Álmot álmodtunk
Jó szombatot, Shabat Shalom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:36 óra, az ünnep kimenetele: 16:45 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, párórával az ünnep kimenetele, 16:45 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Vájésev” (Mózes 1. 37-40.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Szombati párásánk főszereplőjének, Józsefnek hosszú, roppant nehéz felkészülési idő jutott osztályrészül, hogy végül készen álljon feladatainak végrehajtására. Feltehetően igaza volt, amikor a testvérei által elkövetett háláhikus vétségekről beszámolt apjuknak (37:2), de ne menjünk el a Pirké d’Rabbénu HaKados megjegyzése mellett: „Bölcseink szerint két igaz ember kapott jelentős büntetést a láson hárá miatt: Jákob és József.
Mivel József rossz szándékkal beszélt testvéreiről, tizenkét esztendőt kellett rabságban töltenie, és Jákobtól – mert meghallgatta jelentéseit – a Sehiná (Isteni jelenlét) huszonkét évre eltávozott.
Ebből tanuljuk, hogy ha valaki negatív állításokat fogalmaz meg embertársáról egyszeres, aki végighallgatja kétszeres büntetést kap.
Tizenhárom évvel később József már Egyiptom második embere, és egyáltalán nem mellékesen megmenti családját és ezzel az egész zsidóságot a pusztulástól. E minden értelemben hosszú út lépcsőfokairól beszélünk a héten.
A fiatal Józsefről a Tóra (39:6) is közli, hogy szép volt, a Talmud (Joma 35b) viszont arról is szól, hogy ez az adottsága a szerencsésnél nagyobb mértékben foglalkoztatta hősünket.
Olyannyira, hogy a talmudi szöveg róse-ként utal Józsefre, ami még akkor is furcsa, ha a kommentárok alapján ezen a helyen nem „gonosz”-nak, hanem „érzéki”-nek fordítjuk a barátságtalan jelzőt.
Testvérei haragját részint az árulkodásával, részint pedig az álmairól való beszámolóival vívta ki, és ami talán ezeknél is súlyosabb szempont volt: „testvérei látták, hogy őt szereti atyjuk jobban mind a testvéreinél, gyűlölték őt és nem bírtak vele békésen beszélni” (37:4), vagyis a feszült viszony elsődleges oka az volt, hogy Jákob egyértelművé tette fiai számára: József a kedvence.
A mondat második fele kapcsán jegyzi meg Ibn Ezra, hogy még semleges dolgokról sem tudtak békésen beszélni, Ráv Hirsch pedig úgy véli, hogy Józsefnek a barátságos közléseit is szándékosan félreértelmezték.
A helyzet tarthatatlanná vált, Jákobnak lépnie kellett, hogy összebékítse a testvéreket: „Menj csak el, nézd meg testvéreid jólétét” (37:14). Itt fordulatot vesznek az események, de előtte Józsefről kiderül valami olyan, aminek később lesz jelentősége.
József elindul a fivérei után, és találkozik egy a Tóra által néven nem nevezett férfivel: „És rátalált egy férfi ahogy tévelygett a mezőn, megkérdezte őt a férfi: mit keresel? És mondta: testvéreimet keresem…” (37:15-16).
A rejtélyes férfi – Rásitól tudjuk – Gábriel angyal volt. József kérdése azt sejteti, hogy az ismeretlen férfi nem hétköznapi ember, hiszen honnan tudhatta volna, hogy kik József testvérei? Másfelől fontos megjegyezzük, hogy József talán ekkor kezdi el megtalálni az útját az életben, mert nem egyszerűen az ott legeltető emberek holléte felől tudakozódott, hanem testvéreinek nevezte őket. Talán ebben a pillanatban jön rá a mezőn magányosan bolyongó kamasz, hogy indokolt lelkiismeret furdalásán csak úgy enyhíthet, ha rendezi a viszonyát fivéreivel és visszatalál a testvéri közösségbe, ehhez viszont elengedhetetlen a felismerés, hogy a testvéreit kezdje el keresni. A megoldás még nem született meg, de annak lehetősége talán pont ekkor.
Egy olyan kommentár mára, ahol nem elsősorban a megjegyzés bölcsességére érdemes figyelnünk, sokkal inkább a mesterek szemléletére.
Józsefet a testvérek nem fogadják kedvesen: „Vették és bedobták őt a gödörbe, a gödör pedig üres volt, nem volt benne víz” (37:24). Ha egy gödör üres, akkor biztosan feltételezhető, hogy nincs benne víz, ezért is jegyzi meg Rási a Talmud (Sábát 24a) alapján, hogy kígyók és skorpiók viszont jócskán akadtak benne. Az viszont furcsa, hogy a Tóra ennek ellenére úgy említi a dolgot, hogy Reuben megmentette József életét, viszont Jehuda cselekedetéről (“mi haszna, ha megöljük testvérünket és befedjük vérét? Gyertek, adjuk el őt az ismaelitáknak”) azt írja a Talmud (Szanhedrin 6a), hogy “aki ezért dicsérné Jehudát, az kivívja az Örökkévaló haragját”.
A volozsini Rabbi Háim megjegyzése szerint “igaz, hogy Reuben egy kígyókkal és skorpiókkal teli gödörbe dobatta Józsefet, de az a gödör Izraelben volt! Jehuda ugyan fizikai értelemben megmentette testvére életét, de “akciójának eredményeként” József lekerült Erec Jiszrael-ből. Sokkal jobb – jegyzi meg a rabbi – kígyóktól és skorpióktól körülvéve élni Izraelben, mint az Országon kívül akár sokkal jobb körülmények között. Fontos kiegészítés: Rabbi Háim 1749 és 1821 között élt.
József életében az álmok, különösen a sikeresen megfejtett álmok fontos szerepet játszottak. Az „álomfejtés titkát” ő maga fedte fel, amikor azt mondta: „nemde Istennél vannak a megfejtések”? (4:8).
A későbbiekben azonban nem mindenki ragaszkodott ehhez az elvhez, amint a Talmud (Brahot 56a) is rávilágít: “Bár Hádjá álomfejtő volt, aki pénzt adott neki, annak jóra fejtette meg álmát, aki viszont nem adott neki pénzt, annak rosszra. Ábájé és Rává álmot láttak, Ábájé adott neki pénzt, de Rává nem. Mondták neki, álmunkban ezt a verset mondták: “barmod a szemed előtt lesz levágva, de nem eszel belőle” (5Mózes 28:31).
Rávának azt mondta megfejtésként: az üzleted megbukik, elveszted a pénzed, és a szíved szomorúsága miatt nem lesz kedved enni sem. Ábájénak pedig ezt: az üzleted menni fog, és örömöd miatt nem tudsz majd enni, de nem is akarsz majd enni, mert jóllaksz örömöddel. Mondták neki (Ábájé és Rává Bár Hádjának, ezt is láttuk): “fiakat és lányokat nemzesz, de nem a tieid lesznek, hanem fogságba mennek” (uo. 41). Rávának azt mondta: az egyszerű (rossz) jelentése valósul meg az álomnak. Ábájénak azt mondta: fiaid és lányaid megsokasodnak és messze földön házasodnak, ezért tűnik majd úgy neked, mintha fogságba kerültek volna”.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
