Békéscsabai polgármester: A mai politika feladata, hogy fellépjen a rasszizmus minden formája ellen
Engel Ferenc
„Ahol megszűnik a részvét, ott megszűnik az emlékezés is” – Megemlékezést tartottak a Magyar Holokauszt 70. évfordulójáról , 2014. június 29-én Békéscsabán.
A jubileumi megemlékezést a temető melletti új zsinagógában tartotta meg a Békéscsabai Zsidó Hitközség. A zsinagóga erre az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt, az emlékezők a templom előtti teraszt is megtöltötték. Mint minden évben, a közösség tagjai az idén is meghívták a távolban élő hittestvéreiket. Sokan eljöttek, de többen már nem élhették meg ezt az alkalmat. Éppen ezért jubileumi megemlékezésünk beszédeiben megkülönböztetett figyelmet kaptak a poklok poklát megjárt túlélőink.
A megjelenteket Dr. Moskovits Sándor, a Békéscsabai Zsidó Hitközség vezetője köszöntötte, hangsúlyozva, hogy milyen hosszú idő is hetven év. Kitért családja fájdalmas veszteségeire is, majd beszédét így zárta: „Hetven év elteltével is tragikus, megrendítő, gyászos ez az évforduló. Ez a dátum telve van történelmi tanulságokkal, a régen várt, őszinte kibeszélés reményével, és az ebből fakadó megkönnyebbülés lehetőségével. De azzal is számolunk, hogy a magyarországi szélsőjobboldal készülődik. Mi, békéscsabai zsidók reméljük és hisszük, hogy a magyar közigazgatás teljes felelősséggel fellép ellenük, együttműködik minden progresszív erővel, és a jó oldalon állók ereje, akarata képes elfojtani és megakadályozni a békés haladás, az emberi méltóság ellenfeleinek térnyerését. Ugyanakkor abban mindenki biztos lehet, hogy az itt élő zsidó vallású magyarok városunk tudatos polgáraiként megingás nélkül Békéscsaba fejlődésének, haladó törekvéseinek segítői lesznek.”
Ezt követően Hanó Miklós Békéscsaba alpolgármestere szólalt fel. Emlékbeszédében kiemelte, hogy a mai politika fontos feladata, hogy fellépjen a rasszizmus minden formája ellen, hogy a népirtáshoz vezető szörnyűség többé soha ne fordulhasson elő Magyarországon.
Ezután a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola rövid műsora következett. A Bach-átiratot Rázga Áron zongoraművész közreműködésével hallhattuk, Tokaji Ágnes művésztanár pedig Schubert Litániáját énekelte el.
Majd Szűcs Benjámin Ottó a Békéscsabai Baptista Gyülekezet lelkipásztora mondta el gondolatait. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy még az elmúlt 10 évben is – nap, mint nap – milyen sok ember esik gyilkosság áldozatául a hitéért.
Majd Markovics Zsolt szegedi főrabbi úgy fogalmazott – „Apák ették az egrest, mégis a fiúk foga vásik bele!” – hangsúlyozta a hetvenes szám fontosságát, utalva Dr. Moskovits elnök úr megnyitójára is. (Mózes öregek tanácsa; 70-s szám; a Bibliát görögre fordították; 70 különböző nyelven nyilvánította ki a parancsolatokat) – hozzátette – vajon csakugyan érvényesül-e a demokratikus értékrend a mai Magyarországon. „Ma nincs demokrácia!” – jelentette ki. Ismét hangsúlyozva a 70-es szám fontosságát. Ehelyett harmincöt Vass Albert szobor van az országban, Gömbös Gyula Szeged díszpolgára lett, az Országgyűlés alelnöke egy volt szkinhed. A politikában ma nincs őszinte beszéd! Néhány napja megjelent egy cikk a Dél Magyarország online kiadásában Salamon István tollából, melyre 154 antiszemita hozzászólás érkezett! „Hogyan tovább? Mi a megoldás?” – kérdezte. Ez már nem csak zsidó ügy! Lehessen tagadni, ami megtörtént, és tényként tagadhatatlan?
Beszédében azt mondta még – „nem a bűnösöket keressük, hanem saját elvesztett zsidóságunkat. Hiszen hol vannak már a szép, meghitt családi ünnepeink, ahol a ház asszonya gyújtja meg a Sabesz gyertyát péntek este?”
A főrabbi beszéde után Holokauszt túlélők sokak által várt rövid emlékezései következtek. Mindez oly módon zajlott, mintha egy-egy interjút készítettek volna velük. Az alkalmi riporter Balogh István, megyénk fiatal holokausztkutatója volt. Ő írta meg többek között a Békés megyei zsidóság történetét”Békés Békétlenség” címmel. Kutatómunkája során néhány idős Holokauszt túlélővel is megismerkedett. Neki köszönhető, hogy meghívására ők is eljöttek. Név szerint: Gondos Ernőné-Merkler Anna, Hirsch Gábor, Itzkovits Péter és Tevan Zsófia.
Az idős emberek a borzalmas utazásról a marhavagonokban, néhány szóban a szörnyűségekről beszéltek, amiket átéltek, és családi veszteségeikről. Azt, hogy túlélték a borzalmakat, saját élni akarásuknak, és a szerencséjüknek köszönhették. / Hirsch Gábor könyvet írt megpróbáltatásairól: Békéscsaba – Auschwitz – Birkenau retúr címmel./
Az utolsó felszólaló Ionel Schlesinger, az Aradi Zsidó Hitközség elnöke volt. Ö a hogyan továbbra helyezte a hangsúlyt. Hiszen abban minden felszólaló és jelenlévő egyetértett, hogy Magyarországon és térségünkben erősödik a szélsőjobb, egyre nyíltabb az antiszemitizmus. „Mártírjainkra úgy tudunk jól emlékezni, hogy nem hagyjuk tovább nőni az antiszemitizmust. Igen ám! De mit tehetünk mi, hogy ez ne így legyen?” „Legyünk nyitottak! Fel kell venni a kapcsolatot a keresztény egyházakkal, ki kell mennünk az egyszerű, hétköznapi emberek közé, Nekünk kell közeledni, hogy jobban megismerjenek bennünket.” Befejezésül Markovics Zsolt szegedi főrabbival közösen elmondtunk egy közös imát halottaink tiszteletére és emlékére.
Azért, hogy a megemlékezés zökkenőmentesen zajlott le, e helyütt is dicséretet érdemel Goldman Györgyöt. Ne feledkezzünk meg Garai Györgyről sem, hitközségünk nyomdászáról, aki a jubileumi gyászünnepség meghívóit készítette.
