Szól a kakas már: az elveszett magyar zsidó népzenéről
Dobray / Konzervatórium
A magyar anyanyelvű zsidóság hagyományos zenéjét és táncait nem őrzi semmilyen hangfelvétel, kotta vagy leírás. A holokauszt előtti időkben léteztek magyar zsidó zenekarok, de ezek nem élték túl a deportálásokat.
A filmben a Muzsikás együttes egy máramarosi román cigányprímás – Gheorghe Covaci (Farkasrév, Románia) – segítségével próbálja életre kelteni a régi magyar zsidó népzenét, amely kölcsönhatásban állt más vidékek zsidó dallamvilágával, stílusával éppúgy mint a velük élő – magyarok, románok, cigányok – népzenéjével. (Rendező: Szomjas György, 1992)
A Magyarországon Szól a kakas már, külföldön Máramaros, The Lost Jewish Music of Transylvania címmel megjelent CD-n felső-Tisza-vidéki és erdélyi zsidó zene szól. Olyan muzsika, amelyet vagy elveszettnek hitt mindenki, vagy még a létezéséről sem tudott. S mikor kiküldték az album demóját az Egyesült Államokba, egy bostoni zsidó zenekutató azt írta vissza, hogy valószínűleg át kell értékelniük addigi kutatási eredményeiket. Mert hogy ők sem tudták, hogy ilyesmi még létezik egyáltalán. (…)
Miután a háború alatti deportálásokat egyetlen zsidó zenész sem élte túl ezért csak a zsidó közösségekben negyven évvel korábban rendszeresen zenélő cigány muzsikusok között lehetett erdélyi klezmer nyomaira bukkanni. Így találtak rá a máramarosi Gheorghe Covaci prímásra és a vajdaszentiványi Toni Árpád cimbalmosra, akiknek repertoárja Simon Zoltán gyűjtései mellett a lemez gerincét alkotta.”
„Valahol Kaliforniában a fiúk – vegyes összeállítású műsoruk részeként – három számot játszottak erről az albumról. Egyszer csak azt látom, hogy egy varkocsos, idősebb hithű zsidónak tűnő férfi mindenkit félrelökött, kikapott a tömegből egy nőt, és a Chasid táncra vadul ropni kezdte. Széthúzódtak körülötte az emberek, mindenki azt hitte, ő is a műsor része. Majd jött a Szól a kakas már, és ugyanez a fickó bömbölve zokogott.”
(Jávorszky Béla Szilárd: Muzsikás 40, 2013 128.,130.)
