Ez a hónap nektek a hónapok kezdete
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:47 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:58 óra után.
A Tórából ezen a héten a „BO” heti szakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között.” (Mózes 2. 12:1-2. / Dr. Bernstein Béla fordítása.)
Bo – Menj be
(Mózes 2. 10:1-13:16.)
Múlt héten olvashattunk az egyiptomiakat sújtó első hét csapásról, erre a hétre három maradt: a sáskák, a sötétség és az elsőszülöttek halála.
A kilencedik csapással kapcsolatban így ír a Tóra: „Mózes kinyújtotta kezét az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napig. Nem látta egyik a másikat és nem kelt fel senki a helyéből három napig; Izrael minden fiainál pedig világosság volt az ő lakóhelyeiken” (10:22-23).
Miért sújtotta a Szent Áldott Ő sötétséggel Egyiptomot? – teszi fel a kérdést a midrás.
A kérdésre egymástól teljesen eltérő magyarázatokkal szolgál a rabbinikus irodalom. Az egyik magyarázat szerint I-ten ígéretének végrehajtásához volt szükség sötétségre, a Teremtő ugyanis a következőkkel kecsegtette Mózest: „És én kegyet adok a népnek az egyiptomiak szemeiben; és lesz, ha elmentek, nem mentek el üresen. És kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és házában lakó nőtől ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat; és tegyétek fiaitokra és leányaitokra és így kiürítitek Egyiptomot” (3:20-21).
Érthető, hogy az egyiptomiak nem voltak elragadtatva az ötlettől, és igyekeztek elkerülni a búcsúajándékok átadását. A midrás szerint őseink számára nem csupán lakóhelyükön, Gósen földjén volt világosság, hanem mindenhova elkísérte őket e különleges fény, éppen ezért „házigazdáik” hiába tagadták le tulajdonukban lévő értéktárgyaikat, bízva abban, hogy a sötétben nem lesznek fellelhetőek, Izrael fiai világosan láthatták, és „kölcsönvehették” azokat.
Hetiszakaszunkban utasítást kapunk: „hét napig maceszt egyetek”, ugyanakkor Dvárim könyvében azt olvashatjuk: „hat napig maceszt egyetek, a hetedik nap pedig gyülekezés legyen Örökkévaló Istenednek”.
Rási a Talmud (Pszáhim 120a) alapján azt mondja: a „hat napig maceszt egyetek..” vers azt tanítja, hogy a macesz fogyasztása a hetedik napon opcionális (r’sut), és a hét napos („hét napig maceszt egyetek”) általános szabályból (klál) kiválva nem kizárólag önmagáról, hanem az általános szabályról is tanít, azaz a macesz fogyasztása hét napon át opcionális, és nem kötelező.
A poszkim véleménye megoszlik, Baál háItur és Rásbác szerint hét napig tartózkodni kell a kovászos fogyasztásától, nehogy áthágjunk egy tiltó micvát, de a macesz fogyasztása egyértelműen opcionális, és nem micva.
Ezzel szemben a Ros úgy véli, igenis micva, és félünnepen azért nem raknak tfilint, mert egy másik „jel” (ot), a macesz előírása van érvényben azok alkalmával.
Ibn Ezra és a Hizkuni magyarázata szerint micvának számít a macesz fogyasztása a hét nap során, és a Gemárá „opcionális” kifejezését úgy értelmezik, hogy nem számít kötelességnek (hijuv) a fogyasztása, de ha valaki mégis megteszi, az micvát hajt végre.
A Rámbám szerint (Hilhot Hámec umácá 6:1): „tevőleges tórai parancsolat maceszt enni (Niszán) tizenötödike éjjel…de a többi napon opcionális…”.
A Sulhán Áruh is hasonlóan ír: „nem kötelesség maceszt enni, csak az első éjszaka”. Nem teljesen egyértelmű, hogy ezen vélemények alapján annak ellenére, hogy nem vagyunk kötelesek maceszt enni a többi napon, vajon ha mégis eszünk, akkor micvát hajtunk végre, vagy sem. Két másik forrásunk szerint (Áruh HáSulhán, Misna B’rurá a Grá alapján) „van benne micva”.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
