Heisler András: Sáná tová 5776!
Ros hásáná és jom kippur, azaz a zsidó újév és az engesztelő nap közötti tíz napot a zsidó hagyomány tíz bűnbánó napnak hívja. Szokás félelmetes napoknak is nevezni, mikor a zsidó ember mindent megtesz annak érdekében, hogy testileg-lelkileg megfelelően felkészülve várja az újév beköszöntét követő különleges bűnbánó napokat.
Ros hásánakor dől el, kinek milyen élete lesz az elkövetkező évben: öröm vagy bánat, gazdagság vagy szegénység lesz-e sorsa, de legfőképpen az, hogy beírattatik-e az élet könyvébe.
Kevesen mondhatják magukról, hogy előző évi cselekedeteikből nincs mit megbánniuk, s alig akad olyan, aki valamely embertársát az elmúlt esztendőben ne bántotta volna meg. Ros hásánakor mindenkinek szembesülnie kell elkövetett hibáival vagy bűneivel, mindnyájunknak van mit megbánni s van mit megfogadni: mit s miért fogunk jobban cselekedni a jövőben. Ehhez azonban át kell tekinteni az elmúlt időszak történéseit, s végig kell gondolni azokat a kihívásokat, melyek a jövő évben előttünk állnak.
Nehéz esztendőre tekinthet viszsza a magyar zsidó közösség. Sok barátunk között elvesztettük három olyan mesterünket, akiknek életműve meghatározó módon befolyásolta közösségünk fejlődését. Három tanító, három rabbi, közülük kettő közösségünk szenvedéstörténetének tanúja és alanya. Mindhárman mindig hitelesek tudtak maradni, mindhárman mindig szerények voltak, tanítottak, s tudásukkal, elkötelezettségükkel közösségünk igazi szellemi vezetőivé váltak. Új esztendőbe lépünk úgy, hogy a magyarországi rabbikarnak mára csupán egy holokausztot túlélt tanúja maradt. Éljen sokáig!
Nehéz esztendő áll a Mazsihisz mögött. Az 5775-ös zsinagógai év ugyanis a választások éve volt. Volt rendkívüli és soron következő választásunk, voltak méltánytalan eszközök és akadtak tiszta érvelések, találkozhattunk rosszízű médiakampánnyal és izgalmas szövetségekkel. Embert próbáló hónapok, közösségünk erejét megmérető események és komoly sikerek. Igen, az elmúlt zsinagógai esztendő a nehézségek mellett a sikerek éve is volt.
Közösségünknek a választások során. ha nem is könnyen, de sikerült kiszűrnie a korábbi helytelen személyi döntéseket, el tudtuk kerülni azokat a csapdákat, melyeket ártó szándékkal állítottak elénk. Egységes, együttműködő, párbeszédre és kooperációra kész vezetése lett a Síp utcának, s talán elindultunk azon az úton, ahol az utcanév már nem pejoratív jelzőként fog megjelenni a közbeszédben. Kényszerből ugyan, de megújul a Rabbitestület munkája. Új országos főrabbival, új vezetőkkel, új programmal. A folyamatot azonban nem szabad befejezni. A budapesti rabbiság élére is új ember került idén: legyen elkötelezett, hiteles, nagy munkabírású, közösséget építeni képes vezető, mert neki és az országos főrabbinak fontos feladatai lesznek a jövőben. A neológia és más zsidó irányzatok közötti kapcsolatok, hasonlóságok és különbségek a neológ zsinagógák gyakorlatában, útmutatás a vallásos és a szekuláris zsidó közösséget egyaránt érintő és izgató kérdésekben – mind-mind olyan téma, melyeknek már puszta tárgyalása is előrelépést jelent közösségünk életében.
A Mazsihisz azonban nem csak a neológ hitközségek szövetsége. Az autonóm ortodox hitközség kiemelt tagszervezete szövetségünknek. Mind az ortodox, mind a neológ közösség páratlan történelmi tradíciókkal bír Magyarországon. Komoly feladatunk ezen értékek megőrzése. Szövetségi segítséggel ugyan, de sikerült megőrizni az ortodoxia működőképességét. Létező együttműködésünket jövőre szorosabbá kell tenni. A magyarországi ortodox és neológ mozgalom egymásra utaltsága egyre nyilvánvalóbbá válik.
Kapcsolatunk a kormánnyal
Magyarországon a holokausztot követően mintegy ezerhatszáz zsidó temető maradt gazdátlanul. Nekünk vallási kötelességünk a temetők nyugalmának megőrzése. Ortodox testvéreinkkel közös javaslatot nyújtottunk be a magyar kormánynak az első ütemben rendbe hozandó sírkertek listájáról. Koncepciónk előremutató: a történelem okán gazdátlanná vált temetők felújítását össze kell kötni a felújítást követő állapot minimum tíz esztendőre való garantálásával, illetve előnyben kell részesíteni majd azokat a projekteket, ahol a temető felújításokat a helyi diákság oktatásával össze kívánják kapcsolni. A kormány maradéktalanul elfogadta koncepciónkat, ami komoly siker.
Léptünk egy nagyot a transzparencia területén is. A Mazsihiszhez jutó pénzügyi források közösségeinket illetik, ezért fontos értéknek tartjuk az átlátható gazdálkodás mellett az átlátható, követhető működést is. Legnagyobb saját bevételi forrásunkat, a turisztikai bevételt saját hatáskörbe vontuk. Reményeink valóra válni látszanak. Turisztikai bevételeink idén várhatóan tovább nőnek. De a pénzügyek mellett a működés átláthatósága is fontos. A Mazsihisz elnöki stábjának munkájáról a szervezet vezetősége a választásokat követően hetente kap írásban jelentést – erre korábban soha nem volt példa. Ha jól és láthatóan dolgozunk, akkor nőhet a támogatottságunk. S ez megint csak siker lehet.
Mindenestre a zsidó értelmiség felfigyelt a változásokra
Miközben ma is kritikával szemléli működésünket, sokan közülük hajlandóak voltak elismerni eredményeinket is. Korábban nem volt arra példa, hogy meghatározó értelmiségiek nyíltan a Mazsihisz mellé álljanak. Idén ez is megtörtént.
Ha Heller Ágnes, ha Konrád György, ha Ungvári Tamás vagy György Péter hajlandó kiemelni a működésünkben talált értékeket, azt nekünk nagyon meg kell becsülnünk. S közben tudnunk kell kritikájukat is elviselni. A nyitott működésnek ugyanis ez is fontos eleme. Nyitottnak lenni a dicsérő szavakra és a feddésre egyaránt.
Nem kell, hogy kishitűek legyünk – vallási közösség lévén, ez amúgy is antagonizmus lenne. Bíznunk kell magunkban, hiszen a sokat kárhoztatott jogelőd MIOK vagy a mai napig is rengeteg szidalmat kapó Mazsihisz működése nélkül ma már nem beszélhetnénk magyarországi zsidóságról, de semmiképpen sem annak reneszánszáról. Lássunk világosan: a Mazsihisz ma az egyetlen olyan jelentős zsidó felekezet, amelyik nem kizárólag hitéleti szolgáltatásokat nyújt a zsidóknak, hanem jelentős és független érdekvédelmet biztosító, az egész zsidó életet átfogó közösségi hálót építő szervezet. Tekintsünk büszkén értékeinkre!
Mert ki volt, melyik zsidó szervezet, amelyik nyíltan el merte mondani álláspontját a Józsefvárosi projekttel kapcsolatban? Ki volt, melyik zsidó szervezet, amelyik azonnal és nyíltan elutasította a rossz emlékű Szabadság téri emlékművet? Ki volt, melyik zsidó szervezet, amelyik következetesen mindent megtesz azért, hogy nyíltan antiszemita politikus ne kaphasson szobrot Magyarországon? Ki volt, melyik zsidó szervezet, amelyik sikeresen (!) kísérelt meg egységet létrehozni a zsidó felekezetek között a civil pénzek elosztásában? „Nem zsidó ügy” – kapjuk túlzottan sokszor a választ, így gyakorta magunkra, saját bölcsességünk korlátaiba akaszkodva kell a kihívásoknak megfelelnünk. De sokszor megfelelünk. A Józsefvárosi projekttel kapcsolatban a kormány deklarálta, hogy kizárólag a zsidókkal konszenzusban kívánják megnyitni a kiállítást. A Szabadság téri emlékmű ma tiltakozási pont, emlékezetpolitikai konfliktus helyszíne – szóval mindennek mondható, de emlékműként nem funkcionál. A Hóman-szoborral kapcsolatban pedig már három miniszter deklarálta, nem értenek vele egyet. Ez már önmagában is siker.
A kormánnyal a jelentős konfliktusok dacára kiegyensúlyozott a viszonyunk
Kiegyensúlyozott, mert működésünk során soha nem kívántunk ellenzéki szerepet felvállalni. Ez ugyanis nem a mi dolgunk. Feladatunk a közösség érdekvédelme, amit úgy lehet megvalósítani, ha a kormánnyal folytatott vitáink során mindig csak addig a határig megyünk el, ami a további párbeszédet még nem veszélyezteti. Igaz, többször ezen a határon jártunk, mégis az elmúlt esztendőben olyan gesztusokat kaptunk zsinagóga felújítások, temetőrendezések vagy szociális létesítmények felújítása képében, melyekről korábban álmodni sem mertünk. Sikeresen politizáltunk. Egy rendkívül keskeny mezsgyén egyensúlyozva sikerült úgy érdek- érvényesítenünk, hogy a dialógus lehetőségét mindig megtartottuk.
A jövő kihívásai
Ros hásáná előtt az elmúlt esztendőt elemezzük, s a jövő kihívásait keressük. Utóbbiból is van nekünk éppen elég. Kívülről a növekvő antiszemitizmus szinte mindenhol a világon, szerte Euró- pában a szélsőséges iszlám terjedése, Izrael-ellenes politika, mely aztán zsidóságellenes mozgalmakká fejlődik. Belülről a korábban tapasztalt széthúzás megállítása, a másodgenerációs holokauszt-túlélők szociális problémáinak megoldása, intézményeink működési színvonalának emelése, a judaizmus ismereteinek oktatása, vidéki közösségeink helyenként katasztrofális helyzetének javítása. Ha válaszolni akarunk ezekre a kihívásokra, akkor jövőre sem fogunk unatkozni a Síp utcában.
A zsidóság optimista nép. Ha valaki ebben kételkedik, ismerje meg Izrael történelmét. Hisszük, ha a mi életünkben nem jönne el a várva várt Messiás, valamelyik utódunknak része lesz ebben a csodában. Bízunk abban is, hogy a Kotel helyén – ahová évszázadok óta az Örökkévalónak címzett könyörgéseink céduláit tesszük – előbb utóbb újra felépül a jeruzsálemi szentély.
A sófárok hangja zsinagógába szólít mindnyájunkat, vallásunkat gyakorlókat, a tradícióinktól eltávolodottakat, a szekulárisokat és a hitehagyottakat egyaránt. A sófár ősi hangja összetartozást és összefogást hirdet, halljuk meg hát idén is hívó szavát!
Sáná tová tikátévu!
