Nem szakad vége egy Hungarikumnak
Schweitzer József / Forrás: Szombat
Kis írásunk címét kölcsönvettük Köves Slomó rabbinak a Szombatban megjelent írásából. Azzal a különbséggel, hogy amit ő megkérdőjelez (kérdőjelet tesz a hungarikum után), azt mi állító mondatban használjuk.
schweitzerint_1.jpg
Fotó: Kallos Bea / MTI
Köves Slomó a neológiát egy sajátos hungarikumnak tartja, amely írásából kitűnően egy súlyos tévedés következménye. Szerinte a tévedés lényege az, hogy a magyarországi zsidóság egy része a polgári és felekezeti egyenjogúsítás következtében és szerinte a Rákosi-rendszer hívó szavára, az asszimiláció érdekében lemondott zsidó mivoltáról.
Szerinte a Rákosi-rendszer azzal érvelt, hogy ha nem lesztek zsidók, nem lesz antiszemitizmus, ugyanakkor pedig azt kívánta, hogy a szakrális zsidóság kivételével, a zsidóság ne legyen jelen a közéletben. Minő ellentmondás. A Rákosi-rendszer nem kért és kívánt, hanem mint nyíltan megvallotta, diktatórikus rendszer volt, amely adott egy ösvényt a felekezetek számára, de ez túl széles utat a felekezeti életnek nem engedett.
Ebben tehát súlyosan téved, amikor itt nem ismeri a diktatórikus társadalmi rend egyházi, felekezeti vonatkozásait. De ennél még nagyobb tévedés, hogy a neológia vallási vezetői és tudósai soha nem foglalkoztak hittudományi kérdésekkel, hanem szinte kizárólag a történelem feldolgozására és vallási szövegek fordítására összpontosították munkásságukat.
A fiatal rabbinak eme nagy önbizalomról, de fájdalom, nem kellő ismeretről szóló megnyilatkozásait nem lehet cáfolat nélkül hagyni.
A zsidó hagyomány a bántásokra többféle feleleti megoldást ismer. Az egyik szerint szótlanul tűrjük a bántalmakat, s e szótlan önfegyelmezés fejében, az örök élet jutalmazásában bőséges részünk lesz: haneelovin veén aulvin, saumrin herpochon, vöén mösivim, vagyis hallgatják sértegetésüket, de nem reagálnak azokra…
A teljes írás ide kattintva olvasható el
Kapcsolódó írás:
A Hungarikumról – másképpen
