Te pedig emeld föl botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:55 óra, az ünnep kimenetele: 17:05 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:05 óra után.
A Tórából ezen a héten a „BÖSÁLÁCH” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„.Te pedig emeld föl botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izráél fiai a tenger közepén, szárazon ” (Mózes 2. 14:16.: Dr. Bernstein Béla fordítása)
Bösálách – És volt, midőn elbocsátotta
(Mózes 2. 13:17-17:16.)
116 mondatból áll a holnap délelőtt olvasandó szidra, melynek első felében történelmünk legnagyobb csodájáról, a Nádas-tengeren való átkelésről, illetve annak előzményeiről olvasunk. Ez olyannyira igaz, hogy pontosan 58 vers foglalkozik ezzel a témával, vagyis a párásában található pászukok fele. A második 58 vers egész másról szól:
Izrael fiai három napig vonultak a pusztában, nem jutottak vízhez, és jó szokásukhoz híven zúgolódni kezdtek, nem a sorsot és nem is Istent kárhoztatták, hanem, szinte magától értetődően Mózest. Jesája prófétától tudjuk, a víz a Tóra metaforája (55:1), és a bölcsek úgy gondolják, hogy a pusztában vándorló őseink e napokban negligálták a Tóra tanulást, és ez vezetett ahhoz a spirituális zuhanáshoz, melynek következményeként kitört az aktuális ribillió.
A hagyomány szerint Mose rábénu ekkor rendelte el, hogy ne teljen el három napnál több soha a Tóra olvasása nélkül, vagyis ekkorra datálható a mai hétfő-csütörtök-szombat tóraolvasási rendszer kialakulása. Bölcseink véleményének teljes tiszteletben tartásával meg kell jegyezzük, hogy a nép nem Tórát, hanem vizet követelt, ami jogos igénynek mondható. Hiszen arról meggyőződhettek, hogy az Örökkévaló képes arra, hogy rendkívüli eseményeket a természet törvényeit meghaladó módon kezeljen, de azt nem tudhatták, hogy mi lesz a hétköznapokkal, illetve a hétköznapok szükségleteivel.
Nem voltak abban az élethelyzetben, hogy a nagy csodáról a kis csodák bekövetkezésének valószínű voltára következtessenek, hiszen több száz év fogság állt mögöttük, ami a csodák iránti fogékonyság gyengüléséhez vezet, arról nem is beszélve, hogy a szabadság első hete sem adott módot az elmélyült gondolkodásra, hiszen mindenre volt idő, csak erre nem. Olyan sebességgel kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy még az általuk gyúrt tésztának sem volt ideje megkelni, mentek néhány napot, és azt kellett tapasztalniuk, hogy a kor legerősebb hadserege közvetlenül a nyomukban van.
Igaz ugyan – vethetjük közbe, hogy Isten a vizet a menekülés útjává tette számukra, míg az üldözőknek a vesztét okozta, de az ennek okán érzett eufórikus állapotot gyorsan felváltotta az előbb halk, majd egyre hangosabbá váló közös töprengés, és egyidejűleg többszázezer szíve markolt a kérdés: ez eddig rendben van, de most mi lesz? Mózes megpróbált közbelépni: „Ne féljetek, álljatok veszteg és lássátok az Örökkévaló segítségét, melyet veletek cselekszik ma, mert amint láttátok az egyiptomiakat ma, úgy nem fogjátok többé őket látni soha sem! Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok”!
Vagyis ne féljenek azok, akik a tengerbe akarják vetni magukat, a visszatérni vágyók nem látják többet az egyiptomiakat, a harcolni szándékozók helyett I-sten fog küzdeni, akik imádkozni akarnak, most inkább hallgassanak!
Mose rábénu csillapító szavait a Teremtő zárja le: „Mondta az Ö-való Mózesnek: Má ticák eláj? Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy vonuljanak”. Meglepő fordulat, eddig ugyanis Mózes a körülményekhez képest nyugodtnak látszott, nem teljesen világos, miért szólt szigorúan hozzá I-sten.
Rabbijaink eltérő válaszai közül az Or HáHáim véleményét emelném ki, aki (nagyjából) a következőket mondta: nemde a veszélybe került ember első reakciója, hogy imával forduljon I-stenhez? Miért tiltotta meg nekik ebben a helyzetben? Azért, mert bizonyos érdemekkel rendelkeznie kell az Ö-valóhoz fohászkodó embernek. Az isteni segítség csak az ember által megkezdett helyes úton érkezik, az első lépés megkezdéséhez nem nyújt támaszt.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
