Távol legyen tőled, hogy megöld az igazat a gonosszal
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:00 óra, az ünnep kimenetele: 17:05 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:05 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Vájéra” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem” (Mózes 1.22:12., Dr. Bernstein Béla fordítása)
Vájérá – És megjelent neki az Örökkévaló
(Mózes 1. 18-22.)
Hetiszakaszunkban fontos diplomáciai eseménynek is szemtanúi lehetünk: Ábrahám és Ávimeleh szövetséget kötnek egymással. „És történt abban az időben, hogy szólt Ávimeleh és Fihól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel. Azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál”(21:22-23).
Vannak élethelyzetek, amikor rákényszerülünk hasonló kompromisszumokra, és kénytelen-kelletlen megkötjük a szövetséget azon embertársainkkal is, akiket kizárólag nagy önfegyelmet tanúsítva neveznénk felebarátainknak. Felelős pozíciót betöltő államférfiak és magánemberek egyaránt tanulhatnak Ábrahámtól, aki példát mutatott az utókornak a konfliktuskezelés nehéz tudományából, és valószínűleg nem személyes, hanem családja, valamint a rábízott emberek érdekét szem előtt tartva „tárgyalóasztalhoz” ült a korszak jelentős politikai tényezőjének számító uralkodóval, hogy tárgyalásuk eredményeként szövetségesként álljanak fel az asztaltól.
A Tóra tudtunkra adja, hogy a történtek dacára sem lettek elvbarátok, csupán szerződést kötöttek egymással. „És vett Ábrahám juhot és marhát és odaadta Ávimelehnek, és ők ketten szövetséget kötöttek” (21:27). E pászukkal kapcsolatban jegyezte meg találóan Szimha Bunim: „Látszólag az „ők ketten” kifejezés felesleges a mondatban, azonban fontosat tanít: annak ellenére, hogy szövetségre léptek, szó sem volt köztük egységről, Ábrahám maradt Ábrahám, Ávimeleh pedig Ávimeleh”.
Az elmúlt században többször is megesett hasonló eset, nem egyszer olyan vezetőkkel kellett a zsidó állam vezetőinek megegyezni, kezet rázni, akik esküdt ellenségei voltak Izraelnek. Különleges aktualitása a tórai epizódnak, hogy ezen a héten, Hesván 12-én volt Jichák Rabin halálának évfordulója.
Emlékezhetünk arra a döbbenetre, amit akkor éreztünk, amikor kiderült, hogy zsidó ember vetett véget Rabin életének. A merénylet ténye is megrázó volt, azonban a gyilkos személye – a tény miszerint vallásos zsidó végezte el a hóhérmunkát – még inkább sötétre festette a képet.
Utolsó beszédében Rabin többek közt a következőket mondta: „Huszonöt évig voltam katona. Amíg nem volt lehetőség a békére, addig harcoltam. Azt hiszem, ma nagy távlatok nyíltak meg a béke megteremtésére. És ezt ki kell használnunk azoknak a javára, akik itt állnak, és azoknak az érdekében is, akik most nincsenek jelen – és sokan vannak ilyenek. Ez a folyamat nehézséggel és fájdalommal terhes. Izrael számára azonban csak fájdalmas megoldások léteznek. De a békéhez vezető út sokkal kedvezőbb, mint a háború útja. Én mondom ezt nektek, aki magam is katona voltam, ma honvédelmi miniszter is vagyok, és látom az Izraeli Védelmi Erőknél szolgáló katonák családjainak fájdalmát. Azt akarom, hogy ez a kormány ragadjon meg minden alkalmat, minden lehetőséget az átfogó béke megvalósítása érdekében. Még Szíriával is békét fogunk kötni”. Néhány perccel ezután Rabin lelépett az emelvényről, és a gyilkos golyó kioltotta életét.
Zihrono livráchá, fakadjon áldás emlékéből! Több, mint három és fél évezreddel Ábrahám után egy nagyformátumú izraeli politikus az ősatyától öröklött hagyomány szellemében cselekedett, ami egy Jichák névre hallgató embertől talán nem is olyan meglepő. Hiszen a Tóra is úgy ír Ábrahám és Izsák kapcsolatáról, hogy „együtt mentek”, ami bölcseink szerint annyit jelentett: egy emberként, egy szívvel. Őrizzük értő szívvel Izrael nagyjainak emlékét, törekvéseiket egyaránt!
Darvas István rabbi / OR-ZSE
