Zsidók százait mentette meg a magyar rendőr
Borbás Barna / válasz.hu
A magyar holokauszt hetvenedik évfordulójának, egyben a 1944-45-ös morális összeomlás közepette történt embermentések történetének igazi különlegességét ismerteti csütörtöki lapszámában a Heti Válasz.
A témára fogékony közönség előtt is teljesen ismeretlen rendőrtiszt, volt ciszterci diák, a 25-ös cserkészcsapat alapító tagja, Batizfalvy Nándor több száz ember életét mentette meg a nyilasok által uralt Budapesten. A kapitány szerdán délután kapott emléktáblát egykori alma materében.
Hetven éve csoda történt a budapesti ügetőpályán. 1944 novemberében járunk, nem sokkal a nyilas hatalomátvétel után. A pesti ügetőnél zsidóknak kialakított gyűjtőhelyen ezreket zárnak össze a hidegben és esőben. Köztük van egy iskoláskorú kislány is, édesanyjával. Amikor váratlanul felbukkan a terepen egy csoport magyar rendőr, kislány és anyukája a segítségüket kérik. A rendőrök vezetője hozzájuk lép, váltanak néhány szót, majd a férfi a gyűjtőhelyen kívülre kíséri őket: szabadok. Alig tudják felfogni, mi történt velük. A kislány Nyugaton nő fel. Évtizedekkel később a washingtoni Holocaust Memorial Museum egyik archív fényképén egykori megmentőjére ismer, akit sikerül név szerint azonosítani. Lázas keresésbe, forrásgyűjtésbe kezd, majd 2012 novemberében felkeresi a titokzatos rendőr egykori budapesti iskoláját, hogy emléktábláért, a hőstett megörökítéséért „lobbizzon”.
batizfalvy_1941.jpg
A kislány Róna Ágota, a rendőr pedig, akinek minden bizonnyal az életét köszönheti, Batizfalvy Nándor kapitány. Batizfalvy neve a világháború történetére fogékony közönség előtt is teljesen ismeretlen, pedig a Róna Ágota és a rendőrtisztnek most emléktáblát avató budai Szent Imre Gimnázium által a Heti Válasz rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján az asszony története nem egyedi eset. Sőt: Koszorús Ferencéhez mérhető embermentések története kapcsolható a nevéhez.
Noha a ma emléktáblát kapó Batizfalvyról részletes, feltáró történészi munka eddig nem született, a fellelhető vallomások, visszaemlékezések és történetmozaikok (mások mellett a Carl Lutzról könyvet író Theo Tschuy tollából) alapján kijelenthető, hogy a XX. század közepének egy roppant érdekes el nem mesélt története az övé.
