Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

A képeken életre kelnek az elpusztított családtagok

Bőhm Ágnes / Forrás: NOL

sdasdsadx

Különleges élmény Michal Gavish izraeli festőművésznő február 21-től április 20-ig látható kiállítása a budapesti Zsidó Múzeumban.


Belépve a második emeleti kiállító térbe hirtelen egy furcsán kellemes érzés fogja el az embert. Olyan, mintha mindig erre vágyott volna: Nagy család, meleg otthon, kényelmes, tágas szobák, régi szép bútorok, sok gyerek, életnagyságú felnőttek, őszintén szemünkbe néző női, férfi alakok. Valahogy elmúlik a hiányérzetünk, a bizonytalanságunk: a sok rokon, unokatestvér, hozzánk közel álló emberek látványa között.

„Apám családja, a Gertlerek, Budapesten a Nagydiófa utca 16-ban éltek, míg át nem költöztették őket egy zsúfolt csillagos házba, néhány sarokkal odébb, a Király utca 33-ba. Édesapám, öccsével együtt, előtte a Wesselényi utcai zsidó iskolába járt. Nagyapámat, Gertler Jakabot magyar csendőrök a pályaudvarra vitték. Látták, amint a vonat mellett állt és integetett. Soha többé nem látták őt viszont. Dédnagyapám, Deutsch Lajos 1944. márciusában otthonából lement az utcára kenyeret venni. Dédnagyanyám le akarta beszélni, de ő ragaszkodott hozzá. Ekkor látták utoljára.” Így írt saját gyökereiről első budapesti kiállításának katalógusában a már Izraelben, a Givat Oz kibucban 1956-ban született művésznő.

A termeken átsétálva Michal Gavish családjánk elpusztított tagjai mintha élnének, mintha beszélni tudnának, akár megérinthetnénk őket. A művésznő különleges, multimédia technikával éleszti fel szellemfiguráit.

A 2012-ben készült „Családi fotó” című művén a művész maga is látható, amint a képen a családtagok közé áll, pótolni az elveszett időt, azért, hogy még közelebb érezze magához őket. Az egyik álló figurára mutatva Michal a termeken áthaladva meséli: „Anyai nagyapámat innen, Budapestről Ukrajnába, Kamenyec Podolszkba vitték el, ha jól tudom ott 1941-ben pusztult el, mivel ő Lengyelországból idejött zsidó volt”.

A közeli Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga falán álló emléktábla szerint: „1941 augusztus végén a nácik 16000–18000 Magyarországról „rendezetlen állampolgárság” okán deportált zsidót Kamenyec Podolszkíjban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt (a templomban) működött”!

A festőművész családja régi fotóit felhasználva, különlegesen áttetsző tüll anyagra, fehér fátyolra festette és rajzolta meg családja újra megálmodott alakjait. A jelenleg San Franciscóban élő és alkotó izraeli művésznő ezt a kiállítását először amerikai otthonában, azután Lipcsében, majd Tel Avívban és most Budapesten mutatja be.

A Zsidó Múzeumban láthatón tárlatról április 17-én – a művész személyes jelenlétében, a közönség előtt – egy szakmai beszélgetést tartanak.


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle