Emlékezz az elmúlt időkre – Jó szombatot, Shabat Shalom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten:18:19 óra, az ünnep kimenetele: 19:20 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:20 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Háázinu” (Mózes 5. 32.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Vájéleh szidra többször említette a mostani párásában található éneket (sirá): „És most írjátok fel… hogy legyen számomra ez ének tanúnak Izrael fiai ellen… Mózes elmondta Izrael egész gyülekezetének fülei hallatára az ének szavait, mindvégig”(31:19, 30).
A dal első mondata így szól: „Figyeljetek egek, hadd beszélek, s hallani fogja a föld számnak szavait”(32:1).
Rási a midrás alapján kommentálja a verset: „miért hívja tanúnak (Mózes) az eget és a földet? Mózes így szólt: Hús-vér ember vagyok, holnap meghalok. Ha azt mondja Izrael: nem vettük magunkra a szövetséget – ki cáfolhatja? Azért hívta tanúnak az eget és a földet, mert örökké léteznek”. Az ég határozott felszólítást kap, nem ok nélkül.
A Talmud (Szánhedrin 23a) szerint Jeruzsálem „erkölcsös emberei” nem írtak alá szerződést, míg nem tudták, ki a másik tanú, nem ültek bét dinbe, csak ha ismerték a többi tagot, nem vettek részt lakomán, csak ha tudták, hogy kikkel ülnek majd asztalhoz. Ezért tudatta Mose rábénu az egekkel: a földdel együtt fognak tanúskodni, nyugodtan eleget tehet a felkérésnek.
„Csepegjen mint az eső tanításom, mint harmat folyjon mondandóm”(32:2). A lizsenszki Rabbi Elimeleh, Mózes mondandójának mélyebb értelmét keresve a következőkre jutott: „miként az eső és a harmat sem saját örömére hullik le az égből, ugyanúgy az általam mondottak sem az én (Mózes) érdekemet szolgálják, hanem az egek nevében (lesém sámmájim), Izrael népének javára szólok”.
A psiszhai Rabbi Szimha Bunim véleménye szerint a „szent Tóra szavai hasonlóságot mutatnak az égből hulló esővel. Miként az eső áldásos hatása sem rögtön azután mutatkozik, hogy megöntözi a földet, úgy a Tóra tanulói sem érzik meg azonnal a tanulás pozitív következményeit. De gyorsan világossá válik: hasznuk semmihez sem hasonlítható, földet, illetve embert termővé, zöldellővé tesznek”. A Tóra és micvák kapcsán annyit azért tegyünk hozzá, hogy a Szimha Bunim által elmondottak leginkább akkor valósulhatnak meg, ha a delikvens megtanulja eszközként és nem célként kezelni a Tóra tanulmányozását és a micvák elvégzését.
„Fordítsátok szíveteket minden szóra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tan minden szavát”. (32:46).
A „fordítsátok” kifejezés egyebek közt az elmúlt időszakban sokszor hangsúlyozott megtérés (tsuvá) jelentőségére is utal. Hagyományaink szerint Jom Kippur a félelemből (tsuvá mijirá), míg Szukkot a szeretetből történő megtérés (tsuvá meáhává) lehetőségét kínálja.
A kettő közti különbségről a Talmud (Joma 86b) is szól, ahol Rés Lákis két kijelentést tesz, az egyik szerint a megtérés által az addig elkövetett szándékos bűnök nem szándékos vétekké szelídülnek, a másik szerint viszont érdemként lesznek feljegyezve a korábbi bűnök.
Bölcseink úgy oldják fel a látszólagos ellentmondást, hogy ha a megtérés félelemből következik be, akkor csak csak jelentősen enyhül, viszont ha szeretetből, akkor teljesen megváltozik a múltbéli tevékenységünk isteni megítélése.
„Mert fonák nemzedék ez…” (32:20). Ennek kapcsán mondták bölcseink: Izrael minden nemzedékéről elmondható a „fonák” jelző, hiszen „egyik oldalról szeretettel és barátsággal viseltetnek egymás iránt, ugyanakkor szinte állandó és gyakran teljesen felesleges viták mételyezik a közösséget. Sokszor odaadással és könyörülettel fordulnak egymáshoz, nagyvonalú adományokkal támogatják a rászorulókat, viszont a féltékenység és az ok nélküli gyűlölködés felbukkanása sem nevezhető ritkának”, és még hosszan lehetne sorolni ezen szélsőségeinket.
A Talmudban (Megilla 16a) Rabbi Jehuda bar Iláj nevéhez fűződik a következő megállapítás: „ez a nép hasonlít a porhoz és a csillagokhoz. Lefele menet porba jutnak, felfelé menve elérik a csillagokat”.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
