„Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt”
Jó szombatot, Shabat Shalom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:50 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:52 óra után.
A Tórából ezen a héten az „BRÉSIT” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És mondta az Örökkévaló Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint bármelyik közülünk, tudván jót és rosszat; most pedig, hogy ki ne nyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen!” (Mózes 1. 3:22.)
Brésit – Kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet.
(Mózes 1. 1:1-6:8.)
A kezdetben kifejezés Sforno szerint azt a pillanatot ragadja meg, amikor megszületik az idő, amely ezt megelőzően még nem létezett. A lubavicsi rebbe szerint pontosan ezért az első a parancsolatok sorában a hónap megszentelésének (Kiddus háChodes) előírása.
Az ünnepek hónapjának, tisrinek lassan vége, szombaton a hetiszakasz felolvasása után már a soron következő chesván hónapot fogjuk kihirdetni. Viszonylag eseménytelen hónapnak nézünk elébe, melynek köszönhetően nagyszerű lehetőség, és aránylag sok idő kínálkozik a tórai parancsolatokban való elmélyedésre.
„És lett este és lett reggel, egy nap”(1:5). A teremtéstörténet többi napját figyelembe véve teszik fel a kérdést mestereink, hogy miért nem az „első nap” kifejezés áll a szövegben. A válaszuk az, hogy ez még az Egy napja volt, vagyis még nem volt semmilyen teremtmény csak I-sten, tehát a mondatrész fordítása nagyjából így nézhetne ki: „Lett este és lett reggel az Egy napján.” „És lett este és lett reggel, második nap”(1:8).
A B’résit Rabba szerint arra a kérdésre, hogy miért nincs írva a második napra, hogy „jó” Rabbi Chanina a következő választ adja: Mert ekkor teremtetett a „máchlajkesz” (vita, nézeteltérés), hiszen írva van: „elválasztotta a vizeket”. A világ történetében először válik külön valami olyan, ami előtte egy volt és összetartozott. Bár ez lett volna a legnagyobb máchlajkesz.
„És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint”(1:26). Bölcseink a teremtéstörténet minden mondatával részletesen foglalkoztak, természetesen ez sem maradhatott ki a sorból. Adódik a kérdés: mi végre a többes szám? Az egyik midrás szerint I-sten és az angyalok tanácskoztak az első ember (férfi) teremtése előtt, de a nő megalkotása előtt már a Teremtő – a szolgálattevő angyalok hozzáállása miatt – nem tartotta szükségesnek, hogy kikérje véleményüket.
E verzió szerint a hajnali áldásokban a hölgyek azért mondják: „hogy akarata szerint teremtett”, mert átérzik annak jelentőségét, hogy teremtésük kizárólag I-sten akaratának volt köszönhető.
A Talmud többször is felidéz olyan beszélgetéseket, melyek a római császár illetve valamelyik rabbi között zajlódtak le. Az egyik szerint a császár egy alkalommal így szólt Rabban Gámliélhez: I-stenetek tolvaj, amint írva van: „Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe”(2:21).
A felvetés annyira szint alattinak tűnt, hogy bölcsünk lánya lépett elő vitapartnernek. Rabban Gámliél lányának válasza nagyjából így szólt: „gondold el, hogy rablók törnek be házadba, és az ott található ezüsttel teli edényedet arannyal megtöltöttre cserélik, hát nem jól járt az ember, hogy a tőle elvett borda helyett egy asszonyt kapott vissza”? A jó válasz nem csak a császárnak, hanem mindenkinek evidens.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
