Fekete György: tanultam és tanítottam is a zsidótörvényekről és a Vészkorszakról a Kádár-rendszerben
Vélemény / Fekete György írása
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes leértékelte/hiteltelenítette számos, ma már nyugdíjas, de korábban évtizedeken át tisztességes szakmai munkát végző tanárember teljesítményét.
Az antiszemitizmussal foglalkozó, itthon rendezett nemzetközi konferencián (Tom Lantos Intézet, 2013. október 1-2.) felszólalásában azzal magyarázta Miniszterelnök-helyettes Úr a kései felelősségvállalást (a magyar államét? a magyar társadalomét? a holokausztért), hogy a kommunista rendszerben Horthyékra kentek mindent, s a fiatalabb nemzedékek, akiknek nem tanították, ami történt, csak a rendszerváltás után, mintegy sokként szembesültek „az önpusztító ámokfutással …”
Hadd jegyezzek meg néhány idevonatkozó dolgot. 1965 és 1969 között a csepeli(!) Jedlik Ányos Gimnázium diákja, 1970-től 1975-ig az ELTE BTK történelem szakos hallgatója voltam. Mindegyik oktatási szinten tanultam a deportálásokról, a 600 ezer zsidónak minősített magyar civil meggyilkolásáról (több mint 400 ezer halálra adására a náciknak, a zsidó munkaszolgálatosokról; legfeljebb Kamenyec-Podolszk maradt ki, de Újvidék nem).
Majd pedig tanárként taníthattam a zsidótörvényekről, a Vészkorszakról – már 1976-ban! A holokauszt kifejezés eleinte valóban „nem volt forgalomban”, de nem az egyébként valóban nem polgári demokratikus Kádár-rendszer viszonyai miatt, hanem mert idő kellett, amíg a fogalom elterjed nálunk is. Az 1980-as évek közepétől már tanárkollégáim és jómagam használtuk ismeretátadó munkánkban.
Navracsics tájékozatlan, ám az is lehet, hogy ez alkalommal politikai megfontolásra visszavezethető, szándékos torzítással vázolta a szóban forgó kérdést a tanácskozáson.
Forráskritikailag hiteles bizonyítékok arra, hogy Navracsics miniszterelnök-helyettes nem az igazat mondta, amikor azt állította, hogy a Kádár-rendszer idején elhallgatták az ifjúság elől a Soát:
1.1/ Jóvérné Szirtes Ágota: Történelem a gimnáziumok IV. osztálya számára. Negyedik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1986. Ez a tankönyv a 122. és a 128. oldalon – a második világháborúra vonatkozó egyetemes és magyar történeti tudnivalók szintetizált kifejtésének keretei között – konkrétan és külön passzusban, valamint visszautalásokkal tárgyalja a magyarországi holokausztot.
1.2/ Történelem. A dolgozók középiskolái számára IV. Hatodik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1977. Balogh Endre munkája. A 260. oldalon írja a vidéki zsidóság (számszerűen is jelölve: „mintegy 450 ezer ember”!) deportálását és elpusztítását.
A közoktatásban – hivatalos befogadással, sőt bátorítva! (a szakfelügyeleti szervek által hol tűrve, hol ösztönözve, ugyanakkor már a tanárjelöltek metodikai képzésében kihangsúlyozva) – létezett annyi tanári szabadság, hogy az ismeretátadásban a tankönyv csupán a kötelező minimum, számonkérésben pedig az elvárható maximum…
2/ Balogh S., Gergely J., Izsák L., Jakab S., Pritz P., Romsics I.: Magyarország a XX. században. Kossuth Könyvkiadó, 1985. A 241-242. oldalon – általános történeti kézikönyvként – részletesen tárgyalja a deportálásokat és a meggyilkoltak számát.
3/ Balogh-Izsák-Gergely-Föglein: Magyarország története 1918-1975. Tankönyvkiadó. Budapest, 1986. Ez a – kifejezetten a pártállam ideológiai indoktrinációja jegyében készült(!) – felsőoktatási tankönyv a 112-113. oldalon, külön részcímmel („A magyarországi holocaust [sic!]”) elég pontosan bemutatja a zsidóságot és a cigányságot sújtó borzalmakat, utalva az akkori magyar társadalom felelősségére is.
A tanerők rendelkezésére állt: Magyarország története 1918-1919 1919-1945, MTA (1976), 1159-1162. old.
A fent jelzett irodalmak különböző mélységben ugyan, de egyaránt „tudósítanak” a zsidótörvényekről.
Rendben. Legyünk jóhiszeműek. Navracsics úr nem történész, hanem jogász (bár a jogi karra anno szintén kötelező felvételi tárgy volt a történelem…). Nem fogalmazott tudatosan valótlant, csak tudatlan. Ellenben körülveszi egy egész szakmai, tanácsadó udvartartás! – Schmidt Mária, Tőkéczki László, Romsics Ignác történészek, és még ki tudja, kik…
Navracsicsot mégis megtapsolta a konferencián jelenlevő összes kül- és belhoni zsidó szervezet képviselője. Amiképpen akkor is, amikor elhallgatta a kormány és a FIDESZ felelősségét az antiszemita megnyilvánulásokért (Orbán Viktor publikusan barátkozik szélsőjobboldali médiafigurákkal, orgánumaik olvasására szólítva fel a közönséget, nácibarát irodalmi személyiségeket emeltet be a Nemzeti Alaptantervbe, eltűri a parlament elnökétől, hogy Hitler- és Göbbels-rajongóként politizáló „költő” mellett demonstráló, határainkon túlnyúló tanulmányi versenyt védnököljön és így tovább).
A szerző nyugdíjas tanár
| A Mazsihisz internetes oldalán olvasható írások az adott szerző álláspontját és nem feltétlenül a Mazsihisz véleményét tükrözik. |
