Erkölcsi pusztulás – nem alagútba tartunk, szakadékba rohanunk…
Vélemény / Fekete György írása
Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton közelmúltban megjelent „A zsidók szégyene, dráma két felvonásban” (Konkrét Könyvek sorozat) című könyve. Fekete György, nyugdíjas tanár nem tudott hallgatni. Mi csak azt kérdezzük, valójában kinek is a szégyene a kiadvány?
Az értelmiség és a médiaiparosok, valamint a kultúra kereskedőinek felelősségéről, hogy különösen a mai időkben nem árulhatják el a népet, nem hagyhatják magára testi-lelki nyomorában, veszteségeiben, kudarcérzéseiben.
Íme, egy rövid, de lényeges részlet az „önjelölt próféta” és „értelmiségi voltát eláruló szerzőtársa” „drámájából” – eljátszva.
Már a kurta felolvasásból („színi jelenetből”) kiderül, hogy a „mű” – hangsúlyosan relativizáló (egyik kutya, másik eb) szemlélete révén – alkalmas az emberek megzavarására, ordas eszmékhez terelésükre.
Világunk általános prostituálódásának újabb jele, hogy a könyvterjesztők ráugrottak a kötet forgalmazására. Miért? Mert benne a Gonosz a Jobbítás álarcában jelenik meg. Ennél egy pornó lap is nemesebb, hiszen az hiteles kiadvány (nem mutatja, hazudja magát másnak)…
Demagógia azt állítani, hogy mindenki maga döntse el, melyik oldalra áll, az áldozatokéra vagy a hóhérokéra (ezt sugallja a videón rögzített párbeszéd). Ugyanis a felelős és demokratikus világlátás – érett – felnőttséget feltételez, ami viszont nem építkezik komoly ismerethiányra, tudatlanságra, előítéletességre, kudarctűrési elégtelenségre, bűnbakképző irányultságra. Ezért az ilyen súlyos ügyekben, az erkölcsösség és hitványság, a Jó és a Gonosz, az emberi lényeget kifejező civilizáció létének vagy bukásának alapkérdéseiben – mint a nácizmus és a holokauszt, illetve a Soá – minden nemzedéket fel kell készíteni. Nem odadobva az egyes embereket és közösségeiket a tudatlanságnak, félelmeiknek.
Utóiratként, viszont nem utolsósorban. Értelmiségivé nem a papír tesz…
