Lásd, eléd tettem ma az életet
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:40 óra, az ünnep kimenetele: 19:42 óra.
Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:40 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:42 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Nicávim” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Hogy belépj az Örökkévaló, a te Istened szövetségébe és esküjébe, melyet az Örökkévaló, a te Istened veled köt ma; hogy tegyen téged ma az ő népévé és ő legyen neked Istened, amint szólt hozzád, amint megesküdött őseidnek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.” (Mózes 5. 29:11-12. ) Dr. Bernstein Béla fordítása.
Nicávim
(Mózes 5. 29:9–30:20.)
Sábát mevárchim az elnevezése minden szombatnak, melyet egy új hónap első napját is magába foglaló hét követ. Ennek alapján a mostani sábesz is lehetne sábát mevárchim, hiszen jövő pénteken este Tisri veszi kezdetét, azonban mégsem az, hiszen tudjuk jól, nem egyszerűen új hónap, hanem újesztendő köszönt ránk.
A hagyományos magyarázat szerint azért nem hirdetünk ilyenkor, hogy összezavarjuk a Sátánt, és legalább az ünnepen ne legyen módja vádaskodni ellenünk. A kevesebb jóindulattal megfogalmazott, kissé életszerűbb kifejtés arra épít, hogy a többi hónap kezdete ugyan nem foglalkoztatja testvéreinket különösebben, de legalább Ros Hásáná igen, ezért eljönnek a zsinagógákba, amivel – teszem hozzá – ugyancsak összezavarják a Sátánt. Bölcseink szerint a zsoltárban (81:4) is láthatunk utalást arra, hogy ne hirdessük ki Tisri hónapját: „fújjatok sófárt újholdkor, holdtöltekor, ünnepünk napjára”. A „holdtöltekor” szó eredetije némi módosítással az „eltakart” jelentést kapja, ami „világossá” teszi, hogy titokban kell tartanunk az Újév pontos idejét. „De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt”(29:13).
A vizsnyici rebbe, Cháim Meir sokszor beszélt hallgatóságának az összetartás és egység jelentőségéről. Egyik dróséjéban ezt a pászukot idézve kifejtette: „a nép körében tapasztalható széthúzás okán mondta Mózes az Ö-való nevében, hogy „nem egyedül veletek kötöm ezt a szövetséget”. A szövetséget nem egyénekkel, hanem a nép egészével kötötte I-sten, vagyis csak és kizárólag abban az esetben őrizhető, ha a zsidóságon belül egység uralkodik, és közös akarattal törekednek céljaik megvalósítására.
Az őszi ünnepi imáinkban szerepel a mondat miszerint „(I-sten) aki megvizsgálja a szíveket az Ítélet Napján”. A következő mondat kommentárja rámutat, hogy nem csak e vizsgálat alapján hoz döntést sorsunkról a Teremtő. „Béke lesz velem, ha járok szívem állhatatosságában”(29:18).
A Ktáv Szofer írja: „vannak köztünk olyanok, akik a rossz ösztön hatására számos bűnt követnek el, közben azzal vigasztalják magukat és igazolják cselekedeteiket, hogy kijelentik: a lényeg úgyis a jó szív. Szerintük, aki ennek birtokában van, annak az Ö-való megbocsátja tetteit.
Az ilyen embereket figyelmezteti Mose rábénu: „nem akar majd az Örökkévaló annak megbocsátani”(uo. 19). A zsidó hagyomány meghatározó gondolata, hogy elsősorban cselekedeteink alapján vagyunk megítélve, a jó szív csak egy lehetőséget jelent, mely által több micvát hajthatunk végre, de sajnos csak akkor, ha a fejünket is megfelelő módon használjuk”.
A kuzmiri Rabbi Jechezkél szerint, „aki jó szívvel viseltetik I-sten iránt, az iránt I-sten is jó szívvel lesz, aki viszont jót tesz, azzal a Teremtő is jót cselekszik majd”. Nem kis különbség. „A rejtettek az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké”(29:28). A „rejtett” (nisztár) kifejezést az igaz emberekre vonatkozóan is szoktuk használni cádik nisztár, azaz rejtett igaznak nevezve őket.
A kocki Rabbi Menachem Mendel mondta ennek kapcsán: „a Világ úgy gondolja, hogy a cádik nisztár elrejti cádik voltát és különleges jótetteit az emberek elől. Valójában előtte is rejtve marad, hogy ő cádik, nehogy, akár csak egy pillanatig ő gondolja ezt magáról „. „És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon”(31:2).
Rási teszi fel a kérdést a Talmud alapján: „lehetséges, hogy elfogyott az ereje?”. Nem tűnik hihetőnek, hiszen a Tóra azt írja Mose rábénu halálát közvetlenül megelőző állapotáról: „nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg az életnedve”(34:7).
A polnai Rabbi Jákov Joszef magyarázata elfogadhatónak látszik: „a cádikok természetét az jellemzi ebben a világban, hogy soha nem állnak egy helyben. Szüntelenül mozgásban van szellemük, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva próbálnak emelkedni a szentségben, éppen ezért, mikor Mose rábénu úgy érezte, hogy nem tud tovább emelkedni, akkor világossá vált számára, hogy közeledik a földi világból való búcsújának ideje. „Akkor szólította Mózes Józsuát, és mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba”(31:7).
Rási a bölcsek megjegyzése alapján (Szánhedrin 8a) a következőket fűzi a pászukhoz: „Mózes így szólt Józsuához: „te mész be a néppel az országba”- a nemzedék bölcs öregei veled lesznek, véleményük és tanácsuk szerint legyen minden. De a Szent Áldott Ő ezt mondta Józsuának: „mert te viszed be Izrael fiait az országba” (31:23) akár akaratuk ellenére is, minden tőled függ!”.
Rabbi Elchánán Wasserman tette fel a kérdést: „hogyan változtatott Mózes az I-sten által Józsua felé intézett parancson? Válaszában egyértelművé teszi, hogy nincs ellentmondás a két vers között. „Mindkettő az élő I-sten szava, egyformán igaz és helyes, hiszen egyik oldalról teljesen egyértelmű, hogy minden nemzedék vezetője köteles meghallgatni a bölcsek tanácsát, okos észrevételeiket figyelembe kell venni, és senki nem támaszkodhat kizárólag saját tudására.
Viszont a megfontolásra érdemes vélemények elhangzása után a vezetőnek egyedül, saját ismereteire, bölcsességére támaszkodva, önállóan kell döntenie. Ha nem így tesz, akkor nem csak saját tekintélyét rombolja, hanem a vezetésére bízott embereknek is kárt okoz, mert gyengesége következményeként „mindenki azt teszi, ami egyenes szemeiben”, vagyis fejetlenség és zűrzavar lesz úrrá népén.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
