Debrecen – ötödször
Spátay Adriana, a Selye János Gimnázium tanára
2002-ben egyik volt kedves diákom, Paszternák Tamás hívta fel a figyelmemet a Debreceni Zsidó Hitközség által szervezett nemzetközi szavalóversenyre. A verseny névadója, Dr. Kardos Albert neve ismeretlen volt számomra, ám a zsűri tiszteletbeli elnökét, Szabó Magdát művein keresztül jól „ismertem”.
debrecen_tan__rn___vivien___s___d__m.jpg
Spátay Adriana tanárnő, Hernandez Franco Vivien és Szurcsík Ádám, az idei év győztesei
Elmentünk Debrecenbe, s azóta már ötödik alkalommal vagyunk résztvevői s – nagy örömömre – győztesei is ennek a versenynek.
Az első találkozás, az első benyomás nagyon fontos az életben – lehet, hogy emiatt járunk vissza Debrecenbe, amikor csak módunkban áll. 2002-ben, pár nappal 85. születésnapja után a megnyitót követően megérkezett Szabó Magda, betegen, testileg kicsit megtörten, de szellemi frissességének teljében. Ott, a hitközség dísztermében a Tiszántúli Református Egyházkerület valamikori főgondnoka, a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktora, kétszeres Kossuth-díjas írónő, a Corvin-lánc kitüntetettje, Debrecen város díszpolgára, dr. Szabó Magda akadémikus beszélt dr. Kardos Albertről, akit személyesen ismert, akinek sorsa egy életre beleégett az akkor még fiatal lány emlékezetébe. Megelevenedtek a hallgatóság előtt a 40-es évek Debrecenének utcái, a gettóba hajtott zsidók menetelése, a cívis város lakóinak megdöbbenése… Ott, a díszteremben olyan elevenek és fájók voltak a szavak, de leginkább olyan egyetemes emberi érzések törtek fel, amelyek örökre a szívekbe és az elmékbe ivódtak. Az akkor 85 éves írónő így emlékezett dr. Kardos Albertre:
„…Jártam többször a halál árnyékában egymáshoz húzódó ártatlanok között, hallottam a kalapácsok ütéseit, amíg bedeszkázták a környező utcák felé néző ablakokat, összeszegelték a gettót körbezáró fakerítés deszkáit. Itt láttam utoljára Kardos Albertet – vajon hányan tudják még Debrecenben, hogy ki volt – becsületes szíve felett a sárga csillaggal. Fehér, szelíd, a botos és kalapos Aranyéhoz hasonlító arcán zavar ömlött el, ahogy megismert, megtorpant, félreállt, időt akarva hagyni nekem, míg eldöntöm, meg akarom ismerni, vagy sem. Mikor odaléptem hozzá, megálltam előtte, és szó nélkül csak elbőgtem magam, itt csóválta meg válasz helyet némán a fejét. Nyolcvannégy éves volt, szelleme, teste épebb, mint akárhány fiatalé…” (A teljes írás dr. Kardos Albertről az Est című újságban jelent meg 1948-ban.)
A verseny bírálói híven követik a kitűzött célokat: felfedezni a tehetségeket, teret adni az irodalomnak, a kitűnő, értékálló alkotásoknak. Úgy versenyezni, hogy közben az a két nap a lírai és a prózai alkotások ünnepe is legyen. S mindezt közvetlen, őszinte baráti hangulatban.
Debrecenben jó! Örömmel készülünk, örömmel megyünk, s még boldogabban utazunk haza – de már hazafelé a vonaton tudjuk: jövőre is jövünk!
Köszönet a zsűrinek alkotó bírálatáért, megfontolandó, építő gondolataiért; köszönet a házigazdáknak, a szervezőknek odafigyelő, áldozatos munkájukért, amellyel a versenyzők kényelmét, a tökéletes körülményeket, ellátást biztosítják.
Az idei verseny után nagy dicséretet kaptunk a zsűritől: a Selye gimnazisták „előadói iskolát” teremtettek a debreceni versenyen. Igaz, nagyon szép eredményeket értünk el, hiszen öt alkalomból ötször hoztuk el az első díjat.
2002 – Czuczor Nóra – 1. hely
2009 – Szabó Donáta – 1. hely, ifjúsági kategória
Jókai Ágnes – 1. hely, felnőtt kategória
2010 – Ölvecky András – 1. hely, felnőtt kategória
2011 – Szurcsík Ádám – 1. hely, ifjúsági kategória
2012 – Hernandez Franco Vivien – 1. hely, ifjúsági kategória
Szurcsík Ádám – 2. hely, felnőtt kategória
A diákok felkészítője Spátay Adriana tanár.
A jövő év októberében immáron 15. alkalommal rendezik meg a Dr. Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt a Debreceni Zsidó Hitközség székházában.
