Országos főrabbi: A mi életünkben is történnek csodák
Dr. Frölich Róbert országos főrabbi / MAZSIHISZ
Noha a csoda helyszínén, Izrael földjén Kiszlév havában enyhe az időjárás, itt Magyarországon Chanukka napjaiban már fagyosra szokott fordulni az idő. A zsidó házakban e napokban nem csupán a testet, de a lelket is felmelegítik a lángok. Míg égnek a gyertyák, gondolatban és szóban egyaránt visszarepít a fény a régmúltba.
Makkabeusok!
A hősiesség, a kitartás, a hit erejének szimbólumává lett nevük. Szinte látjuk magunk előtt a legendák magasába emelkedett Hasmoneus ifjakat, halljuk Júda Makkabi lelkesítő szózatát, amint az elnyomó görög sereg ellen vezeti maroknyi csapatát.
Mi Chanukka titka? Mi az, ami évezredek múltán is frissen, érezhetően tartja a csodát?
Talán az olajmécs, mely nyolc napon keresztül ragyogta be a Szentély belső rejtekét? Vagy esetleg a hitéért és szabadságáért halni kész kevesek elkeseredett harca, melyet I.ten segítő keze vezérelt győzelemre? Mindezek is, természetesen.
Ám a titok ennél több, ennél mélyebb. Mikor Chanukkáról esik szó, büszkeség és sajnálkozás, mit érzünk. Büszkék vagyunk őseinkre, a bátorságra. Azokra, kik félelmüket, s ezáltal önmagukat legyőzve küzdöttek, kik a messzi jövendőnek adtak reménységet.
Reményt, hogy nincs oly sötétség, melyen a zsidó szellem ne lenne képes felülkerekedni, nincs oly veszedelem, melyből I.tenünk ne segítene meg bennünket, ha mi magunk is teszünk érte. Reménységet, mely erőt adott történelmünk sötét fejezeteiben is.
És sajnálatot is gerjeszt Chanukka
Sajnáljuk, hogy nem lehettünk részesei a csodának. Sajnáljuk, hogy nekünk nem adatik meg, mi a Makkabeusok életének természetes része volt: a csoda nyilvánvalóságának édes íze.
De e sajnálaton is úrrá lesz a reménysugár, hogy a mi életünkben is történnek csodák, hogy mi is megélünk majd nemes, magasztos, kinyilvánított napokat.
