Németország: neonáci per sok hibával
Kasza László / 168óra
A múlt héten kétszeri halasztás után megkezdődött Münchenben a világszerte nagy érdeklődéssel várt neonáci per. A magát Földalatti Nemzetiszocialistának (NSU) nevező terrorista csoport egyetlen élő tagja, a harmincnyolc éves Beate Zschäpe áll a bíróság előtt.
Azzal vádolják, hogy tagja volt annak a háromtagú bandának, amely az ügyészség szerint 1998 és 2011 között tíz gyilkosságot, két robbantást és tizennégy bankrablást követett el az ország különböző tartományaiban. Az áldozatok között nyolc török, illetve egy görög származású kiskereskedő és egy német rendőrnő van. A banda két férfi tagja, Uwe Mundlos és Uwe Bönhardt elfogatása előtt öngyilkos lett. A vádlottak padján ül még négy olyan személy is, akiket az ügyészség az NSU támogatásával vádol.
A pert már jóval a kezdete előtt az NSZK eddigi története második legfontosabb bírósági tárgyalásának tekintették. A hatvanas években a német jogállamnak és társadalomnak a baloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorista banda tagjaival kellett leszámolnia. Most a köztársaság rendjét jobbról támadó és a neonáci ideológia nevében gyilkoló csoport tevékenysége felett kell ítéletet mondani.
Az NSU tagjai „a német faj tisztaságát megőrző népi mozgalomnak” tekintették magukat. Céljuk „a nemzetrontó cionistáktól, liberálisoktól, baloldaliaktól megtisztítani a német népet”. Ezt úgy gondolták megvalósítani, hogy sorozatban meggyilkoltak nyolc török és egy görög származású kiskereskedőt: zöldségest, cipészt, talponálló- és internetshop-tulajdonosokat. Egyiket sem ismerték, csak kinézetük alapján ítéltek úgy, hogy ők „mások”. Módszerük mindig ugyanaz: megvárták, amíg a tulajdonos egyedül van az üzletben, bementek, és szó nélkül agyonlőtték, a holttestet lefilmezték, aztán kerékpáron elmenekültek. Az egész nem tartott tovább öt percnél. Mindezt a lakásukon talált feljegyzésekből és a DVD-kre rögzített filmekből tudta meg a rendőrség. S bár valamennyi gyilkosságot ugyanazzal a pisztollyal, ugyanolyan módon követték el, a nyomozó hatóságok nem láttak összefüggést a különböző tartományokban történt bűntények között. Az áldozatokat és családtagjaikat maffiatagsággal, kábítószer-kereskedéssel gyanúsították. A rendőrség és a titkosszolgálat tévedéseiről a tettesek öngyilkossága óta kötetekre menő cikk, szakértői vélemény jelent meg. Mulasztásaikat parlamenti bizottság vizsgálta. Ennek következtében lemondott három tartományi rendőrfőnök, két titkosszolgálati vezető. Központi hivatalt létesítettek, amely koordinálja a tizenhat tartomány biztonsági szerveinek terrorizmussal kapcsolatos értesüléseit, nyomozási eredményét. Angela Merkel több millió eurót különített el a hátramaradt hozzátartozók megsegítésére, és a nyomozó hatóság átszervezésével igyekeznek csökkenteni a mulasztások megismétlődését.
De mintha ennyi hatósági melléfogás nem lett volna elég, maga az eljárás is egy jogszolgáltatási hibával kezdődött. A tárgyalás vezetésével megbízott bíró, Manfred Götzl azt a termet jelölte ki a per lefolytatására, amelyben ő évek óta tárgyal. Azt mondta, ezt ismeri, ezt tekinti biztonságosnak. Ez azonban túl szűk ahhoz, hogy el tudják helyezni az áldozatok rokonait, a nagyszámú külföldi érdeklődőt s nem utolsósorban a média akkreditációért jelentkező, közel ezer képviselőjét. Götzl bíró azonban az alkotmányban biztosított bírói függetlenségre hivatkozva kijelentette: „Az és úgy történik, ahogy döntök.”
S eldöntötte, hogy a tárgyaláson – a jelentkezés sorrendjében – csak ötven újságíró vehet részt. Nemet mondott arra a kérésre is, hogy egy másik teremben videón közvetítsék a média képviselői számára, ami a tárgyalóteremben zajlik.
A jelentkezési lista két óra alatt megtelt kizárólag német, ezen belül is zömében müncheni hírközlő szervek képviselőivel. Viszont nem került fel rá a török média egyetlen tagja sem, holott a tíz meggyilkolt áldozat közül nyolc török volt. És lemaradt a listáról sok más mellett a BBC, a The New York Times, a Le Monde tudósítója is. A török nagykövet jelentkezésére Götzl bíró azt válaszolta, hogy ha időben sorba áll, bejuthat a tárgyalásra.
Botrány. A török külügyminiszter tiltakozott Berlinben, de azt a választ kapta, hogy a kormánynak nincs beleszólása a bajor tartomány bírósági ügyeibe. A Sabah nevű török napilap pedig a német alkotmánybírósághoz fordult. Ez segített. Döntést hoztak, hogy a müncheni bíróságnak biztosítania kell négy helyet a török, és egyet a görög médiának.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
