Vámos Tibor akadémikus: Az emlékezés a tanulság kötelezettsége
Halottaink nem támadnak fel, szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja – mondta Vámos Tibor akadémikus, holokauszt-túlélő a budapesti gettó felszabadításának 69. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, pénteken a budapesti Dohány utcai zsinagógában. Alábbiakban az elhangzott beszédet közöljük.
Mire emlékezünk? és miért emlékezünk? Halottaink nem támadnak fel, szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja.
Az emlékezés a tanulság kötelezettsége. Számunkra, zsidóknak és nem-zsidóknak, túlélőknek, akik személyesen élték meg ezt a történelmet és mindazoknak, akik az idő ajándékaként lettek túlélők, azaz a bennünket követő nemzedékeknek. Akárhogy érintette őket és környezetüket az embertelenség kora, a történelem különös visszatérő ciklikussága és vissza nem térő változatossága mindannyiunkat érinti.
A visszatérő ciklusokat az emberben rejtőző és kitörő, tartós átkok gerjesztik, a gyilkos indulatok, a gonoszság ezer arca, a tudatlanság, a gyávaság, a fosztogatás lehetőségének keresése és kihasználása annak az irigységnek az ösztönéből, amit a tízedik parancsolat olyan különös részletességgel sorolt fel.
Így térhetnek vissza az emberek lelkének jobbfelében, a tanulságok nyomán is az emberbarátságnak, az áldozatkészségnek, a mások megértésének és e megértések kutató jóakaratának vonásai.
Így viseljük a történelem tanulságainak felelősségét mi, akik még itt élő tanúk vagyunk. Ez a tanúság pedig a történelemről, mint folyamatról szól. Arról a folyamatról, ami az első világháborús veszteségek után nem volt hajlandó számot vetni a megroppanás évszázadának készülődő okaival, hanem egy torz folytatásba kapaszkodva, bűnbakok ideológiáival, ebben kiemelten az állampolitikai szintre emelt antiszemitizmussal és hasonló gyűlöletekkel kergette az országot két évtized alatt a második elvesztendő háborúba, nemzeti romlásba, a náci világuralom-rémálom karmaiba. A deportálások 51 napja, a 147 vonatszerelvény húszezer flagelláns csendőr golgota-kísérete „csak” végjátéka volt ennek a folyamatnak.
Mi, a tanúk, nemcsak a nemzeti dekorációba burkolt nemzet-prostitúció végső aktusára, az önmegadó megszállásra, hanem a prostitúció mély gyökereire, hosszú züllésútjára emlékezünk, a mai és holnapi magyar nemzet tanulságos jövőszemléletéhez igyekszünk hozzájárulni. A náci Németországgal szemben a maira hivatkozunk, amely a történelmi mérlegek kemény értékelésével, a náci rabságot a demokrácia erőinek bukdácsoló győzelmével szembeállítva tekint saját múltjára és így válik a mai Európa béke- és jóléthatalmává.
Nem sorolom sokadikként a ma itt, Magyarországon feltörő, egyre gátlástalanabb szennyáradatot, sem azokat a nemzeti betegségtüneteket, amelyek veszélyhordozó emlékezet- szépségtapaszokkal támasztják és újítják fel a katasztrófákba csúsztató hamis tudatokat.
Gegen Vergessen für Demokratie, a felejtés ellen a demokráciáért, a mozgalma a mostani német államelnöknek, Joachim Gauck tiszteletesnek, aki számunkra is példamutatóan és ebben a másik szellemben értékeli országának elmúlt ötven-hetven évét.
A katolikus liturgia tanulságosan szép gondolata a gyónás, a bűnbánat és a feloldozás hármas rendje. De feloldozás, tisztulás és újra kezdés, csak a gyónás és a bűnbánat után következhet. Ez felemelő erkölcsi erő és nem megalázó szerep. Amíg itt vagyunk, élő tanúk, ehhez ragaszkodunk, ebben kínálunk támogatást!
