Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat?
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:16 óra, az ünnep kimenetele: 17:25 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:15 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:25 óra után.
A Tórából ezen a héten az „BÖSÁLÁCH” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Te pedig emeld föl botodat és nyújtsd ki kezedet a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izráél fiai a tenger közepén, szárazon ” (Mózes 2. 14:16.) Dr. Bernstein Béla fordítása
Bösálách – midőn elbocsátotta
(Mózes 2. 13:17–17:16.)
Miután Izrael fiai elhagyták Egyiptomot Fáraó megbánta, hogy elengedte a népet. Teljes fegyverarzenáljával felszerelkezve utolérte őseinket, azonban az Ö-való, mint oly sokszor ezúttal is segítségükre sietett. E történet csupán egyike azon csodáknak, melyekről a Tóra legolvasmányosabb hetiszakasza beszámol. Sábát Sirá, a dal szombatja nevet viseli a mostani sábát, ekkor olvassuk a Tórából Mózes diadalénekét, melyet a Nádas-tengeren való átkelés után zengtek őseink. A “besálách” kifejezés egyesek szerint rövidítésként is értelmezhető: ami nagyjából azt jelenti: „a dal szombatján gabonát esznek”. Hogy kik? A madarak. Miért? A cikk végére kiderül.
„Azért kerültette Isten a népet a puszta útján, a nádastenger felé; és felfegyverkezve mentek fel Izrael fiai Egyiptom országából” (13:18). R. Bachja kommentárja: „noha annak a népnek, mely I-sten védelme alatt áll nincs szüksége fegyverekre, hogy sikeresen védje meg magát, a Tóra e helyen rámutat: minden embernek természetes módon kell viselkedni (adott esetben fel kell fegyverkezni), és ha szükséges, akkor I-sten csodákkal avatkozik a dolgok alakulásába”.
„Ez a dolog, amit parancsolt az Ö-való: szedjetek belőle, mindenki fogyasztása szerint, fejenként egy ómert, lelkeitek száma szerint, a sátrakban lévők számára vegyetek (16.16.). A manna fogyasztásáról szóló pászuk héber eredetije tartalmazza a teljes héber ábécét. Mindössze két ilyen vers található az egész Tórában (a másik: V. Mózes 4. 34.). Ennek a mondatnak a tanulságát a következőképpen összegzi Rábénu Jákob Ben Áser: „azt tanítja, hogy aki megtartja a Tórát (minden betűjét), annak I-ten biztosítja, hogy ugyanúgy különösebb erőfeszítés nélkül legyen párnószéja, mint ahogy egykor őseink hozzájuthattak a mannához”.
„És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak”(16:27). Mármint mannát, ami tulajdonképpen érthető, hiszen az Ö-való korábban figyelmeztette Izrael fiait: „Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon”(16:26). Ezt figyelembe véve nem teljesen érthető, hogy miért említi meg a Tóra, hogy az ígéretnek megfelelően valóban nem találtak mannát a hetedik napon?
A választ a midrásban találhatjuk. Mikor Mózes figyelmeztette népét, hogy sábeszkor nem lesz manna, akkor a két jómadár Dátán és Ábirám, Mose rábénu esküdt ellenségei tervet kovácsoltak, mellyel vezetőjük szavahihetőségét akarták kétségessé tenni az ilyen műsorra már akkor is könnyen kapható nép előtt. Úgy tervezték, hogy szombat hajnalban kilopakodnak és Izrael tábora körül szétszórják az általuk péntek délután összeszedett mannát, majd kihívják a polgárokat házaik elé, és rámutatva a mannára fennen hirdethetik: Mózes hazug!
Az ötlet működőképesnek tűnt, de hirtelen madarak lepték el a tábort, és elfogyasztották a csalit. Erre utalva számos közösségében a mostani szombatot megelőzően a házak köré magvakat szórnak, emlékezve Mose rábénu „segédeinek” dicső helytállására.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
