Ismertesd meg velük az utat, melyen járjanak…
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:04 óra, az ünnep kimenetele: 17:14 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:14 óra után.
A Tórából ezen a héten a „JITRÓ” heti szakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És világítsd meg nekik a törvényeket és a tanokat, ismertesd meg velük az utat, melyen járjanak és a cselekedeteket, melyet cselekedjenek.” (Dr. Bernstein Béla fordítása)
Jitró – Midőn hallotta
Jitró hetiszakasza tizenhét micvát, három tevőlegest és tizennégy tiltót sorol fel, melyek között megtalálható a tíz legismertebb, az Ászeret HáDibrot, azaz a Tízparancsolat.
A párásá első része a Szináj-hegyi Kinyilatkoztatás előzményeit, az utolsó napok előkészületeit beszéli el. „És Mózes kiment az ő apósa elé, leborult és megcsókolta őt és kérdezték egymást jólétük felől, azután bementek a sátorba” (18:7).
Bölcseink egy része úgy gondolta, komoly megtiszteltetés érte Jitrót, hogy Mózes elément és üdvözölte, más vélemény szerint ez volt a természetes. A rabbinikus irodalom több helyen kiemeli az udvarias viselkedés fontosságát, a másik ember üdvözlésével kapcsolatban az egyik legelfogadottabb javaslat, hogy igyekezzünk minden embertársunkat megelőzni a köszönésben.
„És felelt az egész nép egyetemben és mondta: mindent, amit az Örökkévaló szólt, megteszünk” (19:8). Miért hangsúlyozza a Tóra, hogy az egész nép „egyetemben” jelentette ki, hogy az Ö-való által elmondottakat megcselekszi? A vilnai gáon szerint „a zsidó néphez tartozó egyén – legyen akár teljesen (jellem)hiba nélküli cádik – nem tudja megtartani a Tóra valamennyi micváját, csak Izrael közösségének egésze lehet képes erre. Hozzáfűzte: az Ö-való szavait maradéktalanul végrehajtani csak abban az esetben lehet, ha Izrael fiai mindannyian az atyák földjén tartózkodnak, (ebből adódóan) lehetetlen, ha szétszórva, diaszpórában vannak a népek között.
A kivonulás, és ennek megfelelően a Kinyilatkoztatás a 2448. esztendőben történt, de a pontos dátum megállapítása már nem egyértelmű. R. Joszi HáGlili és a Bölcsek vitáznak arról a Talmudban, hogy a hónap melyik napján került sor a Tóra átadására (Sábát 86b-87a): sziván hónap 6-án, vagy a rákövetkező napon, azonban mindkét álláspont megegyezik abban, hogy szombaton történt.
Két tórai verset állítanak egymás mellé, melyek közül az egyik így hangzik: „Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld” (20.8.), máshol pedig írva van: „ó”emlékezz meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból” (13.3.), mivel mindkét mondatban szerepel az „emlékezz meg” kifejezés, bölcseink kikövetkeztették a jeles napot. „Szenteld meg őket ma és holnap (…) legyenek készen a harmadik napra” (19. 10-11.) olvashatjuk a Tórában, a Zohár pedig elmondja, hogy ezen előkészületek hatására Izrael fiai olyan szellemi – erkölcsi színvonalra jutottak, mint amilyen szinten Ádám volt a bűnbeesést megelőzően.
A zsidó nép tagjai angyalokhoz voltak hasonlóak, és ha nem vétkeznek az aranyborjúval, akkor örökké éltek volna (Zohár, Smot Rabba). A Tóraadás előtt I-ten gyógyító munkába kezdett, a vakok visszanyerték látásukat, hiszen írva van: „az egész nép látja” (20.18.), a süketek ismét hallottak („megtesszük és meghallgatjuk” 24. 7.), a bénák lábra álltak („a hegy lábánál álltak” 19. 17.) és a többi beteg is egészséges lett (Mechilta).
Az Ö-való utasítja Mózest: „Eredj, menj le, aztán jöjj fel…” (19.24.), a nép a hegy körül felállított kerítésen kívül foglal helyet, az elsőszülöttek felmehetnek a hegyoldalra, Áron valamivel feljebb helyezkedik el, és Mózes az egyetlen, aki felmegy egészen a hegy tetejére. Ő már korábban is a Szináj tetején volt, azért küldte le I-ten, hogy az első parancsolat elhangzásakor senki ne legyen „mellette”, nehogy azt gondolják, hogy Mózes szól hozzájuk a hegy tetejéről. I-ten felfüggesztette a hegyet a nép feje fölé, és így kényszerítette őket, hogy elfogadják a Tórát, a már elfogadott írott tan mellé a szóbeli tant is (Tanchuma).
Az Ö-való földrengés, villámlás és mennydörgés közepette ereszkedik alá a Szináj- hegyre, és az ott lévők valamennyi érzékszervükkel egyszerre („látta a hangokat” 20.18.) érzékelik és veszik át I-tentől a zsidóság legnagyobb kincsét a Tórát.
A Tízparancsolat elhangzásának rendkívüli körülményeit illusztrálja az alábbi történet. A guri cádik, rabbi Jichák Meir fiatal korában kitűnt szorgalmával és különleges jártasságával a zsidó tudományok minden területén. A város nagyjai kifejezetten szerették idejüket vele tölteni, örömükre szolgált, hogy az ilyen alkalmakkor sokat tanulhattak a hálácáhá vagy az ággádá témaköreiből. Egyszer, egy ilyen összejövetelen egyik látogatója az alábbi kérdéssel fordult rabbi Jichákhoz: A Tóraadásról olvassuk: „az egész nép látta a hangokat”(20:15). Felmerül a kérdés: nem lett volna elég csak hallani a Tízparancsolat szavait? Miért volt szükség arra, hogy lássák is a hangokat?
A rabbi kedvesen fordult a kérdezőhöz, válaszát ezekkel a szavakkal kezdte: mi lett volna a Szináj-hegyi Tóraadásnál, ha őseink csak hallották, de nem látták volna a hangokat? Nyitva hagytak volna egy ajtót a bűnösöknek, hogy jöjjenek és vádaskodjanak: „azt hallottátok füleitekkel: Neki lopj!”. A „ne lopj” parancsolat, az itt említett Neki lopj pedig: héber kiejtésben – lo tignov – nincs különbség, csak leírva, erre alapozta a rabbi szellemesnek igen, de komolynak semmiképpen nem tekinthető válaszát.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
