Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Heisler András: Erősek az Izraeliek

MAZSIHISZ

sdasdsadx

Vajon lehet-e együtt élni az állandó fenyegetettséggel? Vajon képes-e az ember elviselni a tartós bizonytalanságot? – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, az „Izrael mellet állunk” – békés szimpátiatüntetésen vasárnap délután a budapesti Dohány utcai zsinagógában.


Az eseményen felszólalt Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek (Mazsihisz) elnöke, valamint Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze.

A békés demonstrációt a Mazsihisz és a Hit Gyülekezete szervezte, a rendezvényen becslések szerint több mint négyezren vettek részt, a zsinagóga zsúfolásig megtelt, és az épület előtt is több száz ember gyűlt össze, ahol kivetítőn lehet követni a zsinagógában zajló eseményeket.

Az alábbiakban Heisler András, az eseményen elhangzott beszédet közöljük:

Borzasztó a szirénák hangja!

Rettenetes hang, pedig izraeli testvéreink nap, mint nap erre a hangra riadnak. A nagyvárosokban naponta többször, a déli megyékben, Gázához közel pedig több tucatszor. Ezt hallja a holokauszt borzalmait átélt nagynéném, a nyilasok által a Dunába lőtt, de sebeit túlélő nagybátyám, erre ébred Tel Avivban fiam, ezt hallgatja még anyja hasában unokám, s talán erre a rettenetre fog megszületni, néhány órán, vagy napon belül, mint családunk első szabre tagja.

Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Vezető Lelkész Úr! Zsidó és keresztény Barátaim!

Vajon lehet-e együtt élni az állandó fenyegetettséggel?

Vajon képes-e az ember elviselni a tartós bizonytalanságot? Tudjuk, az izraeliek erősek! A mocsarakat hetven éve már lecsapolták, a futó homokot embertelen erőfeszítéssel megállították, a sivatagból termő gyümölcsösöket, a tengervízből édes ivóvizet varázsoltak, autópályák kilométerei hálózzák be az országot, a technológiai fejlődés szakadatlan, s bizony erősek az izraeliek, mert közben meg kellett nyerni nekik minden háborút. Mert Izrael nem veszíthet el egyet sem: nincs hova visszavonulnia, neki mindig meg kell védenie magát. Így történt ez 1948-ban, mikor a környező arab országok mindegyike rátámadt az éppen akkor született zsidó államra. Így volt ez 1956-ban, mikor az európai hatalmak cserbenhagyták a békére vágyó országot, vagy 1967-ben a hat napos háború során, melyben Izraelt a tengerbe akarták szorítani arab szomszédjai. Aztán az 1973-as Jom Kippuri háború alatt is, amikor ezrek egyéni helytállása és sok száz hős katona halála volt képes megmenteni az országot. S így van ez most is, Izraelnek nincs választása: meg kell nyernie a Hamasz terroristái ellen folytatott háborút. Be kell robbantania a gyilkos eszközök csempészésére kialakított alagutakat, meg kell semmisítenie a rakétabázisokat.

Vajon lehet-e együtt élni a háború veszélyeivel?

Sokan jártunk kint Izraelben, szent föld ez zsidóknak, s keresztényeknek egyaránt. Mindig bámultuk, hogy a veszélyekkel milyen flegmán képesek szembe nézni ott. Néhány napja izraeli barátommal beszéltem telefonon. Mesélte, sábesz kimenetele után egy Tel Avivi kávéházban ültek. Légiriadó volt. A kávéház vendégeit leterelték annak „miklat”-jába, a védett helységbe. Durranás, robbanás, a Vaskupola (Iron dome) megint nem tévedett, majd fel lehetett menni újra a teraszra. Milyen volt, izgultatok – kérdeztem az európai sztereotípiák megszokott agyaláltságával. Igen izgultunk – volt a válasz. Izgultunk: kihűlt-e a teraszon hagyott kávénk.

Fegyverek, harckocsik, repülők, vaskupola.

Vasba, s acélba öntött eszközök, szilárdak, erősek, rettenthetetlenek. De mi magyarok az Egri csillagokból már régen tudjuk:” a vár ereje nem a falakban, hanem a védők szívében vagyon”. Izrael ereje sem csak hadseregében, hanem az ott élő zsidók hitében, s lelkében vagyon. Hetvenöt éve gyakorlatilag háborúban állnak. Hetvenöt éve kisebb nagyobb megszakítással lövik az országukat, s ennek ellenére tudnak demokráciában és emberként élni. Tudnak tanulni, vagy tudnak építkezni, tudnak szerelmeskedni, tudnak gyermekeket szülni, tudnak örülni, bánkódni és tudnak ünnepelni.

Erősek az izraeliek!

S ha kell, megvédik magukat. Nincs ember, nincs kormányfő, nincs ország és nincs nemzetközi szervezet, amely elveheti tőlük az önvédelem jogát! Izrael védelmi harcot folytat a terrorizmussal, a fundamentalizmussal, az emberi gonoszsággal és gyűlölettel szemben. Izrael ma pajzs, a felvilágosult emberiség védőpajzsa. Erősek az izraeliek.

De vajon meddig bírja a lelkük?

Meddig képesek a légiriadó alatt elhitetni magukkal, hogy nem a biztonságukat féltik, hanem a teraszon hagyott kávéjukat? Lehet-e mentális sérülés nélkül elviselni a folytonos veszélyeztetettséget. Van ahol másfél perc, van, ahol fél perc, s van, ahol tizenöt másodperc jelenti az életet, biztonságot – mert ennyi idő alatt kell eljutni a rakétától védett helyekre. Ezt lehet bírni napokig, lehet akár hetekig, de valamikor álljt kell parancsolni. Izraelben a folytonos rakétázások miatt felnőttek és sok száz gyermek mentálisan már megsérült. Segítünk, ahogy tudunk. A magyarországi zsidó szervezetek izraeli gyerekeket utaztatnak a Balatonhoz, hogy néhány napot pihenjenek, hogy sziréna nélkül feküdjenek, s anélkül kelljenek. Nincs ma ország a földkerekségen, amely ennyit tolerált volna. Tűzszünetet javasolt, békét parancsolt – a Hamasznak azonban Izrael elpusztítása a célja. Bármi áron! Akár a tűzvonalba terelt ártatlan palesztin gyermekek halála árán is. Izraelnek joga megvédeni saját országát, saját polgárait. Minden erejével, ám’ a lehető legkisebb saját és legalacsonyabb palesztin civil áldozatok kényszerű vállalásával.

Mi, akik eljöttünk ide, kifejezzük szolidaritásunkat Izrael és a béke mellett, mi, akik demonstrálunk, elítéljük a fundamentalizmus minden formáját, s mi, akik eleget tettünk a szervezők hívásának, elutasítjuk emberek és országok terrorizálását. Innen is kérjük a magyar kormányt, hogy a jelenleginél sokkal határozottabban ítélje el a Hamasz terrorcselekményeit és markánsabban álljon ki Izrael önvédelmi joga mellett.

Hölgyeim és Uraim, köszönöm, hogy eljöttetek.

Am Israel háj!

A rendezvényről távozva az MTI tudósítója azt látta, hogy rendőrségi tűzszerészek dolgoznak a zsinagóga épületénél. A hírügynökség értesülése szerint ismeretlenek pirotechnikai eszközt dobtak az épülethez, a nyomrögzítés idejére a zsinagógát bezártak. Az ismeretlen személy a Dohány utcai zsinagóga lépcsőjére dobta az eszközt. A police.hu közlése szerint sem személyi sérülés nem történt, sem anyagi kár nem keletkezett. A történtek nem zavarták meg a templomban folyó rendezvényt. A rendőrség garázdaság miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.

Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle