volt tanárainak mondott köszönetet, emlékezett a Soá előtti és a felszabadulást követő Zsidó Gimnáziumra, ahol kiváló tanárok oktatták. Emlékezett arra, hogy akkor, amikor ő egyetemi hallgató lett korábbi tanáraival már mint professzorokkal találkozhatott. Emlékezett arra, hogy Schöner Alfréd vezette őt vissza a zsidó vallásba és ezzel új tartást adott neki. Most úgy véli, hogy élete legszerencsésebb eseményeit zsidóságának köszönheti, ezért reméli, hogy hátra lévő éveiben a zsidó tudományokkal foglalkozhat. Végül üzenetként fogalmazta meg: „annál nagyobb szerencse nem érheti az embert, mint hogy zsidónak született.”
A hosszantartó tapsvihart követően az „Osze salom…”, a béke himnuszának közös eléneklésével zárult az ünnepi esemény, majd az Egyetem állófogadásra hívta meg a résztvevőket. A díszteremben már közvetlen légkörben, falatozás közben, baráti szavakkal köszöntötték az új díszdoktort.
