Lednitzky András: Lokálpatriótaként kötelességünk cselekedni
Forrás: Szegedi Hírhatár
Több, mint negyed százada a szegedi egyetem orvosi karán vezeti a dékáni hivatalt, a Szegedi Zsidó Hiktözség elnöke, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja, a MAZSIHISZ elnökségi tagja. Lednitzky Andrással beszélgetünk.
Mikor kezdett az egyetemen dolgozni? Hogyan lehet, hogy ennyi idő után még mindig azzal az intenzitással tudja végezni a munkáját? Lehet és tud még kihívást találni ennyi év után is?
lednitzky_szeged.jpg1981. május 1-jén kezdtem a hajdani SZOTE ÁOK-n dolgozni, dékáni hivatalvezetőként és tanulmányi osztályvezetőként. 49 éves összmunkaviszonyomból több mint 33-at itt töltöttem le, közben „másodállásban” voltam rektori, centrum hivatalvezető, szakképzési osztályvezető is, közel egy évtizedet. Számomra ez a munka mindig egy kicsit szolgálat, hivatás és hobby is volt. Törekedtem úgy az oktatókkal, hallgatókkal jó kapcsolatot ápolni, s ügyeik gyors megoldására törekedtem. A sok fiatal közötti munka állandóan frissen tartott. Jelenleg a nyolcadik dékánnal kezdem a munkát, év végével már nyugdíjasként. Tanácsadóként támogatom a hagyományok, tapasztalatok és megőrzendő értékek átadása útján. Szép és örömteli időszak volt a több mint 33 év, de hát az idő eltelik.
Ön a helyi hitközség elnöke. Sokat lehet olvasni a magyarországi antiszemitizmusról, a kirekesztésről. Hogyan látja, mit tapasztal a Napfény Városában?
1996 óta vagyok az 1781-ben alakult Hitközség elnöke. Egy csökkenő létszámú közösséget igyekszünk egy csapattal működtetni, de büszkén mondhatjuk, hogy egy élő zsinagógát viszünk tovább, őrizve a múlt hagyományait, gondozni értékeit. A város 1879-ben árvíz általi elpusztulása után a zsidóság a befogadókkal vállvetve vett részt az újjáépítésben, nagy mértékben nevéhez is fűződik a Palotás Szeged újjáéledése. Hajdan az 1900-as évek elején még 7000-es közösség működött a városban, ma már alig haladja meg létszámunka 400-at. Elődeink az 1700-as évek végétől építették, gazdagították a várost. A két világháború között legnagyobb virilistái voltak, sok fűződik a nevükhöz, a hajdani gyáriparból, élelmiszergazdaságból, mezőgazdaságból, tudományból, kultúrából, megszámlálhatatlan az az érték, amit a Pickek, Vargák, Faragók, Petzauerek és társaik alkottak. Volt zsidó iskola, kórház, árvaház, szociális otthon, színjátszókör, nőegylet, könyvtár; aztán bekövetkezett a holokauszt, amelynek következtében közösségünk, a szegedi zsidóság közel 49%-át vesztette el. A felszabadulás után újjáéledtünk, elölről kezdtük. Persze sokan külföldre távoztak 1948-ban, 1956-ban, 1967-ben, majd a rendszerváltáskor. Akik megmaradtak, építkeztek és törekedtek az értékek ápolására, megóvására. A kommunizmus évei alatt is működött zsinagógánk és ma is funkcionál, van szociális otthonunk az egyedül maradottak gondozására, rendezünk kulturális fesztiválokat, tartunk vallásoktatást, van nőegyletünk, könyvtárunk, gazdag fesztiválprogramunk. Ma, amikor ismét újjáéled az antiszemitizmus, bár országos viszonylatban Szeged békés város, befogadó város és nálunk inkább a látens vetülete jelentkezik, ebben sokat tesznek a társegyházak, a civil szerveződések – a Rotary, Lions klubok, baráti társaságok, a Közéleti Kávéház, a nyugdíjas klub. Az önkormányzattal, politikai pártokkal is jó az együttműködésünk – kivéve amelyikkel nincs, például a Jobbik, MIÉP. Mi őrizzük a Löw Immánuel által megteremtett hagyományt, mely szerint lokálpatriótaként kötelességünk a városért cselekedni.
Idén emlékezünk a Holokauszt 70. évfordulójára. A MAZSIHISZ korábban kilátásba helyezte, hogy nem vesz részt bizonyos projektekben, ha a Szabadság éri emlékmű megépül. Mi a véleménye a nagy port kavart emlékműről és a MAZSIHISZ bojkottjáról?
A Szegedi Zsidó Hitközség a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége tagja. Hosszú tárgyalásokat folytattunk a kormánnyal a holokauszt 70. emlékév megrendezéséről, számtalan programot terveztünk együtt és külön és utána ez a folyamat valahol megtorpant. A szervezők között előtérbe kerültek azok, akik a történelem átírásán fáradoztak, a németek bevonulásához kötötték az eseményeket, kizárólag az embereket mentőkről igyekeztek emlékezni, s az áldozattá vált több mint 467 000 zsidó származású magyar állampolgár kevésbé tekinthető az utókor emlékezése célszemélyének. Elkészült egy emlékmű-terv, amely Magyarország megszállására emlékeztetett, s nem a program céljának a Soa történéseire. Nyilatkoztak történészek torzítva az eseményeket, amely sértette egy közösség emlékezés kultúráját, vitákat eredményezett, míg a kormányzat pozitív fejleményeket ígért, a szót nem követette cselekedet. A képviseletet felvállaló MAZSIHISZ vezetése külső és belső nyomásra kitartott álláspontja mellett, s ha nem is bojkott hangulat, de külön ünneplés szándéka került előtérbe. Voltak, akik visszaadták az állami támogatást, mások felhasználták, történtek nemzetközi gyűjtés-kezdeményezések, a hangulat eldurvult és hosszú időnek kell eltelnie, ha mindenki kitart álláspontja mellett egy békés közélet kialakulásához. A gyilkos nem kerülhet egy táblára áldozatával. Ez az alapja a tárgyalásoknak, amire szükség van, mert nem egészséges, ha az állam múltját idézi és nem egyezségre törekszik. A megemlékezések zajlanak, külön az állami szervek szervezésében, a zsidó szervezetek bonyolításában, van, ahol az önkormányzatokkal közös szervezésben, másutt más megoldásokkal. Szegeden is lesz új emlékhely a Zsinagógánál, ahol egy gránit menóra fogja világító fényeivel a közel 2800 meggyilkolt szegedi polgár emlékét őrizni hét ágának fényeivel. Felavatására szeptember hónapban kerül sor. A kérdésre válaszolva még megjegyezném, hogy a bojkottot a civil társadalom folytatja és nem a MAZSIHISZ, aki köszönetét nyilvánítja ugyanakkor a vele szolidárisokkal.
Szegedem hogyan emlékeznek a 70 évvel ezelőtti eseményekre?
Szegeden a hagyományoknak megfelelően az 1944. június 25-27-28-án induló vasúti szerelvények napjait követő vasárnapon, 29-én emlékezünk. Az eseményeket könyvbemutatók előzik meg,amely már az Ünnepi Könyvhéten kezdetét vették, ezek többsége Szegedről és térségéből szólnak. Tartottuk a Szegedi Tudományegyetemmel, a Jad Vasem Központtal közös tudományos konferenciát, ahol közel 40 előadás hangzott el hazai és külföldi tudósok korreferátumaival, részletében elemezve a 70 évvel ezelőtti történéseket, az oda vezető úttól a végkifejletig, az állam szerepétől a társ egyházak közreműködéséig, az államhatalmi szervek intézkedéséig. Beszédet tart emlékoszlopunknál a kormánymegbízott, a holokauszt túlélő, a város polgármestere, az egyházmegye püspöke, gyászistentiszteletet a főrabbi és főkántor. Itt lesznek szerte az országból a hazatérők, a szimpatizánsok, az emlékezők. Lesznek későbbi rendezvények is a tudós főrabbi 1944. júliusi haláláról, az oktató rabbi, aki a halálmenetben is magyarságát igazolva éhhalála előtt lefordította Petőfi János vitézét héberre és másokat visszaidézve. Erre várjuk a szegedieket, sorstársainkat, barátainkat.
Tudjuk, hogy Izrael bizonyos értelemben egy zárt világ, nagyon komoly feltételei vannak még a beutazásnak is. Hogyan lett Ön tiszteletbeli konzul?
Izrael a Közel-Kelet egyedüli demokratikus országa, amely 1948-ban alakult. Világvallások székhelye, központi pontja. Nyílt ország, de saját polgárai védelmében kénytelen biztonsági intézkedéseket tenni. Nem csupán a zsidók országa, hisz számtalan keresztény, muszlim és más vallású görög-keleti, református, evangélikus, baptista, baháj vallás követője. Minden négyzetméter történelem. Ma mér számtalan turistautat szervezünk egy helyi utazási irodával, idén hetedik alkalommal indítottuk csoportot, de a katolikus püspökség a Hit Gyülekezete is szervez látogatásokat . Én 2006-ban kaptam tiszteletbeli konzuli címet, azóta kötelezettségem is szervezni a kulturális, tudományos, kereskedelmi és más kapcsolatokat. Rendszeresek kiállításaink, hangversenyeink a Zsinagógában izraeli vendégek fellépésével. Az ország nagykövete visszatérő vendégünk, izraeli Nobel-díjasok, tudósok látogattak az egyetemre, évente közel másfélszáz hallgató tanul itt. Kereskedelmi kapcsolataink is bővülnek. Reméljük, hogy előbb-utóbb a testvérvárosi kapcsolat is létrejön. Jelenleg ezen munkálkodunk.
A Szegedi Zsinagóga Európa második legnagyobb zsinagógája. Az épület előtt elhaladva azt látja az ember, hogy alapos felújításra lenne szükség. Milyen tervek vannak a rekonstrukcióval kapcsolatban?
A Zsinagóga 111 éves, kisebb javítások történtek benne, de teljes rekonstrukcióra szorul. Eddig hatszor pályáztunk a Norvég Alapra a DAOP-hoz, sajnos sikertelenül. Nem nyertük el egyszer sem a kormányzati támogatást, de központi szervünk a MAZSIHISZ sem állt ki teljes erővel mellettünk. Most is elsősorban a nemzetközi támogatást, a visszaadott állami holokauszt pénzek pótlására keresik, s nem az omladozó műemlék értéke helyreállítására. Egy olyan közösségért, akinek elődei értékeket teremtettek az országnak, a városnak, annak iparának, gazdaságának, kultúrájának, legalább annyi viszonzást várnánk, hogy a város értékét növelő épület fennmaradhasson az utókornak. Figyeljük a pályázatokat, igyekszünk a legjobbat produkálni, de itt kis összegek már nem oldják meg a gondot, a beázás miatti épületrongálódás javítását, a balesetveszély elhárítását. Ha már legalább másfél milliárd kellene a helyreállításhoz, s az idővel az épület állaga csak romlik. Minden segítséget örömmel fogadunk, s ezért tervezzük a nemzetközi közvéleményhez fordulást. A város önkormányzata segítsége ma már kevés, ők a kisebb javításokhoz hozzájárulnak és mindenkor partnereink. Reméljük, hogy egy esetleges közös pályázat előbb-utóbb találkozik minden érdekelt szándékával.
A Hitközség elnökeként milyen tervei, elképzelései vannak a jövőt illetően?
Főállású munkahelyemről előbb-utóbb nyugállományba vonulok, a Hitközségben és megtisztelő tiszteletbeli konzuli posztomon még vannak teendőim. Rendezvények szervezését is tervezem, hamarosan nyilvánosságra kerül a X. Szegedi Őszi Zsidó Kulturális Fesztivál programja, a XIX. izraeli vacsoraest műsora, a kapcsolatépítés eseményei. Újraválasztódik a Szegedi Magyar-Izraeli Baráti Társaság, közel 4 közhasznú alapítványunk, egyesületünk céljai megvalósítása is előttünk áll. Országosan a MAZSIHISZ újjáépítésében is részt kívánok vállalni, a mérsékletre, önmegtartóztatásra, jó célok, stratégiák és taktikák kimunkálásra mindannyiunkra szükség van. Nagy célok talán még lesz erőm részt venni benne. Megpróbálom. Erre csapatra van szükség, együttműködésre és a civil társadalom támogatására. Idősben, de mégis fiatalosan. Köszönöm érdeklődésüket.
