Őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:12 óra, az ünnep kimenetele: 17:22 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:22 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Bó” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„.És őrizzétek meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezettem ki seregeiteket Egyiptom országából; azért őrizzétek meg ezt a napot nemzedékeiteken át, örök törvényül ” (Mózes 2. 12:17.) Dr. Bernstein Béla fordítása
Bó – Menj be Fáraóhoz
(Mózes 2. 10:1–13:16.)
Mit kezdjünk a minket ért csapásokkal?
Elsőre szögezzük le: ne azt, amit Fáraó, ő ugyanis csak örülni tudott, ha egy véget ért, de soha nem elemezte a történteket, a viselkedése minden esetben a csapást megelőző állapotához tért vissza. Igaz, hogy a Talmud (Ávodá Zárá 58a) szerint mielőtt csapások jönnének valakire, megesketik e csapásokat az égben, hogy egy adott napon zúdulnak az emberre, és ugyancsak meghatározott időben távoznak, vagyis csapás csak Isten akaratával összhangban érhet minket, de mégis, jobb ha nem csak örvendünk, ha elmúlik a baj, hanem gondolkodunk is, legalább egy picit.
A Talmud (Bráhot 5a) szavaival: Rává, mások szerint Ráv Hiszdá mondta: ha látja az ember, hogy csapások jönnek rá, akkor vizsgálja meg tetteit, amint írva van: „Kutassuk útjainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk vissza az Örökkévalóhoz” (Éhá 3:40).
„Vágjátok le a peszáh-áldozatot”! (12:21). A tumá (spirituális tisztátalanság) kifejezés etimológiailag összefügg a timtum szóval, ami úgy fordítható: lelki elzáródás. Az ember a tumá hatására érzéketlenné és zárttá válik minden jó szellemi erővel szemben, elveszti képességét a változásra és a fejlődésre, ennek nyomán Isten felfogására. Izrael spirituális romlottságának tünete volt, hogy képtelen volt helyesen használni a beszéd erejét.
Az Arizal (Rabbi Jichák Luria, 1534-1572) észrevétele szerint a peszáh szó két részre bontható: pe (száj) száh (szól), vagyis azt jelenti: szól a száj. A zsidó nép „beszédképtelensége” a kivonulással véget ért, lehetővé vált, hogy Istent dicsőítsék, és ezzel megalapozzák az elmúlt évezredek minden értelmes zsidó kijelentését.
Mózes „kiment Fáraótól felgerjedt haraggal” (11:8), bölcseink foglalkoztak e jelenettel is. Ritka, hogy Rási (1040-1105) és Ibn Ezra (1089-1164) között ne legyen (virtuális) vita, itt mindketten úgy vélik, hogy Fáraó ezzel a mondattal verte ki a biztosítékot: “Vigyázz, ne lásd többé színem”! (10:28). Nahum Sarna (1923-2006) szerint a mondat második felével volt problémája: „mert amely napon látod színem, meghalsz”! Vagyis Mózes a méltatlan bánásmód (elutasítás/fenyegetés) miatt, gerjedt haragra?
Robert Alter (1935-) – azt mondja, hogy Mózes nem azért volt mérges, amit Fáraó mondott, hanem azért, amit nem mondott: ügyet sem vetett az elsőszülöttek halálának lehetőségére, azaz ellenségének közönye háborította fel Mose rábénut.
Richard Elliott Friedman (1946): a Fáraótól való távozása előtti mondatában rejlik a magyarázat: “Akkor lejön minden szolgád hozzám, leborulnak előttem, azt mondva: menj ki, te és az egész nép, mely téged követ és aztán ki fogok menni”. A mondat végén egyes számban fogalmaz Mózes, és felmerülhet, hogy szerepzavarba kerül, önmagára tekint Istenként. Azonban nem erről van szó, hanem itt válik Isten szócsövéből Isten legmagasabb rendű prófétájává, és ez szenvedély jelenik meg szavaiban, a harag nem belőle fakad, valójában a Teremtő haragját közvetíti Egyiptom urának.
„Három dologról ismerszik meg az ember: poharáról, a pénztárcájáról és a haragjáról” (Eruvin 65). Rabbi Iláj szerint, ha iszunk vagy pénzt kell kiadnunk, esetleg dühbe gurulunk, akkor nem tudunk álarc mögé bújni, önmagunkat adjuk, leplezetlenül.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
