Schweitzer József, ny. országos főrabbi: Újévi köszöntő 5775
Mazsihisz / Új Élet
Aki megőrzi száját és nyelvét (az igaztalan beszédtől), megőrzi lelkét (lelkiismeretét) a megpróbáltatásoktól, így tanítja a Szentírás. Szavait még tovább viszi a hagyományos irodalom. Mondván: cselekedeteitek legyenek méltóak a szentséghez.
Mit értünk a szentség alatt? Az erkölcsi javak prófétai megfogalmazású egységét: igazság, jog, jó lélek, irgalom. Vagyis a jóra való törekvés. A világ nagy részében az újév főként a vidámság megnyilatkozásaival telik el. Szerte a világban készülnek a fényképek az újévi karneválok túláradó, vidám jeleneteiről.
A mi szent vallásunk nem az örvendezés elvetésének vagy megtagadásának az emberélethez nem illő erőfeszítését kívánja, de az újév ünnepét nem a karnevál, hanem a komolyság szenteli meg. Ez többek között annyit jelent, mint törekvést szavaink és cselekedeteink egységére. Újév és Engesztelőnap templomi áhítatában mód nyílik a komoly lelkiismeretvizsgálatra.
Amikor imádságban ahhoz fordulunk, aki a szívek vizsgálója, a Mindenhatóhoz, akkor ezt a vizsgálatot magunknak is el kell végeznünk, és legalább magunk előtt be kell vallanunk, ha eltévedtünk volna az élet sokszor kanyargós útjain, s nem mindég a szó és a tett egysége lenne jellemző szent példákon és tanításokon nevelhető etikai világunkra. A szavaink és gondolataink között eltévedtünk, és ezért különbségek állnak elő. Itt e szent alkalom, hogy megbánjuk azokat, s ha lehetőség van rá, aktív módon, cselekedetekkel a megbánás tényét bizonyítsuk is.
Tisztelt Barátom, az Új Élet főszerkesztője Kardos Péter főrabbi, kollégám a szent szolgálatban, azt kérte tőlem, írjam meg, mit kívánnék szeretett hittestvéreinknek az új esztendőre.
Mit válaszolhatnék mást e kedves kérdésre, mint hogy kívánom a nyugodt lelkiismeret adta lelki békességet, amiről fentebb próbáltunk szólni.
A fizikai egészséget, az anyagi ellátottságot s olyan életkörülményeket, amelyek között a társadalomban jelentkezhetnek ellentétes nézetek, de nem jelentkezhetnek ellenséges indulatok. Kívánságaim nem lennének teljes körűek, ha nem kívánnám a sokat provokált és bírált Izraelnek a békességet, s hogy ez a békesség kiterjedjen szomszédokra és nem szomszédokra.
Mi, akik tanúi voltunk egy világháború borzalmainak, az előttünk járó generáció az első világháború retteneteinek, valljuk, hogy a háborúk esetenként szükséges rosszak, amelyekkel élni kell netán, de következményeikben múlhatatlan a könnyek patakzása, gyermekeiket vesztett szülők jajkiáltása, a szenvedés szinte leírhatatlan módon történő megjelenése.
Nemhiába választotta Izrael népe a SÁLOMOT, a BÉKESSÉGET köszöntése szavául. Hétköznapon, szombaton egyaránt ezzel a szóval köszöntjük egymást, s az e szóval kifejezett áldást szeretnők megvalósítani imádságainkkal és cselekedeteinkkel.
Mit kíván egy szerény rabbi az új év köszöntésekor hittestvéreinek s e határokon túl minden jóakaratú népnek és embernek: BÉKÉT! A béke áldása legyen valósággá minden békét őszintén szerető népen, közösségen, családon.
Ebben a szellemben kívánunk sono tajvót, boldog, áldott jó ünnepeket az új esztendőre minden hittestvérünknek.
