Chesván: A zsidóság mérték és viszonyítási arány
Zsidó hónapok / Chesván
Az őszi ünnepek során a zsidó lélek akarva-akaratlanul közel kerül Istenhez. A hithez, a valláshoz, a tradícióhoz, a filozófiához, az etikához, a transzendens világhoz, a misztikumhoz, a történelemhez, az irodalomhoz, a zenéhez. Vagyis az emberi alkotás összességéhez.
Ez az a teljesség, amely évezredek óta lenyűgözi a lelket, a szellemet, amely betölti világunkat, elvarázsolja gondolkodásunkat, befolyásolja érzelmeinket, s felemeli gyarló voltunkat a teremtés csodájához.
A zsidó ember – olyan mértékben, amely megadatott a számára – részese ennek a megejtő emelkedettségnek. Bölcseink egyike egyszer azt mondta: a zsidóság az egyetlen olyan méreg, amely betölti egész valónkat csakhogy pozitív módon gyakorol hatást életünk minden vonatkozására.
Eszmélő akaratunk sarkall a tanulásra, a minél több és többféle tudás megszerzésérére, pontos keretek között segíti időbeosztásunkat, fegyelmezi életvitelünket, megszabja morálunkat, irányítja családi kapcsolatainkat, elvezet bennünket a minőség feltétlen tiszteletéhez.
Ez a méreg jótékony, általuk vonzódunk a közösséghez – gondoljunk csak a minján intézményére –, s válik fontossá az alkotás, a szorgalom, a tehetség. És ez az a dolog, amely az élet minden idejében keretek között tart bennünket és erőt ad számunkra a holnapi fáradhatatlan cselekvéshez, a derűlátó jövőhöz.
A zsidóság mérték és viszonyítási arány a számunkra, a barátságos harmónia a tömegvonzás végtelen rendszerében. És a zsidóság szerelem is, vágy és beteljesülés és örök minta a minőségi magatartásra. Nem útmutató az egyéni életre, hanem egyenleg, átlag a sorsok összességében és szabad akaratunktól függ, hogy az életek, a minták hatalmas gombolyagából melyik szálat húzzuk ki magunknak, melyik fonalat választjuk, hogy melyik vezessen minket tovább, a végtelen felé.
A Tóra legelső szidrája, a Börésit a „Kezdetben” szava adta meg, indította el az első a legfontosabb gondolatot a számunkra, s a második a Teremtés, Noé vízözön utáni története, a remény ígérete és a szivárvány jelképe jelzi a csodálatos folytatást. Hogy emberként, morális lényként fáradhatatlan alkotóként hasonlatosak kívánjunk lenni az Örökkévalóhoz. Vagy legalábbis tegyünk kísérletet erre, folytatva a zsidó ősök kincses hagyatékát.
Benedek István Gábor
